2022. augusztus 28., vasárnap

Értékelhetetlen

A nyár utolsó napjai ezek és ilyenkor valami összefoglalás féleséget kellene írni az élményekről. De ugye azok nincsenek nagyon. 
Volt az összejövetel az ősöknél, majd tesóméknál, volt pár jégkrémezés, gyümölcsös sörözés, macska etetéses házfelvigyázás és asszem ennyi. Ja, meg a felújítás, amivel még most is küszködünk, de az amúgy se sorolható az élmények közé. 
Sovány és egyhangú volt a nyár, gyorsan elsietett velem a csóróság mezején. Trashvidikkel, zenékkel, ID dokukkal, BK maratonokkal, néha írással, fanfictionokkal, pluszkilók felszedésével. Semmi izgalmas történés nem esett.
Mindegy, majd jövő nyáron másként és pörgősebben alakul. Talán anyagilag jobb állapotban leszünk és eljutunk a nyaralóba is.
Csak ugye nyári emlékek nélkül még inkább hosszabbnak fognak tűnni a téli hetek, hisz nem lesz miből építkezni, nem lesz min nosztalgiázni. 
És itt van még a hely2, amiből fogalmam sincs lesz e valami. Egyrészt jó lenne, mert semmi kedvem fals mosollyal bizonygatni, mennyire akarom azt az állást xy helyeken, ahol úgyis lesz jobb nálam. Majd újabb és újabb interjúra járni, megalázottnak érezni magam gazdag, lekezelő istenkomplexusos idióták miatt. Másrészről nem vágyok igazán oda, aggaszt és nyomaszt, mert újabb kihívásokat állít elém, új emberekkel új helyzetekkel és félek ezektől a dolgoktól. 
Azért akármi legyen, remélem a gázválság miatt majd bejön a home office hihihi.
Pénteken H.felugrott a ruhákért, amiket összepakoltam neki. Pont főztem, így nem nagyon értem rá, ezért ő kicsit csalódottnak tűnt, biztos maratoni dumapartira készült, de arra ott volt az egész nyár és a találkozó miatt hiába írtam neki messengeren, mindig csak a kifogást kereste. A. dettó, csak ígérte a találkozót, amiből persze semmi se lett, de rajta már meg se lepődök. 
Péntek este láttam egy érdekes ismeretterjesztő filmet a toxikus tavakról és az ott lévő élőlényekről. Tök szépek és színesek a toxikus tavak, csak hát durván mérgezőek, viszont ott él és virul ennek ellenére a flamingó, ami az egyik kedvenc madaram.
Tegnap semmi érdemlegeset nem csináltam, pasim dolgozott, én meg főztem, mostam, mint általában. Ja, lett volna a városban egy koncert, amire mentem volna azért, ha nem kerül tízezerbe a jegy, amiből hétfőn már nem is lehetett kapni és neten írták, hogy teltház lesz. Este elkezdtem nézni a Jóravaló feleség c. filmet, de elég vontatott volt, így átkapcsoltam egy természetfilmre. Meg akartam nézni a Fehér éjszakák című alkotast is, mert azt hallottam, hogy jó, de a részletes ismertető után elment tőle a kedvem, baromi hosszú a film és tartalom alapján ez a túl sok kategória nekem, ezért bele se kezdtem és mivel semmi jót nem találtam a tv-ben, fél 12 után inkább mentem aludni.
A mai nap se túl mozgalmas, mindent átjár a búcsúzó nyár hangulata, legalábbis így érzem. A pasim végre felrakta a párkányokat az ablakokhoz, meg kicsit tett-vett az erkélyen, lassan de biztosan haladunk. Szeptember elejére gondolom készen leszünk mindennel. Vagyis ezt szeretnénk. 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése