Szeméthegyek és por, avagy sose lesz vége

Azt álmodtam éjszaka, hogy R.-nél vagyok és egy halom újszülött kiscicát etetünk cumisüvegből.Vahhh...

E.-vel sem sikerült hétvégén beszélni, írtam neki tegnap, nem haragudott, majd pótoljuk.

Mai mottó: A felújítás lelkileg megterhelő dolog, különösen ha olyan lakásban kell csinálni, ahol az ember utál lakni.

Tegnap vette kezdetét az őrület és ma sem hiszem, hogy vége lesz. Az ablakos fickó, nevezzük Mr. Univerzálisnak, mert mindenhez IS ért, hétfőn délután hordta ide a cuccait és mondta, hogy akkor kedd reggel 8 körül itt van. Ha tudok, szóljak a pasimnak, hogy maradjon itthon, mert valszeg nem tud segítséget hozni magával. Én már a hétre keddtől végig itthon leszek, mert van szabadságom és mert nem éjjel akarok takarítani és a hely amúgy is a végnapjait éli. Aki tud, szabira vonul, I. például múlt hét óta nincs.

Szóval rádumáltam pasimat, hogy vegyen ő is ki vagy 2 napot, így tegnapra, meg mára itthon maradt. Aztán kedden reggel jött Mr. Univerzális és kiderül rögtön 2 dolog. Mégpedig, pasimmal ismerik egymást és csak hozott magával egy nagyon fiatal srácot, aki már haromgyerekes apuka és finoman fogalmazva sem szószátyár típus, el is neveztem Néma Bob-nak (amúgy is Robi a neve haha). 

Mr. Univerzális, Néma Bob és pasim tehát bevették magukat a melóba és 8 után nem sokkal már olyan-fúrás faragással voltak, hogy attól féltem, lejön valamelyik lakó kaffogni a zaj miatt.

Közben apám is beugrott, megnézni hogy áll a munka. A kocsiban megláttam Tinimammer semmibe révedő buksiját és reméltem, apám nem akarja a nyakamba sózni, hogy segítsen itt pakolni. Szerencsére, Teen Mom nem piszkolja már be ilyesmikkel a kezét újabban. A gyerekét is felvették oviba, nem is kell már vele foglalkoznia (eddig se tette nagyon), szóval happy, sunshine van neki. Apám amúgy meredek ötletekkel állt ám elő, pl. a tekim akváriuma sok helyet foglal, adjam be úgy ahogy van a kisállatkereskedésbe. Fel is háborodtam, Méregzsák uraság nekem családtag, teszek rá, hogy mennyi helyet foglal, emiatt a siralomlakás miatt tuti nem válok meg tőle, az kizárt! Nem is értem, apám talán lepasszolta volna Betti kutyát, Blackie cicát, vagy Pityu papagájt, csak mert helyet foglal náluk? Nem hinném. 

A másik agymenése, hogy az egyik szekrény is sok helyet foglal, szabaduljak meg attól is. WTF? De fullon van ruhákkal, azokat hova pakoljam? Időbe telt megértetni vele, hogy szükség van arra az egyébként jó állapotú szekrényre, mert nincs máshol hely a ruháinknak. Ettől függetlenül ki kell ma pakolni az egész szekrényt, hogy arrébb tudják rakni, ugyanis festés és laminaltpadló lerakás is lesz. Erről tegnap értesültem. Nem dobtam ám hátast a ténytől, ez ugye még több pénz kiadás és még több kuplerájban, zsákok között eltöltött idő. A munkálatokat persze Mr. Univerzális végzi majd, aki nap közben előadást tartott arról, 50+-an is mennyire nem tud létezni szex nélkül. Én, akinek közel 0 a mostanában az ilyesmi irányú cselekvése, rezignált képpel hallgattam a beszámolóját. 

A nap haladt, a munkák szintúgy, de amikor a hulladékot ki kellett vinni a szeméttelepre akadt egy kis közjáték. Jött a fuvaros, felpakoltak mindent, de ugye csak akkor veszik át díjmentesen, ha van érvényes lakcimkártya, így nekem is menni kellett, apám vitt ki, plusz jött Néma Bob is, hogy majd ott lerakodjon. A szeméttelep kapujában egy nagy darab arrogáns arc elkezdett szivózni, hogy nem elég a lakcimkartya, kell valami közös költséges szar is, meg az utolsó hónap  kifizetett csekkjének bizonylata. Ilyesmikre én nem készültem, azt tudtam és rajtam kívül mindenki más is, hogy csak a lakcimkartya kell. Naná, hogy nem hordok magamnál ilyesmiket, sőt amúgy azt se tudtam, merre  van pl. a csekk az égig erő kupiban. És mivel a fuvarosnak máshova is menni kellett, ez a fickó, meg erősködött, hogy így nem vesz át semmit, vigyük vissza, haza autóztunk pasimért, hogy akkor gyorsan visszapakolnak a kocsira és visszahozzák a szemetet ide, aztán engem legfeljebb meglincselnek a lakók, de mivel 3-kor zárt a szeméttelep, más ötlet nem volt. Meglepetésemre, a pasim ismerte ezt a szeméttelepes embert is, elcsevegtek pár percet, a hapsi ámuldozott, hogy nahát nem is tudta, hogy én vagyok a rasztás srác barátnője. Honnan tudta volna? Nem ilyenekkel nyitok, hogy esetleg ismered a pasimat? Geesus...

Aztán megegyeztünk, hogy utólag postán elküldöm a szóban forgó levelet és az utolsó csekk fénymásolatát. 

Mikor hazaértünk, anyám már itt volt, hogy segítsen. Tettünk-vettünk, amit lehetett, de aztán véget ért a munkaidő, így Univerzálisék elhùztak. Ma pedig folyt.köv., reggel 5-től ébren vagyok, a portól kapar a torkom, a fejem is fáj és nyomaszt, hogy nem látom ennek az egésznek a végét. Pasim is idegbeteg, holnap már mennie kellene melóba. Ráadásul ma már valamiért Néma Bob se lesz. Viszont tennivaló akad bőven. Kíváncsi leszek, ma mire haladunk, hogyan cukrozzuk tovább a szart, hogy aztán egyszer-egy messzi messzi és szürreális valósagban-végre eladhassam és lakhassak ott, ahol én akarok. 

Ja, a szomszéd hétvégén átugrottt egy pár gesztenyés sütivel és mesélte, hogy a kutyás luvnya felkérdezte, vajon miből telik nekünk új ablakra? Anyjából abból. Mi köze van hozzá? Unatkozó, utálatos pletykafészek. Még csak köszönőviszonyban sem vagyunk, csak akkor kerül szóba nálam, ha szídom, mert idehordja a kutyáját az ablak elé pisi-kaki körökre. Nem tudom, mit képzel magáról.

Leselke is zizi, meglátszik, hogy Keleti banyàval ápol jóbaráti viszonyt, hétvégén valami erős illatù, csúszós izével mosta fel a lépcsőházat, én meg akkor vittem ki a szemetet és majdnem hanyattestem. Bocsánatot kértem, amiért rálépek a frissen mosott padlóra, de Leselke csak a száját húzta. Kapja be! Ah, minél tovább lakom itt, annál sötétebb leszek lelkileg és annál csúnyábban káromkodom.

Most be kell fejeznem, mindjárt itt lesz Mr. Univerzális.