2022. augusztus 13., szombat

Pofáraesések és nyomasztó gondolatok

Az ablakos fickó a bolondját járatja velünk. Úgy volt, hogy jövő héten rakja be az ablakokat, de szólt hétfőn, hogy kedden mègis tud jönni, a keddből szerda lett, aztán csütörtökre ígérte. Végül bedobta, hogy a neje meglepte egy hosszú hétvégével Hajdúszoboszlóra, így maradjon a jövő hét mégis. De pontos dátumot nem mondott. Legjobb lenne mást keresni, mert ez gáz, de nyáron erre kevés az esély, így hát várjuk hogy megérkezzen. 
Tegnap itthon voltam, nem volt hely, több okból is. Valami technikai gebasz miatt csak délig kellett volna ott lenni, akkor még már inkább legyen szabadnap és nincs ötkor kelés. A másik ok, amiért nem mentem az volt, hogy beadtam a jelentkezésemet a hely2-re (szomorú és depresszív ikonok), mert a hely-ről többen ezt tették. Láttam pölö a Mufurcarcù nőt, meg kettő idősebb nőt is, akiket max. névről ismerek. Nem túl barátságos társaság.
Esélyeket nem tudok latolgatni, több embert vesznek át, helyesebben jó sokat, meglátjuk, mi lesz. Kedvem túlzottan nincs hozzá, sőt szorongás és szomorúság, amit érzek leginkább, de annyira siralmasak az álláshirdetések mostanában. Az állásinterjùkon való tettetett lelkesedés nem az én világom, alapból a melókereséstől falnak megyek, volt benne bőven részem annak idején, nem kívánnám ismét átélni.
A harmadik indok az otthonmaradásomra meg az volt, hogy előttem lebegett egy hétvégi kirándulás terve,  pasimat is rávettem, és úgy voltam, hogy akkor pénteken megcsinálok minden hétvégére esedékes dolgot, hogy akkor tudjunk utazni nyugodtan. Ám pasim péntek este közölte, hogy szombaton tuti melózik, vasárnap nem biztos, de még előre azt sem tudja. Szóval pofára is estem, mint vasorrú bába a mágnesasztalon. Elég tré, mert bele éltem magam a kirándulásba. 
Ez van. Akkor mára marad a szokásos és dögunalmas főzés, all day mosogatás, mosás, teregetés és társai. Ja a tekim akváriumát is kitakaritom, ha már így alakult. Tegnap vettem gumikesztyűt hozzá, basszus 350 ft két pár nyamvadt fehér, egyszerhasználatos kesztyű. De alapjában is, az ész megáll az árakon. Az eddigi 400 forintos hajszinezőm majd 600 forint, komolyan durva. Alig vettem valamit (1 péksüti, 1 rágó, 1 Sportszelet pasimnak, 1 kapuccsinó) és majdnem ezer ft-ot fizettem. Ha így emelkednek az árak, nem tudom mi lesz. Szegény E. is két állásban nyomja és csak a vasárnapja szabad, de az se mindig, van hogy fél nap akkor is melózik. Ja, azt írta szerdán, hogy ma este, vagy holnap újra beszélgethetünk. A kérdés az, tudok e neki újat mondani a múlt hét óta. Szerintem nem. Nem akarok kínos némaságokat és nem akarom, hogy csalódjon, aztán ne hívjon többet. De velem semmi érdekes nem történt a héten. Vele biztos jobban pezseg az élet, mégiscsak a fővárosban lakik.
K.-val viszont nem tudom mi van, alig jelentkezik mostanában, ha én ráírok is, pár mondatban elhajt. Pedig régen nagyon sokat írtunk egymásnak, meg hívott és volt, hogy 3 órát beszéltünk. Igaz, ott volt sok hallgatás, én valahogy jobb vagyok írásban. 
A pasim is nagyon fura. Egyrészt hideg és tartózkodó. Másrészt, érdektelen, észre sem veszi az apró dolgokat, pl. hogy vettem neki egy csokit, amit leraktam az éjjeliszekrényre, le se tojja :/ Meg érdekes kijelentéseket tesz, múltkor is, hogy az ő korában (nem ezer éves, 30+-os csak) már nem annyira fontos a szex (nem is igazán közeledik btw). Ennyi idősen nem korai ezt mondani? Közben a telefonjával szőke műanyagfejű, extramellű, szilikonribikre keresett rá. 
E. pasija is ugyanígy csinált, aztán lepattant, na meg Á. fickója is azt hangoztatta, mennyire nem érdekli már a szex, a valóságban pedig kavart több mint másfél évig egy másik nővel. 
Lehet, hogy a pasim rám unt, vagy van neki más, vagy sajna a jóindulatú barátai kampánya ennyire sikeres. De nem akarom az ördögöt a falra festeni persze. Csak nem nagyon értem, most akkor mi van. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése