2022. augusztus 7., vasárnap

Migrén, kánikula, éhes macska,emlékek, meglepetések

Jó gyorsan eltelt ez a hét. A hőség iszonyat volt, gondolom emiatt úgy 4 napig fájt a fejem. Tudjátok, az a migrénes, féloldalas fájdalom. Amihez társult a fogfajas, szemfájás és émelygés is.  Na, meg a szédülés is...Hol jobb volt, hol rosszabb. Most már-lekopogom-péntek óta nem fáj a fejem.  Csak a fogam néha. 
Szóval a héten minden reggel vonultam az ősök házába, a macska már éhesen várt. Kiüritettem a postaládát, virágot locsoltam, befizettem az esedékes csekkeket, kihúztam kukanapon a kukát. Utána go haza és akkor még várt rám a főzés kör is. Azt már untam így a hét végére, ötletem se volt mit csináljak, a meleg miatt meg kedvem sem.
Csütörtökön épp nagyban etettem a macskát,  mikor H. rám csörgött, hogy pont felénk sétálnak Larával, felugorhatnak e. Klassz lett volna nagyon, de passzoltam a dolgot, mert ugye én a szüleimnél voltam. 
Pénteken meg R. hívott fel és kb. csak dicsekedett, hogy milyen cool eddig a nyara. Meg buliból buliba jár. Öt hétig fent dekkolt Pesten albérletben és valami üzletben kasszás volt, de most már hazajött és épp a nyaralását tervezi valami baráti körrel. Elhallgattam egy darabig, annyira nem idegesített, és végülis meglepett hogy hívott. 
Tegnap meg még ennél is nagyobb meglepiben volt részem, majdnem hanyattestem, mert messengeren írt egy volt osztálytársam és egyben barátnőm, E.! Bár messengeren mindig köszöntjük egymást szüli és névnapokon, de amúgy nem nagyon beszéltünk.  Kb. a Narkomános éra óta nem láttam, igen akkor futottam bele az utcán, mikor az a kapcsolatom a végét járta. Szóval nem most volt már. És megkérdezte, ma hívhat e, rögtön rávágtam, hogy igen. 
Úgyhogy ma este hívott és 6-8-ig beszéltünk. Azt mondta, örül nekem és lehetett hallani a hangján, hogy így is gondolja. Azt is mondta, hogy mindig is a barátnője leszek, hiába hogy nem beszéltünk, vagy találkoztunk már nagyon rég. Jól esett ezt hallani, tudom, hogy E. nagyon őszinte csaj és én is mindig barátnőmként gondoltam rá. Sajnos most épp egy rosszabb periódusban van szegény, túl egy szerelmi csalódáson. E. pont annyi éves kapcsolatból került most ki, mint ahány éves a mi kapcsolatunk a pasimmal. Mindent feladott és a pasija miatt először Hevesen éltek, majd a jobb élet reményében a fővárosba költöztek és már egy ideje a 22. kerületben laknak egy albérletben. Amit most már szegény E. egyedül kénytelen finanszírozni, mert a pasija lelécelt. Ezért két állása is van és az élete nem valami könnyű, de azt állítja, megtalálta az útját és már max. csak látogatóban jár erre néhanapján. Persze most nem boldog, de nem hagyja el magát és az általam is ismert pozitív szemlélete előre fogja vinni az úton. 
Jó volt nagyon vele beszélgetni, feltöltött. Előjöttek a nosztalgikus sulis idők, a nevetéseink, a közös séták  H.-val, A.-val E.-vel és néha a pedál M.,-el, amiket sose felejtek el, igaz csak egy évig jártunk egy osztályba, mert E. utána másik suliba iratkozott át. De örök nyomokat hagyott bennem. A mai beszélgetésünkkor viszont azt is éreztem, mennyire előrébb jár sok mindenben  nálam, mert bátor volt lépett és nem ragadt bele ebbe a posványba itt. Remélem, most már gyakrabban beszélünk, nem ezer éves kihagyásokkal. 
Egészen feldobott E. újbóli megjelenése és addig sem szomorkodok legalább a pasim miatt, aki ma is kötekedett és a fejébe vette, hogy én megcsalom őt. Fárasztó ez, na. Erről jut eszembe, hogy az a horpadtmellű exe a fakebukkon újra kapcsolatban-ra írta át a státuszát és pár képet visszarakott a volt fickójával ×-×. Öröm és boldogság.
Az ablakos ürge meg családi okok miatt csak jövő hét után tud jön berakni az új nyílászárót. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése