2022. augusztus 21., vasárnap

Még mindig a felújitás, állam(a)lapitás, unalom

A szerdai nap is elég hatékonyra sikeredett, de ahogy várható volt, nem értünk a végére. 
Mr. Univerzális csütörtökre ígérte a befejezést. Aznap pasim már nem tudott itt maradni, így egyedül kellett intézkednie, de azt mondta, semmi gáz, már nincs sok hátra. Így viszont, hogy csak egymaga melózott, elég könnyedén állt a dolgokhoz és csinált 9-kor egy háromnegyed órás kaja szünetet, délben meg egy majd másfél órásat. Háromtól már csak az erkélyen telefonált, vagy pár arra járó szomszéddal csevegett. Közben jött anyám segíteni visszapakolni, akkor még őt kapta el az élete részleteivel. Ötkor lejárt a munkaideje elkérte a bérét és rohant is a vonathoz. Mondván, hogy ami kicsi vissza maradt, azt már pasim is meg tudja oldani. 
Az egy dolog, hogy jó pár szerszámot itt felejtett, meg a pulcsiját és a baseball sapkáját is. De hogy semmit se mosott el maga után, a festéket a vödörben hagyta hengerestől pl., meg hogy a szerinte kicsi visszamaradt munka azért jóval több a valóságban :/ 
A péntek immáron Mr. Univerzális nélkül telt, próbáltam úrrá lenni a káoszon és pakoltam, hogy felszámoljam a kupit, anyám is jött újra, így alakulgatott a helyzet, de néhány dolgot csak akkor lehetett visszarakni, ha kész minden, ilyen a függöny, vagy a szőnyegek. 
Azért pénteken sokat haladtunk, apám is erre járt és rásóztam két nagy zsák kiselejtezett ruhát, hogy rakja már bele a város egyetlen és marha messze lévő ruhagyűjtő konténerébe. Most már csak az a nagy szatyor ruha van itt, amit H.-nak szánnék, de hiába irtam neki messengeren emiatt, vagy csak hogy találkozzunk, nem igazán volt vevő erre. Oké, megbeszéljük ezzel jött mindig, de sajnálatosan, egész nyáron nem sikerült összehozni egy találkozót sem.
Kb. mint A., ő is szabin van most, de ezt már eljátszottuk párszor, úgysem jelentkezik, hogy szívesen találkozna. Na, mindegy.
Szombaton pasim dolgozott, így nem tudott semmit se haladni az itteni munkákkal. Az augusztus 20.-i nap az állam(a)lapítás ünnepe amúgy is gigaunalmas volt. A tv műsorok bénák voltak, a városban pedig semmi értelmes programot nem csináltak, a tűzijáték is elmaradt, mondjuk arra sem mentünk volna. Kínomban agyrohasztó trash vidikkel szórakoztattam magam (az Una paloma blanca két napja szól a fejemben chhh).
R. a szülinapját ünnepelte viszont, ki is rakta, ahogy egy bazinagy tortát vág fel vagy 6 spiné társaságában. 
Ma már pasim is itthon volt és reggel neki is állt a munkának, igyekeztem segíteni neki, bár szerintem inkább a lába alatt voltam, de nem mondta. Tök normális volt, bárcsak mindig ilyen jófej lenne. De az túl egyszerű út :P 
Most ott tartunk, hogy a kisszoba kifestve (lángoló ég fantázianevű festékkel), padló lerakva, a nagyszobában rend van, függönyök is a helyükön, a párkány belülről mindkét helyiségben feltéve. 
Sajnos kell egy új karnis a kisszobába, mert a réginek befellegzett, így ott még nincs fent a függöny. Meg a kinti párkányok is felrakásra várnak. 
Szeretnék még pár képet és egy falra szerelhető polcot is a kisszobába, így azért van még tennivaló. Plusz nem ártana a nagyszobai falat fehérrel átfesteni, mert penészes a sarkoknál, ja és a fürdőszobai, vizesek által leszakított plafont sem lenne rossz megreparálni. 
Igazából még nagyon sok kisebb, nagyobb dolog lenne itt, de én már ezeknek is rettentően örülök és persze hálás vagyok apámnak, mert mi soha sem tudtunk volna kifizetni ennyi pénzt műanyag ablakokra. Most végre van a lakásnak olyan része, ami vadonatúj. Nem hittem volna, hogy valaha lesz ilyen.
J. most hívott, vasárnapi parti van náluk, megérkezett a barátnője külföldről. Mennek a mindenféle ivós játékok. 
Kicsit jó lenne most velük. Bár a piát nem bírom, mint azt tudjuk és nem is hiányzik, de egy kis önfeledtség mindig jól jön. Na, én viszont nem inni megyek, hanem aludni. Jóejszakát:) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése