Seggfejek és jó helyek

Mindenféle rossz hírek és szívszorító tragédiák történnek mostanában, háborús vészhelyzet, hírességek halála, majomhimlő, válságok, családirtó apa, vagy a nagyon sok áldozatot követelő texasi iskolai mészárlás, hogy csak párat ragadjak ki a hosszú felsorolásból. Az ember már nem szereti bekapcsolni a tv-t, a rádiót, mert csak ilyeneket hall, még ha a füle nyitva a jóra akkor is.
Múlt hét elején egyik reggel 10 percig szakadt az eső (talán hétfő volt, de nem biztos), persze én pont akkor mentem volna a hely-re, de olyan szinten rommá áztam, hogy haza kellett mennem átöltözni. Gyorsan kihajigáltam pár nem túl gyűrött ruhadarabot, meg egy másik kapucnis pulcsit a szekrényből. Tök ideg voltam, káromkodtam, de aztán egyszer csak vettem egy nagy lélegzett és nem pörögtem tovább, mert láttam, hogy úgyis elkéstem. Szóval lenyugodtam és egy későbbi busszal értem be, addig a hajam is megszáradt és még arra is jutott időm, hogy az utamba kerülő éticsigákat, szépen felszedjem és biztonságos helyre pakoljam, nehogy valaki rátaposson.
A múlt héten azért beütött némi közjáték is, szóval az idegbaj megvolt. Van egy nő, akiről már írtam amúgy, hogy rászállt apámra és elég gáz, van nála baj toronyban. Na szóval ő foglalkozik könyveléssel, igazából én annyira nem ismerem, főleg apám ismerőse, ő segített neki párszor, mert sajnálta, mivel a nő ezer éve özvegy és mindig előadta, hogy neki milyen tré segítség nélkül. Cserébe a könyvelési kérdésekben nyújtott segítséget, ha kellett. Ez eddig oké is lenne, csak közben, szerintem már olyan régóta volt egyedül, hogy bekattant nála valami és elkezdte azt feltételezni, hogy esetleg apám és közötte alakulhat valami. Hiába, az emberi kedvességet tapasztalatból írom, hogy többen félre értik.
Ehhez mérten a nő kb. éjjel nappal minden kisebb és nagyobb nyűgjeivel hívogatta apámat, pl. hogy a kutyája gyomorrontást kapott és hányt, vagy hogy megbüntették, mert tilosban parkolt és ilyesmik, hívatlanul beállított családi programokra, vagy késő este. A fb-n bejelölte az egész családot, aztán elkezdte anyámnak írogatni a hülyeségeit (szerintem részegen), hogy el fogja szedni apámat anyámtól és egyéb baromságok, meg sértegetések. Húgomat valamiért csípte, őt nem bántotta, sőt hozzá kávézni is felugrott, viszont engem nem kímélt, pedig én aztán nem sokat beszéltem vele, de kaptam én is az agymenéseiből, amivel a teleszórta a közösségi oldalamat. Kínos volt, mert egyszer A. írt szólt hogy ki az a nő, aki hülyeségeket irogat méghozzá alpári stílusban. Egy ideig visszaírkáltam neki hasonlóan, aztán meguntam és tiltottam a búsba, anyám szintúgy és mikor már szó szerint zaklatni kezdte őt, a végén apám is. Ám de ez a fajta nő, nem egyszerűen lerázható fajta, bár a tiltások óta kevesebb bosszúságot okoz és sajnos neki ez zsigerből jön, élvezi is. Ennek ékes bizonyítéka, a múlt héten történt sztori. Kellett egy kis segítség könyvelési ügyben, én meg pasim ehhez kasuk vagyunk, de apám rácsörgött erre a nőre, aki egy kb. 2 perces melóval ezt megoldotta. Kérdezte apám, mennyivel tartozunk, mire a nő röhögve mondta, hogy ugyan semmivel, meg hogy apám (és pasim is) mennyit segített neki. Oké, öröm, boldogság, el is felejtettük az egészet, mígnem pénteken beállított a nő ide vérben forgó szemekkel, számonkérően, hogy miért nem jelentkeztünk és hogy hol a pénze? Visszakérdeztem, hogy milyen pénzről van szó, mi legutóbb kérdeztük mennyit kell fizetni és azt mondta semmit, akkor meg most mit beszél? Mire olyan stílusban, mintha a fenekéből rántott volna elő, neki állt okoskodni, hogy hát neki ez a szakmája, mint tudjuk, ebből él és ő senkinek sem dolgozik ingyen. Mielőtt bárki sajnálná szegénykét, csak leírom, hogy szuper az anyagi helyzete, örökölt egy jelenleg is jól működő vendégházat, két lakást és egy borospincét, és nemrég jött haza a 10 napos krétai kiruccanásáról.
Nem akartam, hogy valaki meghallja, hogy itt hőzöng nekem, így inkább megkérdeztem mennyi az annyi azért a 2 percért és 3 sor írásért, mire közölte az árat, ami dupla annyi volt mint amit múltkor egy másik könyvelőnek fizettünk. Sebaj, odaadtam a kezébe a pénzt, csak hogy húzzon már el, máshol verje magát és hirdesse, hogy ő mennyivel jobb bárkinél. Nem a pénzről volt szó, hanem inkább a viselkedéséről. Oké, utál engem, oké én is így érzek, de kerülöm is, erre ő idejön jelenetet csinálni. Hogy lehet valaki ekkora tapló?!
Később telefonban elmondtam anyámnak, mert kiszúrta, hogy pocsék a kedvem. Anyám persze továbbadta apámnak, aki meg úgy felhúzta magát a spiné hazudozásain, meg aljas nyerészkedésén, hogy telefonált a neki és leosztotta, mint a huszonegyet (ez azért jól esett, hogy mellém állt). Valamint közölte a nővel, hogy a továbbiakban semminemű segítséget nem ad neki. Ugyanez áll pasim részéről is, ő is volt hogy vasárnap az ebédje mellől ment ennek az idiótának a házához, mert pl. bekrepált a vízcsapja és ömlött a víz a fürdőszobában, vagy a lányának a házában az Isten háta mögött ezt, meg azt javítson. Hát jó tettért jót ne várj, tartja a mondás, és ez milyen igaz.
Ezekután úgy éreztem, kell valami jónak is történnie, így mondtam pasimnak, hogy hétvégén csináljunk már valami közös programot, mindegy hogy mit, csak húzzunk már el a városból kicsit. Szerencsére vevő volt az ötletemre, így szombaton elvonatoztunk a szomszéd megyében lévő városba egy kicsit csavarogni. Az idő sem volt rossz. Üldögéltünk a parkban, meg ettünk egy étteremben, ittunk meggyes sört, később fagyiztunk is, drága és nem annyira jó kézműves fagyit (az enyém még ehető is volt, de a pasimé tök gej volt, alig bírta megenni).
El tudnám viselni, ha minden hétvégén, vagy legalább kéthetente lenne ilyen program. Meglep néha, mennyire nem köt ide semmi, milyen könnyen a hátam  mögött hagynám, ha tudnám, hogy máshol biztos jobb lesz, tehát egyáltalán nem hiányzott ide visszajönni. Remélem, a nyár hoz még ilyen kis kirándulásokat magával, hiszen ez a szabadság nekem, ha nem csak a gondolataim, hanem én is valahol máshol vagyok, nem ebben a lehangoló, lehetőségek nélküli városban, ezen a csöves környéken, ebben a deprimáló lakásban.
Vasárnap már az idő is elromlott, így nem mentünk semerre, unatkoztam és főztem, este meg az Alkonyatot néztem jobb híján és megettem egy fél tábla csokit. Pedig nem kéne édességet zabálni, anyámnál múltkor mérlegre álltam és hát a sok gyaloglás ellenére is feljött 2 kiló, igaz cipőben voltam, de akkor is...nem esett jól ezt látnom...nemár...