A hét elejére elkészült a laptopom! Lett rátelepítve gyorsabb Windows és egy külső merevlemezre ki volt mentve az összes dokumentumom! Pedig ebben csak reménykedni tudtam. Annyira megörültem, hogy a héten sokat írtam a sztorimat, szóval a következő bejegyzés már az új rész lesz.
Viszont a hely bezár. Ez már szinte biztos. A kérdés csak az, nyáron, vagy ősszel jön el ez a pillanat. Már kicsit ki is ment a fejemből ez a dolog, de most hogy újra napirenden van, szorongok is eleget. Az ősök azt mondták, ne parázzak, annyi boltban, meg kocsmában keresnek munkaerőt, hogy tuti akad valami számomra is. A baj csak az, hogy én egyáltalán nem akarok vendeglátásban, vagy kereskedelemben dolgozni. Anno a gyakorlati helyen töltött keserű és megalázó hónapok, amiket az undok főnökeimnek és a buzgó, seggnyaló Andrelllya munkatarsnőmnek köszönhettem, egy életre kiirtották belőlem az ilyen irányú munkavégzés szeretetét. Nem beszélve, hogy kb. reggeltől estig ott kell lenni és annyira jól meg se fizetik. Na, mindegy, az egyik kisfőnök mondta, hogy egy hely-hez hasonló bagázs, hirdet felvételt, több embert felvesznek, már páran voltak is ott szétnézni és esetleg tegyek egy próbát. És mivel vesztenivalóm tényleg nincs, csütörtökön, a reggeli dilidokis vizitem után arra fordultam. Csupán néhány utcányira van a hely-től, a kívülről bugyirózsaszínre mázolt kétszínű épület. A karbantartó engedett be, mert a kapu zárva volt. A portás meg hepciáskodott, hogy nincs nálam maszk, de végülis beengedett. Elég nyomasztónak találtam a feherre festett falakat és sok végtelen hosszú folyosót, amik mind egyformák voltak. Az egyik főnökkel beszéltem, szigorú és komoly volt, a helyettese közvetlenebbnek tűnt. Túl sok infót nem is árultak el, lesz majd felvételi beszélgetés, ha érdekel, jöjjek el. Pár perc múlva már kifelé bandukoltam az irodából, de sajnos eltévedtem, valahogy kijutottam egy belső udvarra, ahol egy csaj cigizett és tőle érdeklődtem, merre van a kijárat. Rendes volt, mert felajánlotta, hogy megmutatja. Elhaladtunk két pasi, meg egy nőci előtt, akik az ajtó előtt dekkoltak és furán végigmértek, majd egyik pasi kretén hangon vihogni kezdett. Ez szar volt, mint egy béna középsuliban, ahol persze én vagyok a lúzer. Oké, akkor már az utcán voltam és hát nem is tudom, képes lennék e én itt melózni. Nagyon más, mint ahol most vagyok, sokkal nagyobb és sokkal lehangolóbb.
A csütörtököm itt még nem ért véget, délután nődokihoz mentem. Voltak várakozók, de akkora tömeg nem volt szerencsére. Összespanoltam egy csajjal, jól eldumaltunk, igy gyorsabban telt a várakozás. Mellettem meg az a csövesbánat nő leledzett, akiről már írtam szerintem, hogy pasim egyik haverjaval jár, imád vedelni, meg kocsmázni és néha pasimmal is lóg. Nem ismert meg hálaégnek, mondjuk maszk volt mindenkin, meg én amúgy sosem beszéltem vele egy szót sem. Megszakításra érkezett a drága. No komment.
Mindig mondom, rohadtul kicsi ez a város.
A vizsgálatom megvolt, most már csak várni kell az eredményre, úgy két-három hetet.
Ja, R. egyik éjszaka messengeren megcsörgetett, de biztos csak véletlenül, mert hónapok óta nem írtunk, vagy beszéltünk egymással.
H.-val.viszont múltkor egy órát csevegtünk és tök jó volt.
Az idei első (és remélem utolsó) darázs sztorim már kevésbé. Beszállt a rohadék az erkély ajtó két szárnya közé, frászt kaptam, mikor megláttam és riasztottam is pasimat, hogy tegyen valamit. Nem vette túl komolyan, ő állítólag nem fél semmitől,de megoldotta a helyzetet. Igen...itt a tavasz...kezdődik a rettegés.
És a főzős honlapon az első szembejövő recept a darázsfészek...oh noooo....
A gyk-s történet küldő csávó, most tőlem akar írást olvasni, mert megemlitettem neki, hogy én is írogatok. Mondta, hogy küldhetek +18 irományt is. Biztos valami pornográfra vágyik, amit tőlem nem fog kapni, de majd előkaparok neki valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése