Remélem, a következő bejegyzés már a laptopon fog íródni, mert a nem létező tököm kivan az érintőképernyővel. És nem vagyok diszlexiás,csak a hülye automata javítás cseszekedik velem.
A héten egyik délután elkísértem anyámat gyógyszert íratni, csak mert jobb dolgom nem volt. Nem voltak sokan, de az a kevés ember is egy csomó időt töltött bent. Végre anyám is bejutott és amíg rá vártam, feltűnt egy régi ismerős, mégpedig a zakkant srác! OMG, majd lestem a székről! Ezer éve nem láttam és nem is írtam róla jó régen, mert hála az égnek, felhagyott a nekem való írkálással, sőt a facebookon is kámforrá vált. Fogyott vagy 20 kilót, de a szociopata fejszerkezet megmaradt. Ráköszöntem, visszaköszönt, de szerintem csórinak tippje se volt, ki lehetek, mert ugye maszk még kötelező az orvosnál.
Elővettem a sportcipőmet is, ne járjak már tavasszal is bakancsban, na, fel is törte a lábamat :/
Amúgy sok újdonság nem történik, itt a tavasz, gyönyörűek a cseresznyefák és megint vasárnap van, gyorsan elszáguldott a hétvége sajnos. Úgy volt, hogy anyák napjára leugrok az ősökhöz, de mindketten lebetegedtek sajnos. A pihenő napjaimat főzéssel és evéssel töltöttem. Meg filmezéssel. Tegnap a magyar film napja volt, adták a Pál utcai fiúk és a Kőszívű ember fiai c. filmeket. Most, hogy már nem kötelező olvasmány, szívesen is nézem.
Meg találtam egy érdekeset is. Nekem legalábbis bejött. Nem is értem, eddig hogy nem hallottam erről az alkotásról, pedig vagy 3-4 éves kb.
A cime: Remélem legközelebb sikerül meghalnod és a mai generációról, sulis zaklatásról, szerelemről, hiábavaló vágyakozasról szól. Youtube-n fent van végig, nyomasztó, ugyanakkor elgondolkodtató film.
Jövőhéten csütörtökre kaptam időpontot a nőgyógyászatra és mivel aznap a dilidokimnál is jelenésem van, nem is megyek a hely-re, majd csak pénteken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése