By the way szánalmas vagyok

A darázsfóbiámmal való baszakodás végül is olyan méreteket öltött, hogy már egy légytől is felugrottam és hajnalban sem aludtam, mert esküszöm, folyton zümmögést hallottam. Pár napig rendesen rosszul éreztem magam a lakásban, és inkább a másik szobában voltam, ahol jó a nyílászáró és nincsenek rések, amin ezek a dögök bejöhetnek. Félek, kezdek megkattanni, bár már kissé lenyugodtam és igyekszem nem pánikolni. Orvosi neve is van ennek az állapotomnak, ez a spheksophobia.
De ettől függetlenül sem vagyok normális ugye. A dokimnak már említettem többször ezt a sokszor irracionális félelmemet, de azt mondta, nincs megoldás, próbáljam legyőzni...Okké...de nem tudom, hogyan.
Mindegy, hagyjuk is.
Ezenkívül is bőven nyomaszt a jövőm, az anyagi helyzetem, pasimmal való viszonyom, meg úgy minden y'know.
Sorjában, nézegettem hirdetéseket hétvégén, de csak elszomorodtam és igyekszem az egésszel még nem foglalkozni, nem akarom, hogy ez rontsa el a nyaramat (ha már a hülye rovarrettegésem beteszi a kaput). Bizakodom a szerencsémben.
Lesz majd június végén egy össznépi felvilágosítás, azon a helyen, ahol legutóbb voltam, de még nem tudom, elmegyek e.
Anyagilag próbálunk kievickélni a gödörből, de anyámnak még tartozunk némi pénzzel. A bank így is egyfolytában csesztet, akkor is ha fizetek, fene érti őket.
Pasim néha aranyos, máskor meg a szöges ellentétje, de igyekszem kezelni a hangulatingadozásaimat, cserébe ő is elviseli az én hülyeségeimet.
Ja, múltkor mentünk reggel és a buszmegben ott lebzselt a vasúti spiné, a Hajnika. Írtam már róla régebben. Most meg valamiért odajött smúzolni a pasimhoz, én meg elővettem a leggyilkosabb pillantásomat, aminek nyilaival bőszen célozgattam a ribit, de hasztalanul. Szerencsére csak pár percig tette ott magát. Elég is volt.
Lesz egy koncert a közeljövőben, nem annyira messze innen, remélem, nem jut pasim fülébe és nem megy el rá. Annak idején szerettem azt az együttest, ami fellép, de most nem bírnám már meghallgatni, mert túl sok rossz emléket idéz vissza, amiket el akarok felejteni. A rockfesztes idők, rockkocsmás idők, a Mr. Népszerűs idők, Narkomános idők, na meg amikor pasim megcsalt azzal a rohadék tetű nő(nek aligha nevezhető)szerűséggel és kb. az összes haverja tudott róla és a képembe mosolyogtak, mintha minden oké lenne. Az ősök viszont lehet mennek, mert Tinimami is neki állt vernyogni, hogy ő azt a bandát így, meg úgy szereti, szóval ha sokáig nyávog apámnak, tuti elviszi a kis kedvencet :(
Lesznek nyáron ám itt is koncertek, de valahogy most ez nem hoz annyira lázba és nem tudom, mi van velem. Mennék, csak nem tudom, hová. Vagyis de...pl. csodaszép helyek vannak Angliában (tudom, sokat nézem a Vera a megszállott nyomozó c. sorozatot) és K. is hívott már párszor,hogy töltsek nála el pár hetet, na ha lenne miből, már pakolnék és indulnék is (álmodozó ikonok). A realitás talaján maradva is elfelejthetem a nyaralást még abba a nyaralóba is, ahol már voltunk párszor, mivel pasim azt mondta, idén nem fog anyagilag beleférni. Próbáltam az egynapos kirándulások irányába terelni, de attól sem vágta hanyatt magát és majd meglátjuk, meg nem tudom még vetítésekkel terelt. Nem akarom majd a nyári szabadidőmet itt a négy fal között rohadva tölteni, szóval remélem, tudok hatni majd pasimra.
A hét vége felé felhívom a nőgyógyászatot is, hogy megvan e már esetleg a leletem, 2-3 hetet mondtak, szóval lassan aktuális lesz.
Tegnap sikerült nem szarrá áznom hazafelé délután, mert apámba botlottam, aki hazahozott kocsival. Útközben tök hangosan hallgatta a Believer-t az Imagine dragons-tól XD és időnként csúnyákat üvöltözött a többi autósnak, ha azok hülyén közlekedtek :P
Ma amúgy nem mentem a hely-re, mert jöttek a kéményseprők valami fürdőszobai fűtőberendezés ellenőrzéses kötelező izére. Mondjuk ebben a fürdőszobában semmilyen olyan eszköz nincs, amiért jönniük kellene és ezt már mondtam nekik (minden évben ezt játsszuk), de akkor is megjelennek. Legutóbb egy hepciáskodó nő volt itt (nem is tudtam, hogy léteznek női kéményseprők). Most meg egy fura fickó, aki közölte, alighogy belépett, hogy milyen sötét van a lakásban és kapcsoljunk villanyt. Délelőtt tízkor :S
Amúgy elszüttyögött itt egy ideig, pl. rosszul írta a lakcímet, azt javítgatta. A nevemet folyton elfelejtette, de aztán hirtelen valami csoda folytán bevésődött neki, akkor meg magában mondogatta. Majdnem szóltam neki, hogy hagyja már abba, ne koptassa, mert olyan idegesítő volt, ahogy lassan elnyújtva újra, meg újra kiejtette. Bizarr volt és örültem, mikor elhúzott.