Cicanik

Hétvégén tök sokat írtam abba a saját szereplős "kudarc-sztoriba", amit még 2015 nyarán kezdtem és azóta sem tudtam befejezni, mert elfogyott a lelkesedésem, vagyis inkább sok volt benne az elején a felnőtt tartalom (majdnem minden fejezetben) és egy idő után nem volt már kedvem hozzá ilyen formájában. Néha azonban feltámad bennem a hangulat, hogy írkáljak hozzá ezt-azt, úgyhogy halad, csak rohadt lassan. Na, de most ahogy megint elmélyültem benne kicsit és próbáltam összeszedni a cselekményeket, rájöttem, hogy ha nagyon megerőltetném magam, idén lezárhatnám, mert kb. 5-6 rész kellene már csak, hogy tisztességesen befejezzem. Vagy lehet, hogy már annyi sem. Mondjuk, úgy sem publikálom, legalábbis eddig azt hittem, de meglehet, hogy anonimban felrakom az archive-ra, megérdemli, ha már ennyi évet szenvedtem vele.
Amúgy sok újat nem tudok írni, éjjel rosszul aludtam, sokszor felkeltem és fél 4 után már nem is aludtam egyáltalán, így idegbeteg voltam, mikor ötkor kelnem kellett. Pasim meg mikor meglátott az ágyból kikászálódni, naivan megkérdezte, hogy mit csinálok, mire majd leordítottam a fejét, hogy szerinted hajnali ötkor mi a f*szt csinálok?!
Hülye válasz a hülye kérdésre. Persze nem akartam tuskó lenni, de korán volt, sötét volt, hideg volt és még akkor nem is ittam kapucsínót. Utána már nem voltam hisztis picsa.
Ja, nem kell már maszk sehova sem, furcsa is volt így buszozni reggel, már egészen megszoktam, sőt hasznos is volt, mivel errefelé az emberek előszeretettel lesnek a másik arcába jó hosszan, most most maszkot hordott mindenki, nem volt mit lesni.
És ha minden igaz, akkor jövő héten hétfő-kedd ünnepnap, tehát négynapos ünnep és ez jóóóó! Bár pasim már most bejelentette, hogy mossam ki a kedvenc pulcsiját, mert vasárnap megy valami külföldre kiköltöző haverkát búcsúztatni :S De már erre nem is lehet mit írni, az elmúlt hétvégén is mindig csavargott valahol, megszoktam, vagyis elfogadtam, mást nem tehetek.
A tesóm megint magyarázott valamit a hátam mögött, de már ezen sem lepődöm meg. Ahogy az anyám vs. apám meccseken sem. Itt mindig ugyanaz történik y'know.
A héten fel kellene hívnom a pszichiáteremet, mert amúgy február elejére ígértem, hogy jelentkezem és mert fogytán a gyógyszerem.
És a mai rövidke bejegyzésem végére egy cuki kis video.
Én ezt imádtam volna :D  Nincs egész estés verzió?