Kovid évforduló, bedöglött mobil, na meg Attila cége

Ma egy éve, hogy műtétre mentem volna, de közbeszólt a  pozitív kovid teszt és az ezzel járó karanténos sztori.
Mikor hajnali ötkor felkeltem, sóhajtozva gondoltam is erre a keserves jubileumra, meg arra, hogy az milyen tré nap volt.
Na, aztán rájöttem hamar, hogy egy évvel később, vagyis ma sem  valami hú, de jó.
A telefonom már tegnap este óta vacakolt, nem tehetett jót  neki, hogy a múltkor jól leejtettem a parkettára :S Igaz, akkor nem láttam rajta semmit, de tegnap elkezdett villogni a kijelző, meg volt hogy elmentem a színek, reggel aztán már szellemképes volt, aztán villant egyet és elsötétült a kép. Rögtön tudtam, hogy ennek akkor annyi is. Nem voltam feldobva, sőt. Pasim meg nekiállt okoskodni, hogy már régen igénybe kellett volna vennem, a karácsonyi hűségajánlatot a mobilszolgáltatómnál és akkor nem itt jajgatnék, csak a kártyát tenném át a cserekészülékbe. Tök igaza volt, vagy háromszor hívtak, hogy lenne olcsón új telefon, de mindig volt valami ami miatt nem mentem be megérdeklődni a részleteket. Most meg szopórollerre is álltam emiatt. De nem volt idő ezen lamentálni, mert mennem kellett. Egész jól elvoltam telefon nélkül, csak az hiányzott, hogy nem láttam, mennyi az idő.
Délután az ősök felé ballagtam, mert gondoltam, kölcsön kérem anyám régi mobilját pár napra, amíg szerzek újat magamnak. Csak hogy rövid úton kiderült, hogy abba a telefonba nem passzol az én telefonkártyám, mert az enyém már ilyen nagyon nagyon kicsi, anyám mobiltelefonjába meg még az a régebbi nagyobb formátumú megy bele. Szóval beláttam, hogy nincs mese, el kell indulnom mobilbeszerző körútra, ha tetszik, ha nem. De előtte még haza kellett mennem, mert nem volt nálam pénz és nem tudtam, kell e részletet befizetnem és nem akartam ott égni emiatt.
Az utcán mentem, mikor rám dudált egy autó, aztán megállt mellettem és a fickó vigyorogva érdeklődött, hogy mi újság velem. Értetlenül néztem rá, hogy ugyan mi a jó eget akarhat. Mire mondta, hogy látott ám a múltkor is, milyen jól elvagyok Attiláék cégénél. Visszakérdeztem, hogy kinek a mijénél? Mire az ezer wattos vigyor lehervadt az arcáról, én meg felhomályosítottam, hogy semmilyen Attilát nem ismerek, úgy hogy ezt benézte. Aztán ott is hagytam, lehet azóta is azon agyal, hogy honnan lehettem neki ismerős. Amúgy nekem is ismerős volt a pasas.
Szerencsére a telefon ügylet végülis jól zárult, még érvényes volt a mobilhűség akció, úgyhogy kaptam egy új készüléket és most azzal barátkozom.
De leszámítva ezt a jól végződött telefon kalandot, a hét nyomasztó és lassú. Tré a kedvem is és egyáltalán nem vagyok energikus. Minden éjszaka rémálmaim vannak, nem tudom mitől, hajnalban meg csak forgolódok.
Voltam hét elején a tüdőgondozóban is, jó sokat kellett várni, közben hallgathattam a mamik egymásra licitálását hogy ki hány oltást gyűjtött már be (mint valami spéci matricaalbum vagy mi), valaki szólhatna nekik, hogy ezért nem jár ajándék :S
A várakozással ellentétben, jó ha öt percet voltam bent, míg a dokinő kitöltötte a javaslatot, de így is beszólt egy öreglány, mikor elhaladtam kifelé menet mellette, hogy ő már mióta ott ül és mindenki bemehet előtte *-*
Most meg jelenleg egyedül vagyok és tudom, írni kellene a sztorimat, mert az legalább örömet okoz, de a mobilvásárlás miatt elszaladt az idő és késő van, plusz fáj a fejem is. A pasim a haverjánál focimeccset néz. Szóval szerintem nem maradok sokáig ébren, a fejfájásomon talán segít az alvás.