Boldog névnapot hugi :*
Véletlenül kimostam egy egyszerhasználatos maszkot, ami a pulcsim zsebében maradt :P Holnap be akarnám színezni a hajam, ezúttal bordóvörös szín a terv. Meglátjuk, mi sül ki belőle.
Kis esti beszélgetés magammal (legalább nem veszünk össze egymással):
- Téged boldoggá tesz, hogy ilyeneket irkálsz?
- Hát...közel zéró szexuális élettel, anyagi csődben, kilátástalanságban és szorongásokban, nos igen, határozottan :D
Warning: blowjob (vagyis nem annyira, na de majd a következőkben whehehe).
Ch. four.
I'm tryna get to sleep with the lights on, cause I am confused and I'm frightened: Be akartam rúgni minél hamarabb, hogy elviselhető szintre hozzam a bennem lévő ellentmondásos tényeket és érzéseket. Ezért nem válogattam az italokban, mindent megittam, amit elém raktak és örültem, mikor végre hatni is kezdtek. Aztán filmszakadás és arra ébredtem, hogy Dominic gyengéden simogatja a vállamat. Hirtelen fogalmam sem volt, hol vagyok, lámpák világítottak a szemembe és kellett kis idő, hogy rájöjjek, a klub egyik asztalára borultam rá, teljesen kiütve, üvegekkel körbevéve.
- Mi történt? - pislogtam kábán és alaposan elmosódva láttam magam körül mindent.
- Záróra van, Colson. - felelte Dominic.
Akkor vettem észre, hogy már szinte üres a helyiség. Nagy nehezen feltápászkodtam tehát, magammal sodorva néhány poharat és üveget. Dominic szorgosan egy helyre pakolta az összeset, aztán utánam eredt. Kint be is ért. Nem volt nehéz dolga, alig ment a közlekedés, mivel rendesen forgott velem a világ és azt sem tudtam, hol parkoltam le az autómat, amiben a holmimat hagytam.
- Van hol aludnod?- kérdezte Dominic.
Megálltam és áttúrtam az összes zsebemet, mire megtaláltam a cigimet, de aztán mégsem gyújtottam rá. Fáztam és émelyegtem.
- Még nem béreltem lakást, de majd elmegyek egy hotelbe. - dünnyögtem.
- Töltsd nálam az éjszakát. - javasolta félve.
- Ez nem egy jó ötlet!- kerestem rögtön az indokot, mert ezer százalékosan biztos voltam abban, hogy a lehető legrosszabb forgatókönyv lenne, ha ezt a megoldást választanám.
- De miért?- kérdezett vissza Dominic, mintha fogalma sem lenne a miértekről. Totál részegen nem volt kedvem neki magyarázkodni.
- Mert nem és kész! Francba, hagyjál elmenni! - tértem ki tántorogva az útjából.
- Nem lakom messze...- szólt utánam Dominic és sajnálkozva pislogott. Utáltam ezt. Engem nincs miért sajnálni. Viszont tényleg pocsékul éreztem magam, a kocsimat sem találtam és különösen hideg volt az éjjel.
- Hát jó. - bólogattam beletörődve, mire egy másodpercre láttam rajta egy megkönnyebbült mosolyt. De nem érdekelt ez most, csak le akartam feküdni, már mindegy volt, hova.
Tényleg nagyjából öt percet kellett gyalogolni, míg elértünk hozzá, igaz ittasan sokkal többnek látszott. Lépcsőztünk egy sort, aztán a folyosó legvégén lévő lakáshoz mentünk. Dominic a sötétben vacakolt a kulcsokkal, majd végre sikerült kinyitnia az ajtót.
- A szüleid biztosan nem fognak örülni, hogy ide hozol. - jegyeztem meg, amint beléptünk és Dominic felkapcsolta a villanyt. A fény az agyamig hatolt, összehúztam a szemeimet.
- Egyedül lakom. Hiszen már jártál is itt. - Dominic méltatlankodva becsukta az ajtót mögöttünk és tétován megállt a szűk előszobában, közvetlenül előttem, a közelsége zavarttá tett és akkor jutott eszembe, hogy valóban párszor már feljöttem hozzá inni, de még a barátságunk legelején, utána valahogy inkább mindenféle kocsmákban találkoztunk.
- Sok baj volt és van velem. A családom azt mondta, rossz hatással vagyok a testvéreimre. - Dominic hangján szomorúságot véltem felfedezni. Mindig is bántotta, hogy nem lehet olyan, amilyennek a szülei szeretnék és hogy a viselkedése gyakorta teremtett távolságot a szerettei és közte.
- Sajnálom, hogy ezt gondolják.- motyogtam.
- Mindenkinek jobb így, legalább nem vagyok az útjukban. - Dominic előre sietett és eligazgatta a lakás egyetlen kis szobájának ágyán lévő takarót. Nem láttam másik kanapét a helyiségben és akkor döbbentem rá, hogy egy ágyon kell vele osztoznom. A tény bénítóan hatott rám, de csak egy fáradt sóhajjal tudtam ezt lereagálni, majd az ágyhoz botorkáltam és ledőltem a szélére, nem vettem le a cipőmet, nem takaróztam be, nem volt már hozzá erőm. Túl akartam lenni az éjszakán, minél kevesebb kínos kérdés és momentum nélkül. De az agyam csak dolgozott tovább.
- Haragszol, hogy csak úgy leléptem, mi? - érdeklődtem váratlanul.
Dominic, aki akkor ült le az ágyra, megilletődve tekintgetett felém.
- Nem haragszom Colson. Egyáltalán nem. - vallotta be kis csend után.
- Akkor oké. - csuktam le a szemeimet és valahogy öröm áramlott bennem, hogy nem bántottam meg.
- Csak azt reméltem, hogy egyszer vissza jössz...- tette még hozzá Dominic.
- És ha nem így történik, mi van, ha soha többet nem látsz?- tettem fel egy újabb kérdést.
- Az rossz lett volna. Mert mindennap nagyon hiányoztál. - jött azonnal a válasz és jó volt hallani. Dominic lehetett az egyetlen ember a földön, akinek számított, hogy elmentem és akinek ettől hiányérzete támadt.
- Milyen átkozottul szentimentális vagy. - mosolyogtam magamban, de azért ez nem esett rosszul.
I know you're so hard to please, just take it easy, take it easy on me: Amikor felébredtem, láttam hogy hajnali fény vonta be a szobát. Furcsa módon annyira nem taglózott le a másnaposság, pedig előző este sokat ittam. A fejem hasogatott és rázott a hideg, de viszonylag tűrhető volt ez az állapot. Ami viszont meglepett és erős rémülettel töltött el, az az izgalom volt, amit tapasztaltam magamon és ami látható volt a nadrágomnál. Úgy éreztem magam, mint akit rajtakaptak, elvörösödve néztem Dominic irányába. Mozdulatlanul aludt az ágy másik végén, így óvatosan felkeltem, hogy rágyújtsak egy cigarettára a lakás előtt.
Még ébredezett a város, ahogy álltam a huzatos függőfolyosón és figyeltem a barátságtalanul kihalt látképet. A helyes döntés az lett volna, ha eltűnök onnan, de ellentmondtam magamnak és miután elszívtam a cigit, visszamentem a lakásba. Megtorpantam az előszobában, mérlegelve, hogy még mindig nincs késő kisétálni a lakásból. De valami nem engedett, csak álltam ott egy kis ideig, a szívem egyre erősebb dobogását, gondolataim vad áramlását hallgatva. Jól esett volna valami alkoholos, de csak egy palack üdítőt találtam a konyhában, beleittam, elég szörnyű íze volt, úgyhogy ott is hagytam, ahol rábukkantam. Igazából már nem is akartam inni. Helyesebben, nem inni akartam...
Visszatértem a szobába és lefeküdtem az ágyba. Nyeltem egyet, majd hirtelen mozdulattal Dominic felé fordultam. Csak nézegettem a sápadt, elkenődött szemfestéktől, nyáltól és italoktól kissé maszatos arcát, a sötétvörös ajkát, a lecsukott szemeit, közben hallgattam a lélegzetvételeit, majd összeszedve a bátorságomat, alig érezhetően megérintettem a vállát, aztán odahajoltam és megcsókoltam a haját. Ismerős, megnyugtató cigaretta és édeskés szeszesital illata volt. Sóhaj szaladt ki a számon, ahogy a selymes, barnás-pirosas hajszálak az arcomba kerültek. A homlokán hideg izzadtság gyöngyözött, ahogy ajkam odacsúsztattam. Elhajoltam és finoman megsimítottam az arcánál lévő horzsolást, közben a tekintetem lejjebb került. Dominic azt a ruhát viselte, amiben a koncerten fellépett, igaz jóval rendezetlenebb volt már az öltözék, mint a néhány órával azelőtt, nyakkendője meg volt lazítva, a gyűrött fehér ingen ital és hányásfoltok látszódtak, pár gomb pedig ki volt gombolva, felfedve a félhomályban a bőre fehérségét. A torkom összeszűkült és a melegség fáklyaként gyúlt fel a gyomromban. Mintha megismétlődött volna a múlt. Elvesztettem az önmagammal vívott harcot, olyan dolgok futottak át az agyamon, amiket szóban nehezen írtam volna körül, de rémisztő volt, hogy az én fantáziám szüleményei. Lejjebb húzódva elkezdtem kigombolni a nadrágját, ez ébreszthette fel Dominicot, mert megmozdult és felkönyökölt az ágyon. Ekkor akadt össze a tekintetünk.
- Mit csinálsz? - nem értette, döbbent és sokkos volt, ezt a hajnali gyér fényekben is jól láthattam. Még pirosabb lettem, ahogy a szája szóra nyílt és a kimerült, zöldes szemek kérdőn, ijedten szegeződtek rám.
- Szeretném tudni milyen az ízed. - mondtam ki úgy, hogy akkor már nem néztem rá, de magam előtt volt az arca, ahogy ezt realizálta. A nadrágjánál éreztem, hogyan lesz pillanatok alatt ő is kemény és ettől a férfiasságom összerándult.
- Ne...- tiltakozott hangosan Dominic és el akarta tolni a kezemet, de én voltam a gyorsabb és olyan erősen markoltam meg a csuklóját, hogy éreztem a csontokat.
- Meg akarom tenni! - a szívverésem sokszorosára fokozódott, a hangom ellentmondást nem tűrően csengett. Az ágy nyikorgott, ahogy Dominic visszafeküdt az ágyra. A testén a vágyakozás rezdülései futottak végig. Az én izgatottságom is kínzó volt, nem múlt el, nem lett kisebb egy cseppet sem és már nem hatottak rám az észérvek, a vér hangosan dörömbölt az ereimben. A felkelő nap sárgás fényei tolakodtak be a függöny mintáin keresztül, teljes világosságot adva a szobának. De már nem is volt szükségem a sötétségre, látni akartam Dominicot, az összes, eddig csak érintés által felfedezett testrészét és azt is közelről akartam megtapasztalni, hogyan hat rá, mindaz, amit majd csinálok vele. Bár senkivel sem kerültem még ilyen helyzetbe, de ez akkor nem foglalkoztatott. Azt akartam, hogy egyszer majd ő tegye ugyanazt velem, de ehhez előbb nekem kellett gyönyört adnom. Óvatosan vettem el a kezemet a csuklójától, de Dominic egyáltalán nem ellenezte már a dolgokat, láttam, hogy a plafonra szegezte a szemeit és gyors, szinte ziháló lélegzetvételekkel, elfogadóan várt. Én pedig igyekeztem minél lejjebb húzni a nadrágját, közben elárasztotta mindenemet a felfűtöttség és valami elégedett büszkeség. Ez túlságosan könnyű volt.
folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése