Egy elcseszett lány gondolatai az elcseszett nyárról, avagy hölgyeim és uraim ez de szar volt!!!

Az egész hét végtelenül unalmas és baromira rosszhangulatú volt, az időjárásról nem is beszélve, mert az totál elszaródott. De kit érdekel, mikor úgy sem megyek sehova. Csak mint eddig ugye...
Ja R. rám írt, meg is lepődtem, mert nemigen társalgunk már mostanság. Kérdezte, hogy vagyok, meg hogy megyek e az elsejei kötelező baromságra. Ő nem lesz aznap a hely-en, állásinterjúra megy, megpályázott valami  jobb állást, kevesebb meló és több fizu, a hülyének is megéri. Fura lesz, ha majd egyszer ő is elhúz, de azt írta, nem sieti el, megnéz több lehetőséget is, aztán meglátja, hogyan tovább. Neki amúgy nem is kellene melóznia, mert a pasija külföldről kb. talicskával küldi haza a  pénzt.
A nőgyógyászati panaszom sem javult, helyesebben egy-két napig jobb volt, kezdtem örülni, de aztán újra kezdte és ezzel szembesülni egyik kora reggel letaglózó volt. Rákezdtem bőgni, nem azért, mert félnék, vagy ilyesmi, csak annyira nem akartam már megint ezzel törődni és szeptember végénél hamarabb nem szerettem volna orvoshoz fordulni, na de nem normális, hogy már lassan két hónapja vesződök, úgyhogy csak felhívtam az orvosomat, hogy mi legyen. Még szerencse, hogy telefonáltam, mert eredetileg be akartam menni a rendelésére, de a telefonban kiderült, hogy jövő hét pénteken lesz csak, úgyhogy legalább egy fölös körtől megkíméltem magamat. De lassan már PTSD-m lesz a kórházaktól és egy esetleges újabb műtét gondolatától is. Arról nem is beszélve-illetve írva- hogy nem is érvényes már a védettségim, szóval ha bármi lenne, jöhetnek a jól ismert és "hőn imádott" PCR tesztes cirkuszolások :/ Nem akarom!!!Nagyon nem!
És bízom benne, hogy meg lehet a panaszaimat oldani beavatkozások nélkül is, gyógyszerrel vagy hasonlók. Jövő hét pénteken kiderül. Addig meg kitartok, mást nem tehetek.
És ha már védettségi, meg kovid, a háziorvosnál is volt egy kalandom. Mentem a receptekért és helyettes dokinő volt, aki nem tudom milyen okból kifolyólag, de megkérdezte, be vagyok e oltva, mondtam hogy nem, mire 180 fokot változott a stílusa és kb. azt mondta, amit Z. szokott, hogy az ilyenek -mint én-teszik tönkre az országot, valamint hogy reméli, hamarosan komoly pénzbüntetéssel "ösztönzik" az oltatlanokat az oltásra. Pfff...erre inkább nem is írok semmit.
Tegnap meg épp indultam délután a postára, mikor H. meg Lara megjelentek, hogy erre jártak és beugrottak. Éppen rohadtul nem számítottam rájuk, meg kupi is volt a lakásba, meg ugye mentem volna az amúgy is elmaradt csekkemet fizetni, de hát így nem mentem. Írtam már régen is, hogy kivagyok a váratlan vendégtől, és ez az arcomon is meglátszik, ők is biztos levették, hogy nem repestem az örömtől, így nem is sokáig maradtak, de tökmindegy volt már, mert a legközelebbi posta 4-kor bezár, szóval így nem fizettem be a számlámat tegnap. Meg ma sem, mert ma kiment a fejemből.
Anyám, ha minden jól megy lehet hogy jövő hét végén hazajöhet pár napra, de ez még nem biztos, meg ha lesz aki haza és visszaviszi. Jó lenne, ha tudnánk végre találkozni, remélem összejön. Amúgy jó van, nem érzi rosszul magát a kórházban, beszélget a szobatársaival, sétálgatnak az udvaron, pihen, sokat eszik és ez jó, de elgondolkodtató, hogy ha majd hazajöhet valamikor és itt nem változik semmi (mert miért változna, még mindig Teenmom episode 100000, majd lentebb írok róla is), vajon meddig lesz rajta ez az idilli állapot. Attól félek, nem sokáig.
Az egyik szobatársa amúgy pánikbeteg :O nem is tudtam, hogy ezzel is be lehet kerülni a pszichiátriára, gondolom a mértékétől függ,  H. is pánikbeteg volt még fiatalon és azt mondta, hetekig nem bírt kimenni a házból, vagy buszra felszállni :( 
A kis "kedvencünk" Tinimami, szerencsére jóval kevesebbet lóg apámon, mert az anyja-már Tinimaminak-kapott egy 3 műszakos melót és így a csajnak kell a saját gyerekével lennie, azt hiszem van mit pótolnia.
By the way szokott nekem játékfelkéréseket küldeni fb-n, a quiz-ben és háhá, mindig tönkreverem XD
Legutóbb meg nekem kellett megírni vázlatosan valami kérelmét, mert a lányát nem vették fel a kiválasztott oviba és fellebezni akarna, de saját szavaival élve: nem tudja jól megfogalmazni a gondolatait...nem akartam rossz fej lenni, így megírtam neki egy vázlatot, a többi nem rajtam múlik. Ugye a jó cserkész ott segít ahol tud, vagy mi. Még akkor is, ha ezt a csaj nem feltétlenül érdemli meg, de a gyerekét nézem, aki pedig nem tehet az anyja hülyeségeiről.
És lehetne ez a konklúzió (uuuh ezek a szavak, pedig nincs is most rajtam az intelligensé tevő olvasó szemcsim) a Tinimamis ügyre.
Ami pedig a nyarat illeti, ha számokkal kellene értékelnem, egy tízes skálán egy hármast adnék, nagy jóindulattal. Semmi, de semmi jó, vagy érdekes nem történt, amit különösebben ki kellene emelnem. Unalmas és egyhangú volt, a szabim alatti reggeli kávézások, valamint az ősök macskájának napi ellátása volt az, amire szívesen emlékszem.
A többi, ahogy pasim mondaná: picsafüst...
Ami most szépen elillan az ég felé.
Jobban is teszi. 
A 2021-es nyarat ezzel le is zárom.