Szia uram! Ismerkedős fiatal fiúk, nőgyógyászati sztorik és szombati meló érdekes lehet? XD

Jó hétvégét mindenkinek, kivéve azoknak, akik a bicajos út ellenére is a gyalogosok között bringáznak ezerrel. Mondjuk, ma egy biciklis nővel még el is dumáltunk, mindketten tétován álltunk a forgalomban azt mérlegelve, mikor kellene átkelnünk, hogy ne csapjanak minket el.
Hétfőn volt a legrosszabb, nagyon fájt a hasam, émelyegtem és rázott a hideg. Itt döglődtem estefelé az ágyban, mikor is elkezdett írogatni az a fiatal srác, akivel régebben pár hetet együtt dolgoztam, aztán valamikor bejelölt és azt írkálta, hogy tetszem neki stb., na most már ennél tovább ment, mert most már konkrétan szerelmet vallott :O Geesus...Nagyon jó volt ez a szenvedéseim közepette, próbáltam szépen megírni neki, hogy egyrészt van párom, másrészt jóval fiatalabb nálam, de az érveim nem igazán nem hatották meg, mert azóta is üzenget :/
Szerdától meg egy másik is megtalált. Nem tudom mi van, én vonzom be őket, vagy hogy akadnak rám. Ez a srác, ráadásul nem is ismerősöm, de állítása szerint ő nagyon is jól ismer engem, mert régen erre lakott, ahol én és mindig látott :O Azt is írta, hogy legközelebb ha erre jár és meglát, átölel...uh, ez elég ijesztőnek hangzik. Néztem azt az egy darab képét, ami fel van töltve neki, de felismerhetetlenül van rajta fotózva, szóval gőzöm sincs hogy kicsoda, ráadásul van barátnője is, már az adatlapja szerint. Neki is csak azt tudtam írni, amit a másik delikvensnek, hogy az okok, ami miatt közöttünk nem lehet semmi a korkülönbség és az, hogy én kapcsolatban élek. De tovább erősködött ő is természetesen, hogy hát nem úgy van az, és hogy a pasimnak ezt nem is kell tudnia...Alig bírtam leállítani és persze azóta is nyomja, nem győzöm kitörölgetni az irományait. Legutóbb-úgy 5 órája-felvázolta a közös életünket, majd miután leírtam, hogy ez nem lehetséges, akkor öngyilkossággal fenyegetőzött :(
Szóval lassan tiltani kéne ugye???
Frusztráló, mert én nem akarok senkit megsérteni, meg elküldeni a búsba, de miért nem fogják fel, hogy a NEM az nem???
R. is meglepett, mert hét közepén megkérdezte hogy vagyok és hogy telik a hetem :O érdeklődött arról is, mennyire volt gáz az össznépi okosítás.
Hát annyira sok fontos dolog nem volt, eddig is ismert alapinfók nagyjából. Kaptunk egy új főnököt, meg páran visszajöttek, pl. az egyik idős nő az öregasszony különítményből, ő tavaly, vagy hogy ment nyugdíjba, de ezek szerint visszavágyott. Meg Csőrike is visszajött, ennek sem örülök, bár soha egy szót nem váltottam vele, a Mufurc arcú nővel, meg Lédi Lavórral és a Hajdobálgatóssal lógott, szóval nem egy klubba járunk.
Úgy néz ki, nem lesz online munka sem :/ pedig épp eljátszottam a gondolattal...kár volt.
Pénteken hamarabb eljöttem a hely-ről, mert mentem a nődokihoz. Nem írom, hogy vártam, de már változást akartam az állapotomban, nem ezt az állandó hasfájást, rosszullétet, vérezgetéseket és hát reméltem, hogy annyira nagy baj nincs. Amúgy egy csomót kellett várni, minden pad tele volt, még a másik folyosón is várakoztak. Szóval eltelt némi idő, mire sorra kerültem, közben üzengettem J.-vel, meg a tesómmal. Aztán végre sor került a vizsgálatra és most nőgyógyászati dolgok következnek bocs, szóval kiderült, hogy a júniusi műtétem után összetapadt a nyakcsatorna, a vér betapadt és  ettől voltak a panaszaim. A doki eltávolította  a vért és azóta jobban vagyok tényleg, bár még felhőtlenül nem örülök azért, mert majd a következő mensinél derül ki, ez mennyire hatásos, valamint még hátra van a kontroll citológia is. De a hasi fájdalom és a többi kellemetlenség elmúlt, ennek pedig őszintén örülök. Talán egy gonddal kevesebb.
Anyám még mindig kórházban, úgy volt, hogy jöhet haza hétvégén, de mégsem úgy jött ki a lépés. Apámmal telefonon vitáznak, meg a tesómmal is. Semmi sem fog itt változni sajna.
És holnap még egy fél nap meló is lesz, mert a december huszonvalahanyadikát dolgozzuk be.  OMG már az is csak 3-4 hónap...
Úgy elment ez az év, éppen ez villant be az agyamba valamelyik nap. A sok szar dolog, idegeskedés, műtétek, agyfaszok miatt messzire sodródtam a saját magam által szeretett dolgoktól. Most már írni szeretnék, de a fejem olyan üres, az ihletnek még csak a szikráját sem érzem...Ugye lesz ez jobb is?