Olvastam minap Róka blogjában, hogy azt írta, saját magát elégedetlenkedőnek tartja, de szerintem én bőven túl teszek mindenkin és amit én csinálok, na az az elégedetlenkedés. Néha olyan jó lenne valami klassz és lelkesítő dolgot ide írni, de hát nem igazán történnek velem ilyesmik. Sajnos. Na jó, a gyümölcsös sör és a pisztáciás puding az azért eléggé tetszik, meg a kókusztej is tetszene, de csak szemezek vele egyelőre a boltban, megvenni még nem mertem :P
A nyár annyira de annyira unalmas, hogy szavak (betűk) nincsenek rá. Jövő héttől nem leszek a hely-en, mert anyámék péntektől mennek 10 napra nyaralni és rám lesz bízva a macska, a madár ellátása és a virág locsolás, valamint a posta és a fizetnivalók. Már szombaton menni kell, pasim azt mondta, vasárnap ha nem melózik, elkísér. Szaván fogom :P
Meg azt is mondta, hogy ha lesz egy szabadnapja bemegyünk a városba csavarogni és a nem létező pénzünket elkölteni. Amúgy tényleg kellene pár dolog (pl. pasimnak új irattartós pénztárca, mert az övé szétszakadt és attól félek, egyszer elhagy belőle valamit), meg klassz lenne csak úgy sétálgatni ráérősen, mint akinek bejött az élet. Igen, ennyire nem történik velem semmi sem, hogy már ennek is úgy örülök, minta nyaralni mennék :/ szánalmas, na....
A hely-en belefutottam R.-be, egyikünk sem akart megállni, de hát szembejöttünk egymásra, ciki lett volna, ha így teszünk. Szóval váltottunk pár szót, bár a kínos hallgatás az több volt, mint a beszéd. Úgy éreztem, mintha egy idegennel társalognék. Kijelentette, hogy jövő év elején új helyre akar menni dolgozni T.-vel együtt :O Majd megkérdezte, mi van velem, hogy telnek a napjaim, mire mondtam, hogy elég egyhangúan, erre ő előadta, hogy amióta T.-vel test-lelki barátnők, szinte minden hétvégén partiznak (igen, volt szerencsém látni a faszbukkon) és a pasija amúgy sem jön most haza a vírus miatt a külföldi melóhelyről, szóval az egész nyár neki egy nagy buli. Egészségére. Én már elengedtem R.-t, és asszem ő is engem és jobb is így. Nem tudom, miért gondoltam valaha, hogy a barátom (vagy gondoltam e ezt komolyan), úgy igazából.
Ja, ha már barátok, vagy olyasmi, pár éve email-eztem egy csajszival, aki jófej volt, és a szomszéd megyében élt, azonkívül ő is imádott írni. Neki jobban is ment, mint nekem, hetente hozta a sztorijába a frisseket és igen szemléletesen tudott +18-as jeleneteket írni, sőt, az már ++++++18-as volt :/ Meg mondta, hogy kimegy külföldre, de nem hittem el, aztán váratlanul megszakadt a kapcsolatunk, nem tudom, én nem írtam e neki többet, vagy ő szívódott fel, de eltűnt és el is felejtettem. Most meg eszembe jutott, rákerestem és wow, tényleg belecsapott a lecsóba, a fb profilján látható fotói alapján külföldön él, egy helyes angol városkában és még mindig ír, nem is akárhogy a wattpadon 1,4 K-s az olvasótábora, de ez még semmi, mert júniusban jelent meg az első könyve *-* Én nem is tudom, mit éreznék, ha bármelyik, fiókom mélyén lapuló sztorimat könyvformátumban láthatnám. Biztos könnyekig hatódnék, vagy ilyesmi.
Valamit nagyon tud, én meg örülök, hogy bátor volt, kitartó és tényleg sikerült véghez vinni az álmait.
Bár mindenkinek sikerülne jó helyen és jókor lennie, hogy minél több ember követhesse az az utat, amit valóban szeretne.
Gáz, hogy szoktam nézni a Lármás családot??? *-* Pasim szerint megagáz :D
De bírom őket, személyes kedvencem Lármás Luna, bár a hajam alapján jelenleg Lármás Lynn vagyok :D
A hangulatom szerint meg Lármás Lucy :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése