Besértődés, totális reménytelenség, apróságok, tetkó, családi félnap, bunkózás és könnyek a zuhany alatt

Szavakkal így lehetne leírni a hetemet. Remélem, nem hagytam ki semmit sem. A hétfőt ugye leírtam, a kocsi majd elcsapott, meg le voltam amortizálva, szóval az egy tré nap volt, ne szépítsünk. 
A kedd sem hozott sok jót. Sikerült R.-el összeveszni, vagyis nem volt ez veszekedés, csak meguntam, hogy hetek óta úgymond, szívózik velem, el-elejt megjegyzéseket, miszerint a főnök  nincs velem megelégedve. Nem tudom, honnan szedte ezt, de kedden meguntam és miután egy újabb ilyet intézett felém, mondtam neki, hogy oké, megkérdezem a főnököt, mi a probléma. Na, erre ezerrel elkezdett visszakozni, hogy ne tegyem, nem akar bajba kerülni stb., tisztára mintha csak kitalálta volna ezeket a dolgokat, hogy engem bosszantson, vagy élvezi, ha szorongásos állapotot idéz elő másoknál. De  hajthatatlan voltam, elegem lett ebből, bár kezdtem R. reakcióiból úgy érezni, hogy ez csak az ő fejéből pattant ki és fele sem igaz. Hogy miért tesz ilyet, rejtély, én úgy gondolom nagyon unja magát, ugye a párja Németországban van, évi 2-3x ha hazajön, ő meg ott ül a luxuskecóban és ilyeneket talál ki. Nem hiába teper a másodállás után, kell neki valami, ami még jobban leköti. 
Na, mindegy, még kedd este is írkált nekem R. a messengeren, hogy ne kérdezzek rá a főnökre, majd átment a stílusa ilyen flegmázósba, személyeskedősbe, amire én már nem is reagáltam. Aztán átgondoltam, és nem írtam végülis a főnöknek, mert úgy vélem, ha baja lenne, azt velem közölné, nem R.-el vitatná meg. Viszont R. sérelmezte, hogy a főnökhöz fordulás egyáltalán megfordult a fejemben, közölte, hogy több infót nem is oszt meg velem (haha, nem is kell baszki), mert csak ő jön ki ebből rosszul.Utána feltűnően eltűnt a kommunikáció közöttünk, a reggeli és délutáni köszönésen kívül nemigen beszéltünk, kivéve pénteken, mert akkor megkérdezte mizu, de ennyi. És hogy őszinte legyek, nem is hiányzik R., néha azt hittem tényleg a barátom, de szerintem nem az és én sem vagyok az neki. Persze nem leszek tuskó, köszönök neki meg beszélgetek is vele, úgy lájtosan.
Hogy jót is írjak, szerdán vettem a százasban hatszázért egy parfümöt, úgy hogy meg sem szagoltam XD ennek ellenére jó az illata és tartós is, még este is érezni lehetett. Utána kerestem a neten, Carolina Herrera utánzat és tényleg nem rossz, ennyiért ingyen van :D Az eredetit úgysem bírnám megfizetni. De ha lenne rá pénzem, sem áldoznék ennyit illatszerre, írom ezt úgy, hogy imádom a parfümöket és kaptam már ismerőstől, rokontól ajándékba Jacomo silences és Givenchy Hot couture parfümöt (el is ájultam, mikor neten megláttam az árát).
Ja, pasim úgy volt, hogy szerdán megy tetováltatni, aztán csütörtökre változott az időpont, végül péntek lett. Szóval azóta ő is a tetkósok táborát gyarapítja és úgy néz ki, egynél nem is fog leállni, már körvonalazódik az új időpont, november vége vagy december eleje leghamarabb. Oké, nekem nyolc, csak a végén ne essen túlzásba és ne nézzen ki úgy, mint pl. Mr. Népszerű, aki a nyakától a talpáig ki van varrva mindenféle baromságokkal-meztelen nő, kártyalapok, pitbull kutya, motorok pfff-és amúgy én is agyalok egy új tetováláson.Most leginkább madarat szeretnék, de még változhat az elképzelés. Jó régóta vágyom egy új tetoválásra. Csak sose volt rá keret, mert mindig másra kellett elkölteni, ami fontos volt. De a francba is, inkább adok ki pénzt ilyenre, mint erre a fostalicska, undormány lakásra pazaroljam, ahonnan valószínűleg nem tudok elköltözni, akárhogy akarok. 
A hugom meg miután újra szent a béke a faszijával, máris kezdi az ismételt szemétkedést és előhoz évekkel ezelőtti sérelmeket, meg a rokonunkkal kapcsolatos dolgokat, mert hogy szerinte én ilyen, meg olyan voltam, na, nem mintha ő annyira törte volna magát, de hagyjuk. Amint az emberek feje felől elmúlik a veszélyt jelző fekete felhő, máris mindenki visszatér a saját maga valójához.
Mindegy, egy vállrándítással ezt is elintézem, mint olyan sok mást. 
Szombaton megnéztem a Rocksulit(imádom azt a filmet), aztán elruccantam anyámékhoz, mert már régóta ígérgetem, apám hozta a formáját és csak a Tinimamit ugrándozta körbe szokás szerint, velem nem sokat beszélt, csak kötekedett kicsit persze, szóval értelme nem volt lemenni, de a kaják legalább jók voltak. Itthon meg a pasimmal pizzát rendeltünk, annyit, hogy még mára is maradt, így ebédre az volt. És örültem, mert imádom a pizzát és nem szeretek főzni, mert sosincs ötletem mit csináljak. 
Ma meg már vasárnap van, unalom meg minden. Reggel ráesett egy edény a lábamra, ami amúgy is fájt, mert múlt héten Zselyke ráugrott, mikor J.-éknél voltunk.
A pasim meg úgy gondolta, ő már nagy jampi lett a tetoválástól, ezért bunkózott is velem egy sort. Ledagadtozott, ami ma valahogy különösen rosszul esett. Jelenleg 49-50 kiló vagyok, ezt igyekszem tartani, mert régen voltam 24-el több is. De sajnos akármennyit mutat, vagy mutatott a mérleg, én egész életemben egy bálnát láttam a tükörbe, ha belenéztem, akin egy ruha sem állt jól! Szóval a tükörkép maradt a hetven pluszos lánynál, azt hiszem, és ezen csak ront a pasim köcsög megjegyzése. Folyton az a csontkollekció exe jut az eszembe, vagy az a tyúkmellű görény nő, akivel megcsalt, azokat biztos az egekig dicsérte. És naná, hogy ezek után egy jó adag semminek érzem magam. De nem mutattam neki, csak azért sem. Inkább sírtam a fürdőszobában, míg fürödtem és hajat mostam.
És holnap már hétfőőőőő :( Tegye fel a kezét, aki nem várja. Jelen, jelen!!!!Kacérkodom, hogy jövő hét pénteken nem megyek, be szeretném színezni a hajam, mert ez így már tényleg ocsmány, R. is leszólta mikor még beszélő viszonyban voltunk. Meg jó lenne egy lazább nap és végre be kéne fejezni a D. lovers újabb részét. Nem ígérem, de nagyon rajta akarok lenni ezen.
Vidám új hetek mindenkinek :*