Szociális távolság

Ez az új kedvenc szavam és rájöttem, hogy én már akkor tartottam a social distance-t, mielőtt a kovid mizéria begyűrűzött volna ide :/
De a maszkkal nem nagyon tudok megbarátkozni, alig kapok benne levegőt, melegem van alatta, egyszóval nagyon idegesít. De kötelező viselni a tömegközlekedésen, meg majd ha így haladunk, a hely-en is :/
Páran aggódtak az egészségük miatt, így rákérdeztek, itt mikor lesz home office, de el lettek hajtva, hogy előreláthatóan semmikor, mert a múltkori is nagyon negatív hatással volt a hely-re sok szempontból és még egy ilyet valószínűleg nem lehetne megcsinálni, vagy ha igen, akkor a fél csürhét el kellene bocsátani.
Mondjuk, így is néhányan fel akarnak mondani, pont amiatt, hogy kitör a járvány és félnek, vagy a családjukat féltik. Káosz van az tény, bármi bármikor változhat. Volt is a héten egy eligazítás, de csak a kötelező reggeli lázmérésről, fertőtlenítős kézmosásról és az előrevetített álarcosbálról esett szó. Arról véletlen sem, hogy esetleg bezárnák az egész kócerájt. Pedig néha jó lenne, de azért mégsem, mert az egész napos töménytelen online munka depresszióssá tett.
Hát, majd kiderül, nemde? Én már nem is aggódok ilyenek miatt, hiszen úgysincs beleszólásunk, mit hoz magával az élet.

Megnéztem a Citizen Ruth c. filmet dèlután, elég érdekes, de a főszereplő csaj hülye mint, a segg.

És meg kéne nézni a moziban a Téboly című alkotást Russel Crowe-al.

És ha már téboly...
Tesóméknál áll a bál. A múltkori összeveszésük a balul elsült szülinapi partin, odáig eszkalálódott, hogy fontolóra vették a különválást is, mert tesóm fickója szerint mostanság már csak a vita megy. Tesóm azt hitte, hogy a pasijával ezt a harag mondatta, de a srác pechjére nem lépett ki a fb fiókjából, hugom meg belepillantott. És aki keres, az talál-saját tapasztalat-vagyis rájött, hogy nem hiába szajkózza a párja a szakítást. Ugyanis nagyon úgy fest, hogy összejött az egyik haverja nőjével!!!!!!!Hugom persze számonkérte a pasiját, aki nem is nagyon tagadott. Szerelmes és tovább akar lépni...Pfffffffff....ehhh...
Geesus...
Amint ezt meghallottam, majdnem lepadlóztam. Hogy mi a fuck van?! Soha egy pillanatig nem látszott rajtuk, hogy gond lenne, boldognak tűntek, van egy közös házuk, békésen éldegélnek vidéken, közös életet terveztek és mindent, ami ezzel jár. Erre jön egy ócska ribanc és bekavar????
Megnéztem a nőt a fb-n...még csak nem is szép, idősebb és gyerekei is vannak...(nem akarok ítélkezni, de az sem kizárt,hogy kell neki egy biztos pont, aki eltartja a gyerekeit és őt is). Egy ilyen miatt, nemár...Tudom, ketten kellenek minden ilyesmihez, de nehogymár...
Annyira lehangolt az egész...Testvéreméknek mindenük megvolt, én ezt nem értem...És nem is igazán tudok napirendre térni felette.
De nagyon remélem, hogy tesóm pasija végül észhez tér és a járt utat nem hagyja el a bizonytalanért, el sem tudom képzelni, szegény hugom mit kezd majd magában. Ez az egész tök szürreális. Komolyan, mi a fasz (bocs a vulgaritásért) van itt mindenkivel?!?! Balhé, balhé  után.
Pedig én annyira nem akarom, hogy még tovább szakadjon ez a már így is megtépázott család.
A héten elkísértem a pasimat a dokihoz, mert még a járvány kitörése előtt kapott időpontot hasi uh-ra, mondjuk a végén egyedül kellett bemennie, mert nem engedtek be kísérőket a kórházba. Negatív lett persze, semmi baja nincs hálaégnek. Hazafelé a téren leültünk és megpróbáltunk meginni egy pocsék dohányboltos kávét-nem ment sajna-és ropival etettem a galambokat, akik csőstől jöttek oda tarhálni, annyira szórakoztató volt, hogy a végén pasim mondta, hogy ha nem fejezem be ott hagy. Ezen nagyon nevettem. És 10 percig jó volt minden.
De amúgy meg kell mondjam..rémes egy év ez a 2020 :(