Lerongyolódva

Sajnos hamar tova szállt a feltöltöttség, amit a nyaraláson magamba szívtam. Még csak négy napja, hogy ismét mennem kell, de már úgy érzem magam, mint aki ezer éve folyamatosan ezt csinálja. Egyébként rosszul alszom, vagyis nem is hogy rosszul, csak felkelek kb. 4 előtt és 5-ig (amikor is kelni kell), már nem alszom vissza, este viszont még 11-kor is ébren vagyok. Megrántottam a vállamat is és fáj a fejem.
És nem értem az embereket.
Vagyis R.-t. Egyik nap még tök jó fej, felajánlja a drága tabletjét fél áron nekem megvételre, aztán másnap meg szinte nem is köszön, később telefonon kioktat. Valószínűleg az volt a baja, hogy nem ugrottam hátraszaltót örömömben, mikor ezzel előhozakodott, de hát még fel sem dolgoztam, meg én nehezen is tudom kimutatni az érzelmeimet. De hálás voltam és örültem és mondtam, hogy tök jó. De neki ez nem lehetett kielégítő, vagy passz. Mondta a telefonban, hogy megtehetné hogy teljes áron felrakja a netre, de ő jó akar lenni hozzám és hogy ő mindent megvásárolhat magának, mert a pasija is nagyon jól keres stb. Élvezet ezt hallgatni, komolyan. Jó lenne a tablet, de nem hiszem, hogy megveszem, ilyen áron nincs rá szükségem. Elvagyok nélküle, van itthon egy laptopom, meg egy nem 50 ezres, de működőképes tabletem, plusz a telefonom, csak nem állok a szopórolleren, ha neadjisten beüt a korona ismét.
(Nem akarok vírust az embereknek, meg kínlódás az online munka, de ez a mindennapi hajnali tortúra sem jobb)
De R.-t kitapasztalni egy élet is kevés.
Ezért van az, hogy nem tudom elhinni, hogy az emberek valami jót tesznek csak úgy, hátsó szándékok nélkül, vagy úgy hogy később nem kiabálják vissza.
A melóhelyen a változtatások egyelőre még nincsenek nyilvánossá téve, mára ígérték, de nem lett az egészből semmi. Lehet, hogy kivárnak, hogy lesz e újabb szigorítás, vagy lezárások.
Mondjuk, arra én is kíváncsi leszek.
A héten amúgy nem sok érdemleges történt, kicsit írogattam a ff-t, de többször olvastam inkább másokét, vagy javítgattam az én régi írásomat, amit nem is értek, miért csináltam, mert azt a sztorit nem fogom publikálni. Eszembe jutott, hogy a Still breathing-et is folytatni kellene, de egyelőre semmire sincs időm és az ihlet is messze elkerül :(
De majd próbálok visszarázódni és felvenni a fonalat.
Holnap meg családi szülinapozás, elvileg. Tegnap tudtam meg és remélem, hogy nem apámék telkén, mert brutál fel voltam fázva nemrég és semmi kedvem megint.
Tinimamihoz sincs kedvem, pedig őt nehéz lesz megkerülni, lévén, hogy már vagy 3 hete anyáméknál dekkol a pasijával. Igen, ott laknak!!! Mivel összeveszett az anyjával. A gyereke persze ott maradt és az anyja ugyan már békélne, de a csaj marha jól érzi magát az őseimnél (jóhogy, kaja, pia, minden ingyen, nokomment), hogy menne már haza?!?!
Erről úgy kifejteném a véleményemet, de most jobb, ha hallgass a nevem.
Jobb így.
Nyomassunk inkább Rancid-et...rebellis gyermekéveim, mmikor az osztály menő, de rendes sportoló fiúja tőlem kérte kölcsön az albumot *-* (nosztalgikus ikonok).
Jó hétvégét mindenkinek!!!!!!