McCarthy

Láttam hétvégén félig egy dokumentum filmet, ami az alaszkai McCarthy-ban élő emberekről szólt. Szám szerint 42-en laknak ott. Hah, gondoltam is magamban, ez az ideális lakóhely számomra! Ennyi emberhez csak sikerül alkalmazkodni valahogy. Azóta  megnéztem a neten a helyet, jelenleg 28-an lakják *-* ehhh, még jobb....
Az Isten háta mögött van Alaszkában. És nem elég hogy gyéren lakott, még baromi hideg is van. De biztos normálisabb népek élnek arrafelé, mint itt.
Én szívesen lemennék már a térképről egy ilyesmi eldugott városkába, ahol a sok hülyeség nem ér utól. Jó is lenne...Na, és még mindig a hajam...kezdtem már hozzászokni, hogy ilyen tré lett, mire ma reggel H. néni megszólalt, hogy nem akar megbántani, de ez borzasztó és hogy jutott ilyen az eszembe és hogy ilyen árnyalat a világon nincs (oh, dehogynincs, én alkottam meg).
Nem haragszom H. nénire, mert tök igaza van, és még szépen el is mondta, hogy ocsmány amit a fejemmel műveltem.
Plusz, még tegnap szétrepedt a szám is és komolyan úgy nézek ki, mint akit szájba vágtak...Ehhez jön ugye az iszonyat hajszín...
Később a buszon, mikor felszálltam, pár tökéletes hajú ribi szörnyülködött egymást bökdösve. Mivel más nem utazott a járaton, levettem, hogy nekem, illetve rólam diskurálnak. Igyekeztem nem foglalkozni velük, felvettem a kapucnit és a hátralévő utat abban tettem meg.
De tudom, hogy nem viselhetek örökké kapucni és kezdeni kell vele valamit. H. is felajnálotta, hogy segít, meg R. is, de ő nem ajánlotta inkább kijelentette, hogy majd megjelenik itt váratlanul egy doboz hajfestékkel, de remélem, hogy csak viccelt. Amúgy is az ő útmutatásai alapján csesztem el a hajamat. Persze, egyáltalán nem R.-t hibáztatom, csakis magamat. Nagyszerűen értek ahhoz, hogy csesszek el dolgokat *-*

És büntetésként tovább viselem ezt a színt a hajamon :( :/