2020. február 21., péntek

Címre most nem telik...

A hajam....utolsó felvonás,ígérem :D
Meglepő, de szerdán ketten is megdícsérték, először N., akivel nem sok köztünk az interakció, átalában együtt lóg hajdobálgatóssal, meg Lédi lavórral, őket meg nem kimondottan kedvelem. De reggel úgy alakult, hogy összefutottunk és azt mondta, vagány :O (én inkább vágánynak mondanám, vakvágány). Aztán délután H. felhívott, hogy tudok e neki adni fájdalomcsillapítót, mert fáj a foga, mondtam, hogy igen és elszaladt hozzánk, mielőtt elhozta Larát az oviból. Mikor meglátta a hajamat, azt mondta:hú de jól néz ki! És ezt olyan azonnal és őszintén mondta, nem gondolkodva és megfontoltan. Persze mondtam hogy ez nem igaz és hogy tök tré, de bizonygatta, hogy neki ez mennyire tetszik *-* hát köszönöm, köszönöm...jól esett.
Amúgy nem irigylem H.-t, a nagynénje halálával nem csak a gyász, hanem egy csomó megoldandó hivatalos ügy szakadt rá, na meg a néni két ingatlanjának dolgai, mivel van, amelyikben neki is van részesedése, egyéb rokonokkal együtt, szóval megy a marakodás, ami lelkileg is megterheli őt, ah inkább maradok csóró, tényleg...(vagy akinek folyton termő mosogatója és szennyeskosara van, az nem is lehet csóró ugye???)

Szerdán meg elhagytam a pogácsámat (tudom, rendkívüli hír, nem ér röhögni). De hogy lehet egy pogácsát elhagyni? Szerintem a bevásárló kocsiban maradt. Rágót és csokit is hagytam már ott...Én, a pancser...
Csütörtökön, és ma, hanyagoltam a hely-et, mert fájt a torkom. Közben rájöttem, hogy talán nem kellett volna, mert ugye közben eszembe jutott, hogy  intézni kellene a műtétemet és az is pár nap kiesés lesz. Ez jól le is nyomasztott, de azért itthon maradtam, ha már elterveztem, akkor, gondoltam, így is lesz.
Az orvossal február elejében egyeztünk meg és már a hónap közepét írjuk-sőt lassan a végét-és még nem kezdtem neki. De muszáj lesz. Folyton fel vagyok fázva és eléggé fáj a hasam is :( 
Itthon elvoltam, takarítgattam, meg ruhákat selejteztem, egy csomót bezsákoltam, de még nincs vége-nem is tudtam, hogy ennyi ruhánk van a szekrényből nem látszik ilyen soknak a mennyisége.
Egy kicsit megnyomtam az írást is, lassan kész a következő rész a Demolition lovers-ből, bár ezen a téren el vagyok bizonytalanodva, mert valamelyik nap olvastam egy ff-et, amiben az első rész kicsit hasonlított az én sztorimra. Nem, szó sincs arról, hogy plágiumra gyanakodnék, inkább az van, hogy nem túl egyedi a történetem :( De azért majd igyekszem azzá tenni, van már egy csomó plusz ötletem hozzá, remélem fel tudom rázni az eseményeket. Bár alapvetően angst, ott meg a sötét hangulat alap.
A perverz wattpados sztori is amit olvasok,(amit régebben említettem, hogy milyen durva, és az első évadban volt minden amitől kiég az ember retinája), eléggé leülepedett, az általam kedvelt szereplők eltűntek, és se romantika, se felháborító +18-ok sincsenek már benne, csak bűncselekmények megtervezés és harcjelenetek, amik engem nem túlságosan kötnek le. Persze olvasom tovább, hátha ott is jön valami változás.
Ja, ha már változtatás, pasim munkahelyet váltott, most már jobban a maga ura és anyagilag is jobb lesz, csak kevesebb ideje lesz, pl. most vasárnap is mennie kell, de örülök, hogy elhúzott a régi helyéről, mert az ott dolgozó szingli melóstársak rossz hatással voltak rá.
Ah...változtatás...én még mindig a lakáson pörgök, hajnalban már azon töprengtem, hogy ha apám telke közelebb lenne, építtetnénk arra egy kis házat...Csak hát egyáltalán nincs közel, durván külterület, az erdő szélén. 3,5 km gyalog a legelső buszmegig. Naponta és főleg télen a 7 km séta kicsit lehet sok lenne, meg aztán arra még nincs kiépítve semmi, autó és jogsi híján ez is egy jó nagy zsákutca :( :( :( (szomorú fej, miután egy pillanatra elképzeltem, hogy üldögélek a nem létező udvaromon...)
Na, de nem adom fel!!!Letudom a műtétet és kikeresem, mi az a lehetőség, ami számunkra nyitott. Valahol lennie kell olyannak is.

4 megjegyzés:

  1. Felfázás ellen szedj tőzegáfonyát, nehogy elkezdj kavicsokat pisilni.
    Izgi lehet ez a fanfiction-világ, szerintem ez egy klassz elfoglaltság, és tök jó, hogy így benne vagy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a tippet. Megpróbálom a tőzegáfonyát, mert már volt vesekövem és azt nem szeretném mégegyszer :/
      Jó ez a ff dolog, kikapcsolja az embert, mind olvasni, mind írni jó.

      Törlés
  2. Háát, akkor lehet, hogy az első lehetőség egy jogsi lenne?:)) lakás témán én is pörgök, úgyhogy kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakul. Ja, és még az is lehet, hogy a hajszíneddel divatot teremtesz;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A jogsi nekem valahogy túl nagy felelősség, nem nagyon tudok nyomásban jól teljesíteni, szerintem pl. egy autópályán bepánikolnék :) De amúgy jobb lenne az életem az biztos, nem lennék rászorulva az undorító tömegközlekedésre.
      Hát a lakásváltás nálam már kb. 3 éves terv, mióta el kellett mennünk az albérletből, mert eladták. Az a lakás volt az igazi számomra, imádtam ott élni, világos, napos, szép kilátással, nagy konyhával, normális lakókkal. És mivel nem találtunk másik albérletet, egy rokontól úgymond megörökölt, sötét, kifűthetetlen (életemben nem voltam ennyit felfázva, mint amióta itt élek), nyomasztó, vakondlyuk méretű konyhával megáldott lakásba, idióta szomszédok közé. Szóval én majd három éve tervezgetem a továbblépést, csak sajna hitel van ezen a lakáson, így a helyzet meg bonyolultabb...
      Remélem, neked sokkal simábban sikerü majd a lakásvásárlás.
      Azt a divatot, meg amit a hajammal teremtettem, senkinek sem ajánlom XD

      Törlés