Parasztok, meg nem parasztok, jókedv, rosszkedv és ezek kombinációja, avagy eddig ez a hét....

Elég őrület.
Hétfőn szerintem megáztam, de bocs, ha nem, már nem emlékszem. De együtt mentünk rocker R.-el és a barátnőjével. Rocker R. olyan cuki volt, búcsúzásnál megölelt és mondta hogy úgy szeretlek *-*
Este megláttam, hogy a nagyon pervez wattpados sztoriban, amiről már írtam itt is, új évad van (jee)és a szerző már 4 fejezetet fel is rakott.
A kedd egész jól indult, a srác, aki ott dolgozik, ahol minden nap járok el, szia bébivel köszönt, :D mire úgy vihogtam, mint egy tizennégy éves (soha, senki sem nevezett így és mivel a pasimat az a mocsok exe, akivel megcsalt szintén ezen a néven illette, én tartózkodtam ettől a megszólítástól, tőlem amúgy is távol áll ez a szó, nem tudom miért...).
Kicsivel később az utcán két tiniribi beszólt nekem valamit, vagyis nem nekem címezték, de tudtam, hogy rólam van szó. Csak annyit hallottam, hogy egyik mondja a másiknak, hogy nézd már azt a csajt...(itt vagy a kinézetemre, vagy a ruhámra tehettek megjegyzést), aztán harsányan röhögtek. Jó, nem vagyok egy szépség, de ők is csak azt hiszik magukról, hogy azok hmhm...Utána egy ideig szar volt a kedvem, pedig nem annyira szoktam a lelkemre venni az ilyen atrocitásokat.
És még mindig nem bánom, hogy nem most vagyok tizenéves *-* Általános üresség jellemzi ezt az érát. Szar zenék, szar ruhák, szar hajak, szar szemöldökök, fészbukk, insta, tiktok etc., minden csak a külsőségekről szól. A fiúk lányok, a lányok fiúk. Erre azt mondta anyám, hogy a Biblia szerint, ha már a fiúk lányoknak tűnnek és fordítva, akkor jön el a világvége.
Nosss...
A néni, akinél R. takarított, kórházba került, majd rá fél napra váratlanul meghalt, és ahogy ez várható volt,feltűntek az eddig sehol sem volt rokonok némi pénz reményében. Úgyhogy most megy a családi marakodás, mert nincs végrendelet, de ott a nagy ház, a kocsi, a telek :O
Szerdán még mindig a néni hirtelen halálát taglaltuk R.-el. A pasimmal alaposan összevesztünk, azóta is ímmel-ámmal tárgyalunk. Pedig megígérte, hogy hétvégén elvisz vacsorázni, hogy megünnepeljük a szülinapját. Hát erre már nem veszek mérget, meg amúgy is vannak fenntartásaim az ilyesmikkel, mert tavaly is milyen szarul sült el az egész.
Ma sikerült összevesznem a háziorvosi asszisztenssel. Mióta ez a nő van, akit véleményem szerint nemhogy emberek közelébe nem kellene engedni, de ki kéne vinni az erdőbe, hogy maugliként vegetáljon tovább, annyira faszparaszt,  valahogy nem mennek simán és zökkenőmentesen a dolgok a háziorvosi rendelőben. Egy rohadt receptért mentem, amit telefonon hét elején felírattam, ennek ellenére mikor majd egy óra várakozás után (az előttem lévő nő jó háromnegyed óráig bent bratyizott és röhögött velük) beléptem a kezelőbe és kértem a receptet, úgy néztek rám, mint akinek három feje van. És ez az új, de kedvesnek legnagyobb jóindulattal sem nevezhető asszisztens, emelt hangnemben ki is oktatott, hogy ide nem lehet csak úgy besétálni és receptet írogattatni. WTF? Mondtam neki, hogy nem csak úgy besétáltam, hanem hétfőn felírattam és ők mondták, hogy ma jöjjek érte. Erre közölték, hogy nincs még megírva, de mindjárt pótolják. Oké, állok, várok, míg az asszisztens még puffogott és háborgott, hogy én mit képzelek stb. és elkezdte megírni a receptet, mire a dokinő megtalálta egy kb. 20 db-ból álló könyvkupac alatt. De a nő csak magyarázott tovább, mire én is elkezdtem magyarázni-kezdett felbaszni- hogy azt hiszem, mindent úgy csináltam, ahogy kérték, hét elején hívtam őket, megadott időben megjelentem, kivártam a soromat szépen stb. Ja, és köszöntem is, amit ez a "hölgy" nem szokott. Mindegy, megvan a recept és remélem idén nem kell már orvoshoz mennem. Amúgy a doktornő végig Tímeának szólított, pedig eddig tudta a nevemet. 
Áh, visszasírom a régi asszisztenst, ő vitte a hátán az egészet, sosem volt fennakadás és órákig tartó beszélgetés, míg kint tele a váró, mindenkihez volt egy kedves szava.
Kicsit most fontolóra vettem az orvosváltást. A dokival semmi bajom hozzáteszem, mindig hozzá jártam, sosem volt semmi zűr, egészen idén nyárig, míg ez az asszisztens munkába nem állt itt. Basszus, annyi kedves ember él a földön, honnan szedték ezt a szocipata nőt, nem tudom...
Hazafelé jól megáztam, persze odafelé is.
A boltban ezren voltak, de a pénztárnál egy tök kedves papival beszélgettünk, míg vártuk hogy sorra kerüljünk. Szóval szerintem nem bennem van az alapvető probléma. És okés, hogy mindenkinek lehet rossz napja, de ez a nő, akárhányszor voltam bent a rendelőben, folyton lekezelő volt és úgy bánt az emberrel, mint a ronggyal.
És fáj a torkom és a fejem, de remélem semmi komoly. Milka tejcsokival és kakaóscsigával kúrálom magam, az mondjuk pont nem a torokfájásra való, de a kedvem az határozottabban jobbá teszi.
Kíváncsian várom, mit hoz a péntek ezután a dilis hét után. Na, meg a hétvége (arra leszek csak kíváncsi igazán hehe).

Jaaa és olyan extra lehangoló ff-et írok, hogy az valami csoda :P