Everyday is fucking perfect, it's a paradise

Tegnap egész hazavezető úton ez a dal járt az eszembe. A Toe jam-Dizzee Rascal-David Byrne-The BPA előadásában. Fogalmam sincs hogy ugrott be, a klipre is emlészem, csajok és pasik egy szál semmiben táncikáltak, vicces volt.
Ja meg egy álmomra is emlékszem a hétről. Apám fészerében pálinkáztunk (én amúgy most száraz novembert tartok-megveregeti a saját vállát) pasimmal, meg másokkal és ott volt annak a nőnek a bátyja, akivel pasim anno megcsalt. És a gyerek azt mondta nekem, hogy kedvel engem (LOL) és én meg erre azt mondtam, hogy én is őt (mi van?) és hogy a tesójának is megbocsátottam, amiért egy csomó hónapot vett el az életemből, mert a pasimmal kavart. 
Aztán felébredtem.
Milyen hülye álom! Megbocsátani annak a "nőnek"? Soha! Nem bocsátok meg és nem is felejtek-olyan vagyok, mint az elefánt (nem, nem akkora..bár...).
A héten amúgy sok minden nem történt, fáj a fogam megint. R. meg pár napig úgy viselkedett, mint aki haragszik, pl. köszönni alig akart és szia hogy vagy-on kívül  nem sokat beszéltünk. Szóval ilyenkor én kicsit hátrébb lépek úgymond és nem kerestem sem telefonon, sem fb-n. Aztán egyik este felhívott, hogy mi a bajom, miért haragszom rá? Erre mondtam én, hogy bennem nincs harag. Utána már valamivel oldottabb lett a kettőnk közti hangulat, de fene tudja, mi baja van/volt.
Lehet, hogy csak elege van az emberekből. Hozzáteszem, hogy én sem voltam valami nagyon szociális a napokban. Egy hete tologatom,hogy felhívom K.-t, aki külföldön él és úgy beszéltük meg, hogy a héten dumálunk. De egyszerűen nem vitt rá a lélek *-* Tegnap is öt percet ültem a telefon előtt, hogy akkor hívom, de annyira nem volt hozzá kedvem, hogy inkább kiporszívóztam, felmostam és bedaráltam egy új részt a Sötèt titkok a mocsárbòl c. ID-s doku sorozatból. Jó, tudom, ez tényleg szánalmas. Anyám azt mondta, most már tuti meg fog sértődni, mert mindig csak a kifogásokat keresem, de szerintem már meg is sértődött. És igaza is van. De valahogy én jobban szeretek emailben írogatni és az 1-2 órás telefonbeszélgetésektől (amiben van bőven kínos hallgatás is, mert már nincs mit mondanunk) rosszul vagyok. Az írásbeli kifejezés jobban megy, annyit írok, amennyit akarok, ha megunom, abbahagyom. Mindegy, jövőhéten feltétlenül sort kerítek erre a beszélgetésre, mert nem akarom a csajt megbántani semmiképpen, csak néha tök jó, nem beszélni. 

Közben bejött a hideg, lassan itt a kabátszezon, közeledik a pasim szülinapja és még mindig azon pörgök, hogy hová hívjam el meglepetésképpen. Az utazás ötletet sem vetettem még el, csak kellene egy jó úticél.
Na, erre van még némi időm.