Félre a szociofóbiával-egy kis időre legalábbis

Olyan hihetetlen, hogy mindjárt vége az augusztusnak is és itt a nyakunkon az ősz. Nem volt nagy szám ez a nyár, de valahogy kapaszkodom még bele. A hangulatába, a szabadság érzésébe, a kora reggelekbe, mikor megihatom nyugiban a kávémat, a környék hajnali csendjébe, a jégkrémezésekbe és fagyizásokba, a gyümölcsös sörözésekbe, a környéken való céltalan lődörgésekre, a zenékbe, amiket mostanság hallgatok.
És nyereményjátékon 5 ezer ft értékű könyvutalványt nyertem!!Nagyon örültem, mert még sosem nyertem semmit :D
Aug. 20.-án a pasimmal elmentünk megnézni a tüzijátékot, évek óta nem mentem be a belvárosba ezért, de most valahogy ilyen hangulatom volt. Rengetegen voltak, de még így sem volt mázlim, mert belefutottam R.-be, aki a barátnőivel volt és iszogatott egy kerthelyiségben. Oda akartam menni hozzá, hogy beszéljünk pár szót, de olyan elutasító fejet vágott és épp csak oda morgott, egy sziát, így inkább nem mentem. Ezek szerint nagyon bepöccent, de sebaj. Majd kiheveri.Gondolom.
A tüzijáték nem volt olyan nagy szám, de a pasim ott volt velem, szóval ezért megérte.
Tegnap meg strandon voltunk, anyám meginvitált minket a pasimmal. A strandtól is a hideg kiráz, írnom sem kell és nagyon-nagyon régen nem is voltam a városi strandon. Igazából, ha már strand, akkor jobban preferálom a szabadvizeket. Jó meleg volt tegnap, tele is volt a hely, de azért pár óráig el lehetett viselni. Nem vittem túlzásba a vizeskedést, csak áztattam a lábamat a medence szélén. A hátam is leégett. Kicsit sétáltunk, dumáltunk, és ettünk lángost is, amit szintén évezredek óta nem ettem.
Szerintem ezek voltak a nyár legnyáriasabb pillanatai. 

És azt hiszem, egy-két napig ki is bújtam a szociofóbia árnyékából.