Valami vidámabb felé

Annyira belevetettem magam a halálsoron lévők életébe, a kivégzések menetébe, kiket és miért ítéltek halálra (pl. nem értem, a családgyilkos Chris Watts, miért nem került a halálsorra...), hogy a végére már nagyon rosszul éreztem magam és tök sötét hangulatom volt és hát gondoltam, hogy ez így nem mehet tovább. Így felhagytam az ezen témákra való ráfüggéssel-egy időre mindenképpen. Akartam ilyen irányú ff-et is írni, de elvetettem az ötletet.
Más történet ötletem viszont van, most épp  vázlatolok és közben bele-bele írok a Still breathing-be is, majd csak kész lesz az új fejezet, de pontos időt nem tudok.
Megnéztem a Hollót (az első részt, és még mindig annnnnyira nagy hatással van rám, olvastam is pár fanfictiont a témába). Aztán meg levezetésképpen a WALL-E-t is (olyan cuki), ja és a Bébi urat. Muszáj valami könnyedebb szórakozást találnom, mert tényleg megborulni.

A festés is halad, bár pasimat könnyebb rávenni bármire, minthogy haladjon ezekkel a munkákkal, de majd csak vége lesz már.

A.-t láttam a fészen a barinőjével feszteztek (persze, velem nem ért rá találkozni, mikor a múltkor a buszmegállóban összetalálkoztunk is csak a kifogaival jött)és R. meg asszem besértődött rám, mivel kitalálta, hogy ha a szülinapjára nem is mentem, csak úgy iszogatni menjek már el. De nem volt kedvem, meg a közérzetem sem a legjobb, két napja görcsöl a gyomrom és hányingerem is van. Írtam is neki, hogy tegyük át jövő hétre, de akkor meg már érezni lehetett az írásmódján, hogy megbántódott. Nem állt szándékomban megbántani, remélem idővel megbékül.