Tudom,hogy régen írtam,de nagyon nincs mit,meg lusta vagyok előkaparni a laptopomat,ami két ruhakupac alatt leledzik.Most is tabletről pötyögök,és kurvára utálom.
Még mindig tart a felújítás,a pasim is hol megígéri és csinálja, hol megígéri és nem csinálja, hol meg elküld az anyámba. Idegörlő ez már, de próbálok nem ezen kattogni állandóan.
A gondolataimban 3 sztori kering egyszerre és nekem valahogy össze kéne fésülni egy történetté,közben a Still breathinget is csinálni kéne. Ilyen téren nagyon el vagyok havazva.
R. meghívott, hogy töltsem vele és a barátnőivel-akiket nem ismerek-a szülinapját, iszogatás ésatöbbi, de lemondtam. Most, és úgy alapjáraton sincs kedvem idegen emberekkel vedelni és pénzem sem nagyon van. Ezt R. is belátta és mondta is, hogy ismerve engem, valószínűleg nem is éreztem volna jól magam. Hát kb.
Elsétáltam tegnap H.-ék fele is, mert itthon volt egy pár plüssállatka-szortírozok keményen-amik klasszul foglalták a helyet, de másra nem voltak alkalmasak,így gondoltam, majd Larának jó lesz. Nem is csengettem be, mert láttam, hogy nem áll ott a kocsijuk, csak leraktam az ajtó elé, később írt, hogy megkapta és köszöni, ha én voltam.
A nyomulós exem is újra feltűnt, tegnap este a fészen rámírt és cuki kutyás képeket küldött, amiket mosolygós fejekkel köszöntem meg és örömködtem, hogy legalább neki néha eszébe jutok. Aztán persze írni kezdett, hogy a gyerek nem jön össze nekik és orvoshoz mennek, de azért velem is jó lenne találkozni, de én persze nem akarom stb. Megittam a rosémat, amit kitöltöttem magamnak és elregéltem neki, hogy lakásfelújítunk, közben másikat keresünk, nekem meg kiújult a nőgyógy. problémám, lehet műtenek szóval kisebb gondom is nagyobb, mint vele találkozgassak. Remélem, megint békén hagy egy ideig.
Van egy gentleman hajléktalanunk-nem a miénk, csak a környéken lakik, aki már másodjára köszönt úgy, hogy jóreggelt hölgyem. Nahát hogy nem halt még ki a kedvesség a világból *-* komolyan, azon gondolkodtam, veszek neki egy sört, de mi van, ha bort iszik? Vagy ha utána majd elvárja hogy piáztassam?
És a végére egy érzelmi értékkel bíró dalocska...Ifjúkorom, punk rock era, az összes hülyeségem, lakótelep, játszótér, sötét este, ez a dal szólt a fülhallgatóból, én meg ott voltam a fiúval, akitől ma már hányingert kapok, és aki jó sok keserűséget okozott (magyarán, egy fasz volt), de az emlékek, azok emlékek,ugye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése