A házat végülis buktuk :S szerintem. Vagyis hát olyan 80%, hogy így van. A megadott időben felhívtuk a fickót, de már közel sem volt olyan kompromisszumképes, mint előzőekben. Mondta, hogy több jelentkező is volt már, aki megnézte és hát azé a ház, aki kicsengeti a pénzt. Egyben.
És még csak haragudni sem lehet rá, mindenki így tenne a helyében. Mert hát a pénz mozgatja a világot ugye...
Annyira nem is szomorkodtam rajta, semmi kedvem nem volt egy erősen felújítandó házzal vesződni és láttam pár sokkal jobbat és olcsóbbat. Olyat, amire szinte nem is kellene költeni, így bízom benne, hogy ha majd a mi lakás hirdetésünk is élesítve lesz, akkor is ilyen gyöngyszemekre bukkanunk.
Próbálom lazábbra venni ezt a házkeresés témát, mert a végén már gyomorgörcsöt kaptam, ha csak megnyitottam az ingatlan portálokat. Nem akarok ezen pörögni és emiatt gyomorfekélyt kapni. És begolyózni sem akarok. Majd lesz valahogy. Nem?!
Anyámék elmentek nyaralni, szegény épp reggel hívott, hogy semmit sem vesztettem, bár gigadarazsak nincsenek (bezzeg tavaly...na, ilyen az én formám), szúnyogok viszont szép számmal és a hugom pasija tolja a full gyökeret *-* meg parancsolgat. Kéne ez a francnak.
A. meg rámköszönt, amint a buszmegben bambultam. Azt mondta, sokat fogytam. Öhhm, nem is...bár ma reggel rálibbentem a mérlegre (ami a ház egyik felén 48.5 kg-t, a másikon 50.1-et mutat) és még az eredmény is tetszett.
Más nincs, mindjárt augusztus közepe, meleg van, próbálok visszatérni a Still breathing-be, fagyizgatok, 0%-os sörözgetek, zenét hallgatok, álmodozom és teszek az egészre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése