Wáh, de jó, hogy már szerda van. Bár nem tudom, mit vagyok tőle úgy elájulva, hogy halad a hét, mert a hétvége full unalmasnak ígérkezik. Pasim a haverokkal meccsre utazik, anyámék koncertre. Én meg...sehova. Így jártam. De legalább folytathatom az írást. Still breathing ügyben nincs még sok előrehaladás, de a két piszkozatolt rövidebb lélegzetvételű sztorimból az egyikbe most viszonylag sokat haladtam, jó lenne ha a hónap végére publikálhatóvá tehetném. Kétségeim vannak, de hátha. A héten még hálaégnek semmi rossz nem történt-lekopogom-a pasim elvan az új helyen, jól érzi magát, minden oké.
Igyekszem nem stresszelni őt sem és magamat sem, a hugom témáját nem hozom fel, meg próbálok nem őrlődni rajtuk, amennyire lehet, kizárom őket a mindennapokból.
Megint találtam egy házat, ami tetszik. Jó persze, kell rajta mit szépíteni, de még így is ezerszer jobban bejön, mint amiben lakunk. Van klassz, világos konyhája, két szobája, aranyos, picike udvara. Mindennap nézem a hirdetést, megvan e még. Múltkor is ugyanezt csináltam egy másik háznál és elég tré volt, mikor láttam, hogy már levették a hirdetési oldalról. De míg megvan ez a hirdetés, addig él a remény és ha ezt el is adják, majd lesz másik, ami tetszik. Előbb-utóbb lépni fogunk és el kell jönnie a mi álmainknak is. Nem adom fel, akik sírni akarnak látni, azoknak sosem szerzem meg ezt az örömet.
A héten láttam az Árva c. filmet és tök jó volt, bár eléggé nyomasztott, de ajánlom mindenkinek.
Ja és Eric Harrisnek, tegnap volt a születésnapja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése