2019. január 28., hétfő

Hó és remény

Tegye fel a kezét, akinek hiányzott  a hóesés? Helyes, nekem sem :/ Akkor erről ennyit.
Pasim két napja egy hírrel fogadott, miszerint egy ismerőse, aki lakások adásvételével foglalkozik, érdeklődik a mi lakásunk iránt.
Mivel jó környéken van és mivel földszinti, az idős, vagy mozgáskorlátozottak számára is ideális. Igaz, tényleg itt van minden a közelben, orvosi rendelő, bolt, buszmegálló, iskolák, óvodák, ebből a szempontból jó parti az biztos.
Azt mondta pasimnak, hogy szívesen megnézné egyszer, beszéljük át és értesítsük. 
Ez kecsegtetően hangzik. Ugyanakkor váratlanul ért. De persze, sőt naná, hogy jöhet!!!Hátha most az egyszer szerencsénk lesz, "beleszeret" a lakásba, lát benne fantáziát és megveszi. Az állaga is másodlagos, mivel ő úgy csinálja, hogy teljesen átalakítja, aztán jó drágán tovább adja.
Az egyetlen, ami úgymond aggasztó lehet, hogy mennyit adna érte-ha egyáltalán eljutnánk odáig, hogy erről beszélünk-mivel nekünk tovább kell lépni és sajnos van hitelem ezen a lakáson, így azt előbb azt kellene kifizetnem, és csak utána gondolkodhatnék lakásvásárláson. Márpedig itt most annyira el vannak szabadulva az ingatlanárak, egy középszerű panelért is elkérik pofátlanul a 14-15 milliót.
Önrész híján gőzöm sincs, majd mihez kezdünk.
Apám bedobta, hogy nézzünk házat vidéken, pl. hugomék falujában. Félre értés ne essék, semmi bajom a vidéki élettel, de az már messze van, nincs autónk és jogosítványunk sem, nem tudnánk megoldani a napi bejárást, a 40-50 perces buszozgatásokra, rohadt drága bérlet árakra meg inkább nem térnénk ki. Sajnos a környékbeli településeken meg úgyszint méregdrágák a házak :( 
Akármennyire nem szeretem a várost, itt kell(ene) megtalálni azt a lakhelyet, amit végre OTTHON-nak hívhatok. Hiszem, hogy létezik.
Nincsenek nagy igényeim. Csak ne a tizediken legyen, mert tériszonyom van, és legyen végre meleg, mert belefáradtam, hogy hiába fűtök, az egész életem egy merő fagyoskodás. 
De megint előre szaladtam. Pedig nem akarom beleélni magam, hiszen annyira távlati a terv. Csak hát felcsillant a remény és az ember akaratlanul is előre kezd agyalni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése