Sikerült elvágnom az egyik ujjamat, így nehézkes a gépelés, de sebaj, boldogulok még.
A betegségem még mindig kísért, nátha és torokfájás képében és nem tudok érdemben erről nyilatkozni, mivel naponta változik az állapotom, van hogy egész jó, máskor meg mintha vissza estem volna.És míg másnak a karácsonyvárásról szól ez a hónap, engem a sötét depresszió vett hatalma alá. Ráadásul, egyre hidegebbnek találom ezt a nyamvadt lakást, hiába fűtök, a régi nyílászárókon csak úgy süvít ki a meleg és süvít be a hideg. Két zokniban, két pulcsiban is majd meg fagyok és csak akkor jó, ha a konvektor mellett ülök, de az ugye lehetetlen.
És akkor a fürdés gyötrelmeiről nem is ejtenék szót (betűt).
Meg még ott van a lakás többi hátránya is, mire leírnám, nagyjából mindenki azt kérdezné, akkor mi az előnye? És hát igen, ez egy jó kérdés, mert jelen pillanatban rávágnám, hogy nagy büdös semmi! Azt hiszem, kevés dolgot gyűlöltem annyira, mint itt lakni.
Kegyetlen az egész és nekem nem mindig van erőm, kedvem ehhez. Ez az állandó fagyoskodás, a hiábavaló fűtés lefáraszt. Néha elkap az, hogy na jó, nekem most van elegem ebből a kicseszett romhalmazból és elhúzok innen, azonnal! De persze csak fejben egyszerű ezt levezetni. Nincs hova mennem, maradnom kell és a tavaszra koncentrálnom, amikor is tuti hogy elkezdem árulni ezt a kriptát. Még egy telet fizikailag nem bírok ki.
A hétvége amúgy csúcs szar volt :( Ugye úgy volt, hogy a pasim elvisz vacsorázni. Szombaton hamarabb végzett a melóval, örültem is, hogy így kényelmesen el tud készülni. De nem így lett, mert őkelme elhúzódott a haverokhoz és jó későn ért haza.
Én meg addigra tök ideg lettem és megkajáltam, ennek folyományaként, már nem voltam éhes. Ő meg már szomjas nem volt, mikor hazajött és összevesztünk a vacsora témán, hogy akkor most mi lesz, megyünk vagy sem. Végül vacsorázni nem mentünk el, de a térre, az adventi programokra kinéztünk. Hideg volt nagyon (már megint fázás yeah), meg sok ember és mindenféle italok, ételek. A forralt bort megkóstoltam, jó volt. Közben a koncert is elkezdődött és pasim persze megint produkálta magát, értsd első sorban pogózás és hangoskodás. Talált is magának ehhez társakat, de még ez sem lett volna olyan nagy baj. Egy cicababa kinézetű csaj nagy jampinak képzelte magát, folyton előttem ugrált pár centire, eskü aggódtam hogy a tűsarkú csizmájával rátapos a lábamra, valamint a haját is a pofámba rázta időnként. De ettől eltekintve, békésen iszogattam a forralt boromat, hallgattam a zenét (jó volt amúgy, rock feldolgozások), mikor is azt látom, hogy pasim egy vörös hajú ribivel táncikál. És hirtelen tök elromlott a kedvem. Egyszer már volt, hogy lebukott hogy a rock kocsma honlapján a koncert fotók között rábukkantam egy olyanra, mikor is egy konyakszőkével ropta, meg ugye előjöttek a kellemetlen és fájó megcsalásos események, meg hogy ha most ezt csinálja, pár méterre tőlem, akkor mi a francot csinál, ha nem vagyok ott ugye.
Na, szóval feljött a fejvizem, odacaplattam hozzá és közöltem, hogy hazamegyek és mielőtt bármit is reagált volna, sarkon fordulva ott hagytam.
Jó, lehet hogy nem így kellett volna cselekednem, de annyira felbosszantott!
Pasim persze utánam jött és jól letolt, elhordott mindennek, meg hogy a csajszi, csak egy haverja exe volt és hogy ha én nem lennék olyan unalmas és besavanyodott, akkor lehet velem táncolt volna stb.
Szóval ez az egész az én hibám volt, köszi. Nyilván nem vagyok hibátlan, de azért én sem lennék besavanyodott, ha néha foglalkozna velem, de ugye azon kívül, hogy kiszolgálom, mosok rá meg egyebek, nem nagyon néz ember számba, pl. beszélni vele nagyjából semmiről sem lehet. Szerintem a barátai ezerszer fontosabbak neki, mint én. Meg amúgy is vannak napok, mikor aludni jár haza. De én vagyok az unalmas,nem őt, nem érdekli, gyakorlatilag semmi, oks...
Hazafelé kiabáltunk egy sort egymással, mint egy béna celeb vagy reality show páros, aztán ennyi. Otthon felhívtam anyámat, szegény lehet hogy már aludt fél 11-kor de valakinek ki kellett, hogy öntsem a lelkemet. Szar volt sírva elaludni.
És rájöttem, az eddigi hosszabb kapcsolataimra visszatekintve, hogy igazából szerintem egyik pasim sem szeretett. Pedig nincsenek nagy igényeim, annyi hogy viszonozza az érzéseimet, és ne vágjon már át, ha lehetséges.
A mostani párom sem szeret, erre a nyakam rátenném, valamit biztos érez, hiszen akkor nem volna még itt, de a szeretet, messze áll tőle. És mi is messze állunk egymástól, egyre messzebb.
Na jó, talán narkomán az elején még szeretett, mikor szépeket mondott, törődött velem, órákat beszéltünk telefonon és mikor nem jött busza, gyalog indult el több tíz km-t, hogy velem találkozzon. Aztán persze ő is egy görénnyé vált, úgy beszélt velem mint a kutyával, örökké az anyjának adott igazat-aki ugye kezdetektől fogva megmondta nekem, hogy szétmarja a kapcsolatunkat-megcsalt, majd egy szép nap, míg én melóztam, kiürítette közös albérletünket és felszívódott.
A pasimra visszatérve, szarul esett az újabb húzása, még mindig szar érzések vannak bennem amúgy is, olyan balsejtelem félék, hogy megcsal és amikor így viselkedik, ezt le merném fogadni tutira.
Summa summárum: a tegnapi akár egy remek este is lehetett vona. De nem lett :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése