Egy idegösszeomlás, némi veszekedés és a karácsony krónikája

Uhhh hirtelen azt sem tudom, hanyadika van, ja okés, 27., összemosódnak a napok, hiába na, ünnepek.
Le kell írjam, egyáltalán nem indult jól. 23.-án ugyanis a konvektorunk fogta magát és jobblétre szenderült. Eddig is tré volt, folyton kikapcsolt, de nagy nehézségek, káromkodás árán vissza tudtuk kapcsolni. Egészen 23.-a reggeléig, mert akkor már nem. Hiába próbáltuk a pasimmal, semmi. Ki is akadtam, mert karácsony előtt egy nappal, bekrepál a gáz, volna egy csomó dolgom és itt kell szarozni és meg sem mozdul stb.
Kilenc órára dagadtra bőgtem a szememet és őszintén nem tudtam, mihez kezdjünk, ugyanis nekem egy gázszerelő ismerősöm nem volt, pasimnak is csak egy, aki annyira volt megbízható, hogy idén január óta igérte, hogy eljön és még nem ért ide.
Végső mentsvárként elküldtem pasimat kölcsön hősugárzóért egy haverjához, én meg felhívtam az ősöket, hátha tudnak segíteni. Apámmal azon melegében össze is vesztünk, mert szerinte ezt a gázt már régen ki kellett volna cserélni újra (ami kb. százezer), és mikor közöltem, hogy d enem fogom, mert jövőre szeretnék másik lakásba költözni, apám felháborodott, ő sosem pártolta ezt a költözés témát és szentül meg volt győződve arról, hogy nekem ez a lakás megfelel. Hát nem, de mindegy, mert kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy ezt magyarázzam. Apám azt mondta, eljön és megnézi mi van. Ez így is lett, de bekapcsolni ő sem tudta, ezért megint leoltott, hogy lelaktuk a lakást (ami amúgy is le volt már lakva, minden ami kicsit újabb a pasim és a haverjai műve, akik kifestettek kicsit stb.) és a többi, és a többi. Majd felhívta egy szerelő ismerősét, aki nem sokkal később megjelent és cseszett valamit a konvektorral, és láss csodát, a masina újból működni kezdett!!!!!!!!!
Nem győztem hálálkodni neki, na meg később apámnak, amiért szerzett szerelőt, de ő nem osztotta lelkesedésemet, hanem szóvá tette, hogy ezt igazán mi is elintézhettük volna. Ami azért nem igaz, mert maga a szerelő mondta, hogy apámnak köszönjem, hogy eljött, mert ő ünnepekkor ismeretlen számokat fel sem vesz. Ezen megint ment a vita, aztán inkább letettem a telefont, nem akartam még nagyobb veszekedést.
Később apám anyámnak mondta, hogy mennyi baj van velem, velünk és hogy szerinte nekem szakorvosi segítségre lenne szükségem. Hát thank you father *-*
Nem a lakás a szar, hanem mi, oks.Nem esett jól, hogy ünnepek előtt is csak a feszültség van, de örültem, hogy legalább nem a fűtetlen lakásban kell dekkolni, mondjuk itt sosincs meleg,ezt már írtam régebben, de  ha még a konvekor sem működne, akkor itt fagynánk szerte-szét.
24.-én már reggeltől egyszerre több dolgot csináltam, főztem egy csomó kaját, fát díszítettem, valami rendfélét kreáltam, aztán eljött a szenteste, és a pasimtól ékszert kaptam!!!!!!!!!Azon belül is fülbevalót, aminek örültem és végre most az egyszer én is eltaláltam az ajándékot, mert nem illatszert kapott, amit hát köszönt szépen és ennyi, hanem egy könyvet, amit el is kezdett még aznap olvasni. Láttam, hogy meglepte az ajándék és ez jó volt :)
25.-én a  családi vacsora és én már előre idegbeteg voltam, mert ugye ahol hugomék és apám is ott van, ott garantált a feszkó. De hála égnek, hugom 1-2 beszólásán kívül-amire nem reagáltam-nem volt semmi durva, a kaják finomak voltak, az ajándékok jók, egy évre elegendő parfümöt kaptam <3 és a hangulat is oldott volt, semmi merevség, vagy ordítozás. Jó élményekkel jöttünk el.
26.-án semmi extra nem volt, itthon pihentünk, és ettünk. Mérlegre álltam, tudom ünnepekkor nem kellett volna, mert máris felszedtem 2 kilót!!!!!Ajh :( Remélem, majd 2019-ben le fog menni. Pedig nem is zabáltam kétpofára, okés ettem, de nem nulla-huszonnégy. És apám franciasalátája valami isteni volt, meg a rántott húsok, narancsos kacsa...nem ragozom.
Kár lett volna kihagyni.