Ez vagyok én. Legalábbis apám ezt mondta rólam, na nem a szemembe persze. Azért, mert nem bírom azt a nőt, aki rá van mászva (értsd, haverok, de túlon-túl is, szerintem ez már nem egészséges és nem is a barátság kategóriába tartozik). A húgom kedveli, meg is hívta magukhoz, meg tartják a kapcsolatot. Én meg nem szeretem. Kész, ez van. Mit egyek rajta?! Hogy el akarja választani apámat anyámtól?! Meg, ha olyanja van (berúg pl.), akkor gúnyos megjegyzéseket ír a faszbukkomra. Ezért kéne kedvelnem?! Hát nem tudom, bocs és tudjátok mit, nem is akarom! És ha én valakit nem bírok, akkor nem tudom megjátszani magam, mintha szeretném. Nem szeretem, ez megjelenik az arcomon és minden mondatomban.
Valami fasz meg vagy háromszor becsengetett ma, de mikor ajtót nyitottam, persze nem volt ott. Persze lehet hogy a kapucsengőnk halódik, néha fura dolgokat produkál.
És csak hab a tortán, hogy Mr. Népszerűnek megint van egy csaja. Hja, khm, egy újabb trófea. A nő kinézetre elég okés, van két gyereke (nagyok) és tipikus, klasszikus műrocker. Aki a rockerek és mocisok között lóg a feszteken, de amúgy rózsaszín csipkés felsőt, meg kis mintás szoknyácskát visel szandival és a közösségi oldalára kiscicás meg más tündi-bündi giccseket, meg nyomi zenéket pakol fel. Valahogy el kéne érnem, hogy ez engem ne basszon fel idegileg. Vagy tök mindegy, mert én úgyis irigy és gyűlölködő vagyok. Hát ja, van benne valami és ez még csak egy a rossz tulajdonságaim közül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése