Befestettem a hajam, az eredmény, kb. olyan, mint volt, hiába a jól hangzó fantázianevek mögött ugyanaz a szín van, jó annyira nem rossz, legalább jó illatú és fényes. Az is valami...
Hétvégén a pasim elárult...vagy nem is tudom mi a jó kifejezés erre. Röviden: volt egy koncert, amire talán elmehettünk volna, én akartam, igaz szar idő volt, esett az eső, meg hideg is lett estére, de gondoltam miért ne. Erre pasim lebeszélt, hogy úgysem lesz jó, maradjunk csak itthon. Aztán lelépett egy haverjához, akivel hogy, hogy nem, a koncerten kötöttek ki! Ott, ahova engem nem vitt el, mert hú de szar lesz, de a kicsi haverral már lehet menni, akkor nem gáz a rossz idő :S
Olyan részegen jött haza, felcsengetett hajnalban, tiszta kómás volt. Emiatt az éjszakám hátralévő része már rosszul és kevés alvással telt. Reggel punnyadtan és iszonyat rosszkedvűen keltem. Néztem a fb-t, ahol a narkomán exem azt írja, hogy mennyire szerelmes egy lányba és milyen régóta. És tudom, hogy nem rám értette, de arra gondoltam, bárcsak rólam írná *-* Nem a srác hiányzott, hanem az, hogy valakinek én is fontos legyek. Dühömben vajkrémes kenyeret és kolbászt ettem, míg a pasim édesdeden szunyókált 10-ig.Idilli volt :S :S
H. meg kért tőlem kölcsön zsét, aztán visszahozta, rá fél napra megint kérni akart. Komolyan, rajta sem igazodom már ki, de szerintem ő sem magán, kész van ő is frankón.
Az ő pasija is egy őstulok. Meg sokszor az enyém is.
Már nincs is annyira kedvem vele menni a júliusi rock koncertre. Nem tudom, majd még meggondolom.
Majd lesz új rész is hamarosan. Szeretek most írni és viszonylag könnyen is megy, szeretem ezt a sztorit, mert ahhhw...Billie...és ő...tudjátok...
Na jól van, nem rinyálok, inkább álmodozom tovább, mert az álmok legalább nem csapnak be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése