Pofavizit, nézeteltérések, betegség, albérlet, avagy minden a dézsában

Eseménydúsan szar napokon vagyok túl. A vasárnapi rokonlátogatásos pofavizit, naná hogy nem jól sült el (én valahogy sejtettem előre). Én igyekeztem becsszó, de mikor templomba kellett menni, talán kiült arcomra valami olyan érzés, amit apám nem nézett jó szemmel. Kaptam is tőle, hogy "engem semmi sem érdekel", "nem tisztelek senkit, semmit" etc., aztán ezen vitáztunk egy keveset. Most ott tartunk, hogy nem szólunk egymáshoz, ami már csak azért tré, mert a hétvégén utaztuk volna jó messzire gyertyát égetni, ez mindig családi program és hát ugye én imádok utazni. Na, erre most keresztet vethetek, stílusosan így írom. És azt sem értem, apám mikor lett ilyen nagy vallásos :O Nekem nem cikk ez a túlzott szenteskedés, pláne úgy, hogy soha életében nem járt templomba és nem gyakorolta a vallást. Tesómmal mi sem így nevelkedtünk. 

Ja, vasárnaptól egészen keddig meg elkaptam valami hányós vírust, itthon fetrengtem két napig, nem ettem, lázas voltam, csúcs szuper volt.
És a héten felhívtam négy albérletet is, három kapásból már nem volt aktuális, egyet még vissza kéne hívnom, de szabódom, mert két havi kauciot kellene előre kipengetni és az nagyon sok, annyi nincs. Bízom benne, hogy tavaszig akad még albérlet ebben a tetves városban, ha nem, akkor nagyon nagy bajban leszünk.
De félre a negativitással!Inkább hallgassunk Breaking Benjamint, mert az jóóó!