Pokoli hideg és durván kegyetlen, hello ez a valóság, hello 2016

Na buék mindenkinek!!!!!!!!!!!!!Jöttem lehangolni a jó népet :P

A szilveszterem is ugyanolyan fos trágya ganéj volt, mint a karácsony. Családi balhé a köbön, pasim piázása, egyedüllét etc. nem ragozom. Szóval szar volt.

Amúgy visszapörgetve a szilvesztereimet, nagyjából a háromnegyedük kifejezetten tré volt.
Csak hogy néhányat kiragadjak ezek közül:
- Egyszer az akkori éppen aktuális pasim szüleivel szilvesztereztünk. Egész este 60-70-es évek beli francia és olasz filmeket néztünk, közben az apukája félrészegen kommentálta, az anyuka pedig ipari mennyiségű kajával tömött meg. Katasztrófális volt.
- Otthon nálunk szilvesztereztünk, ittam valami baromi finom, de kurvára ütős italt, ami megárthatott, mert egy egész csomag konfettit (!!!!!!!!!!!)dobáltam szét a szobámban és még örültem is neki. Utána vagy 5 hónapig nem voltam ilyen boldog, mikor még mindig találtam belőlük.
- A narkomán srác 15 üveg (igeeen,tizenötöt írtam) sört ivott meg rövid idő alatt és ettől kikattant, közölte hogy lehet hogy rosszul lesz, majd indokolatlanul kötekedni kezdett, nem csak velem.
- A mostani pasimmal a rockkocsmában szilvesztereztünk, langyos pezsgő, fonnyadt virsli, részeg haverkák társaságában. Nem volt annyira rossz, csak unalmas.

Jó, azért pár jó is volt, pl. a gyerekkori szilveszterek azok jók voltak, vagy az a buli, ahol először láttam meg Mr. Népszerűt,igaz akkor csak egy asztalnál ültünk és koccintottunk pezsgővel, de akkor is...aaaaaahh.....
Na, hagyjuk a nosztalgiát, nézzünk előre!!!

J.-ről megtudtam, hogy eléggé fura dolgokat mond a hátam mögött, ez nem gyengén csalódással töltött el. Annyira azt terveztem, hogy majd segítek neki, ha meglesz a baba, de miután ilyeneket hallok vissza, nem is tudom mit gondoljak. A pasija is rossz hatással van rá az biztos, meg ő is olyan érdekessé vált. Egy darabig lehet, hogy nem társalgunk majd, de ő sem keresi az én társaságomat. Nem örülök, de elfogadom.
Elfogadom,mert nem tudok mit tenni, csak fáj a csalódás. Lehet hogy ismét egy emberrel kevesebb akiket közel tudhatok magamhoz:??

Egy régi barát viszont felbukkant, és ennek örülök, mert még 2009 körül megsértődött rám, vagy félre értett, és kiszállt a képből. Azóta csak annyit tudtam róla, hogy itt hagyta a várost és külföldön próbált szerencsét.

Most dumáltunk egy keveset, már nem külföldön él, hanem ismét Magyarországon, de jó messze ettől a porfészektől, van pasija, vállalkozása, megvalósította önmagát. Magabiztos, boldog csaj benyomását keltette a telefonban. Én meg nem mertem már előjönni a faszságaimmal. Remélem most már kapcsolatban maradunk.

A hó megérkezett (nem ám karácsonykor esett volna, hogy valami hangulat is legyen, dehooogy) és olyan rohadt hideg van kint is bent is, hogy áááááááh..
Reggel a sírás majd elővett, úgy fázott a kezem az utcán, eddig nem voltam kesztyű fan, de átgondolom és újratervezem a dolgot. És megkeresem a kesztyűmet, mert ez így nem pálya.

És az a kibaszott fogam is fáj, gyökérkezelik ugye, de gőzöm sincs hogy ennek ilyennek kell lennie? Lehet hogy felesleges ennyit szarozni vele, mert a végén úgyis ki kell húzni?!