A csajt ismerem amúgy, jó fej, semmi rosszra nem gondoltam, de hirtelen kiszaladt a számon, amikor megláttam, hogy drága párocskám szemlátomást kurvajól szórakozik.
Nélkülem persze...
Nekem mostanában nincs se kedvem, se időm kocsma túrázni, úgy érzem kinőttem ebből, jó néha jól esne egy-egy ital egy haverral, de nincs indíttatásom órákon át egy boros kóla felett bambulni a sok ittas gyökeret körülöttem.
Valahogy nem megy ez már nekem.
A rokonunk ápolása amúgy is olyan passzívvá tesz. Konkrétan semmihez sincs idegzetem. Vagyis egy valamihez, az íráshoz. Az írás terápia szerűség nekem, ha elmerülök benne, nem agyalok negatív dolgokon, így amikor csak tehetem írok és biztos hogy rakok fel ide is az írásokból, ha úgy sikerülnek.
Egy baj van az írással, hogy ha nem figyelek, nagyon belemerülök és elszigetel az emberektől. Most is ilyesmiben vagyok, egyszerűen nem esik jól emberek között lenni, hozzájuk szólni, vagy bármi más.
A. levelét is két hete húzom-halasztom, de még nem szántam rá magam, hogy választ adjak rá. Tudom, egy antiszoc. tetű vagyok XD
H.-val is beszéltem és nem szolgált jó hírrel. Úgy néz ki, nem tartja meg a babát ez most már biztos. A héten megy kikérni az ehhez szükséges papírokat. Kicsit (na jó, eléggé) lesújtott a hír, nagyon reménykedtem a dolog ellenkezőjében. És hát igazából meg sem tudom érteni a döntése miértjét. Vagyis, mert a "pasija nem engedi", jól van már...Meg anyagilag nem bírnák, na ez az amit nem hiszek el, mert én láttam, hogy mindenük megvan, saját lakás, kocsi sorolhatnám. Én inkább kényelmi szempontot vélek felfedezni, amiről most nem írom le, mit gondolok. Amúgy is az ő döntése, amiben én nem foglalhatok nagyon álláspontot, véleményem az van, de nem osztom meg vele, gondolom valamilyen szinten nehéz lehet neki is és mi mást tehetek, mint hogy azt mondom, tegye, ha ezt látja jónak. A többit megtartom saját magamnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése