Hibáink, önvád, avagy tudtam, hogy durva lesz, de azt nem, hogy ennyire...

Köszönöm a kommentet Juditnak, a blogján én is megteszem a magam véleményezését.

Az életem eléggé felfordult mostanság. Nem voltak túlzott illúzióim az idei évet illetően, a tavalyi is szarul zárult, de azért reménykedtem, hogy talán lesz valami jó is.
Egyelőre nincs semmi jó. Rossz az viszont igen.

Egy családtagunk ágynak esett, fekvőbeteg lett. Tehát gondozni kell és ez egy új élethelyzetet teremtett mindenki számára. Nekem lelkileg eléggé megviselő, nem vagyok valami jó ebben. A fizikai része még megy (etetés, pelenkáztatás, mosdatás etc.), de lelkileg nem könnyű. Az első két nap bőgtem, aztán ez átment idegességbe, ami máig megmaradt.
Persze, gondolom akik évek óta csinálják, megszokták, elviselik, nem tehetnek mást. Én viszont nagyon remélem, hogy lesz pozitiv változás és a családtag, lesz még önmaga valamelyest.

Pasim sok mindenben segít, az első napokban ott volt és tette amit igazából nem lett volna kötelessége, hisz nem az ő rokona. Most már be kellett mennie dolgozni és ez kicsit nehezít a helyzeten, de próbáljuk tartani a frontot.

Észre kellett volna vennünk,hogy baj van. De betudtuk annak, hogy időskori mogorvaság, passzivitás. Pedig nem az volt...Szóval hibáztunk. És most csak reménykedhetünk, hogy ez az egész átmeneti állapot.

Nincs kedvem semmihez és tök idegbeteg vagyok, szarul alszom és tegnapra lett egy herpesz a számon is. Ragyogóan nézek ki.

A mosógépem úgy gondolta, hogy 2016 a szabad akarat éve és hol mos, hol nem, mint a mesében. Most is már másodszorra álltam neki az ágyneműt kimosni, eddig sikertelenül. Nem tudom, mi lesz ha beadja az unalmasat :o

Szóval nincs most semmi jó és ez az év egyértelműen nem indult fényesen.
Francba....

És most hallottam hogy meghalt David Bowie. Nyugodjon békében!