Az ezer évvel ezelőtti gyerekkori még papírra írt naplóm olvasgatása közben (amiből kiderült hogy anno lazán tartottam egyszerre 2 fiút és még csak nem is zavart különösebben,fiatalság-bolondság) legszívesebben oda mentem volna a régi, tizen akárhány éves önmagamhoz és megrángattam volna, mikor éppen ejteni készült azt a srácot aki kinézetre és viselkedésre is fogjuk rá normális volt (na jó, nem volt teljesen 100-as, de ki az a mai világban, ő volt a sírós srác), hogy egy sokkal bénább és seggfejebb, bunkó hazug idiótával járjak.
Azt hiszem, innentől jött a mélyrepülés, mert ezek után mindig csak rosszabbakat fogtam ki, akik nem szerettek eléggé, akik súlyos szinten a képembe hazudtak, megcsaltak és még sorolhatnám.
Tudom, az én hibám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése