And isn't it ironic... don't you think?

Úgy volt, hogy mára össze kapom magam és befejezem a második részt. De hajnalban kaptam egy hírt. Meghalt az egyik barátom...
Egy kicsit ironikusnak érzem, hogy egy sztorit írok, amiben a főhős gyászolja elvesztett barátját és velem kb. hasonló dolog történt most.

Elég nehezen hiszem el, hogy a hír igaz. De sajnos az. Utána jártam és tényleg nem csak légből kapott kamu, vagy unatkozó emberek fantáziálgatása.
Igaz, de egyelőre még felfoghatatlan számomra. Már évek óta nem jártunk egy társaságba, de néha még az utcán össze futottunk, igaz már nem dumáltunk, az életünk ketté ágazott, de mindig köszönt, a pasimmal meg többször össze futottak.

Azt mondták voltak nehéz időszakai, pia, drog, de én ezt nem tudom és nem is akarom tudni. Úgy akarom megőrizni az emlékeimben, ahogy annak idején ismertem. Mosolygósan, kék szeműen, vállára omló hajjal és farmer mellényben. 

Az ismerőseim reakciói igen vegyesek, legjobban Sz.-nél csodálkozom. Volt egy rövid afférjuk, ennek ellenére, mikor említettem neki hogy mi történt, csak egy rövid aha hagyta el a száját, majd más témára váltott. Persze lehet, hogy nem tudta kifejezni mit érez, mit gondol és ezért volt ilyen, nem tudom.

Egyelőre az én fejemben is kavarognak a gondolatok. Meg fáradt is vagyok, sokáig ültem a gép előtt, aztán egy nagy fekete molylepkét üldöztem, ami valahogy belógott a lakásba. Majd jött a rossz hír, szóval nem sokat aludtam.

Az átforgolódott éjszaka után kora reggel kinyitottam az ablakot, Olyan tisztán kék volt az ég és hűvös szél fújt. Szinte mindenhol csend volt. És elő jönnek az emlékek. Amikor P. bemutatott neki a rock kocsmában és mosolyogva kezet csókolt nekem. Vagy amikor Sz.-el meg vele egy asztalnál ültünk, ő már kicsit kiütötte magát és elaludt, mi meg Sz.-el azt beszéltük nevetgélve, hogy milyen helyes.
Vagy amikor P., ő, meg én egy meleg, nyári napon a helyközi buszmegálló mellett a fűben ülve dumáltunk és söröztünk nagy gondtalanul. Meg az a jó pár koncert, ahol együtt voltunk. Nem érdemelte meg azt, ahogy véget ért az élete.

Nem írhatok rá mást egyszerűen...
FÁJ.