Az igazi szerelem a végtelenbe nyújtja és érezhetetlenül könnyűvé párolja a kötelékeket. És mégis a legszívósabb kötelék ez, ami embert emberhez fűzhet: a bizalom. Az igazi szerelmespárt nem azok jelképezik, akik egymáshoz bújva, egymás szemében mereven megbűvölődve, vakon és süketen lebegnek a zajló világban. Az igazi szerelmesek szabadon, derűsen mennek a maguk útján még akkor is, ha ez az út jobbra-balra messze viszi őket egymástól. Elfogulatlanul, szabadon nézik az élet kínálkozó szépségeit és tiszta szívvel gyönyörködnek bennök. A tépelődő féltés helyett a hit bizonyossága van bennök, ez teszi őket olyan derűsekké. És ha néha a távolból összeakad a tekintetük, egy-egy mosollyal üzennek egymásnak, hogy semmi baj sincs /Nagy Endre/.
Biztos azért vagyok,ilyen hülyén szentimentális mert itt a tavasz és a park, a tömegközlekedés, az utca, a szórakozó helyek tele vannak egymásba bújó párokkal. Vagy nem tudom, öregszem, vagy csak jól esne ha én is így éreznék még.
Mindegy, majd elmúlik nem ?!
Egy ismerősöm napok óta bombáz emailekkel, sms-ekkel, hogy találkozzunk, dumáljunk már. De nekem marhára nincs kedvem végig hallgatni azt hogy ő tulajdonképpen baromira boldog a menyasszonyával, de azért én + ő jöjjünk már úgy össze, mert hát na...Az neki milyen jól esne, de amúgy minden happy, ő meg az asszony igenis hogy boldogok, esküvő, közös élet, kis fehér ház, kutya, meg gyerek. A nőci háta mögött meg engem basztat ilyen szarokkal ah. Nem írok neki vissza, nem válaszolok. Nem akarok bele folyni, nem érdekel! Ha annyira kurva boldog, ne nekem irjon, hanem vigye a barátnőjét fagyizni vagy mittudomén :S
Nem érdekelnek a másodlagos megoldások, nem keresek futó kapcsolatot, nem vagyok kabát amit tetszés szerint fel-le rángatnak (a szó nemes és nemtelen értelmében). Én azzal szeretnék boldog lenni akivel most vagyok, kérdés hogy ő is ezt akarja e ?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése