Dogdays, avagy a helyzet magaslata

Nahh, már két napja hogy itt tanyázunk az ősök házában és felügyelünk a rendre. Vagyis főleg a kutyára (a macska meg a madár sima ügy). Hazudnék, ha azt állítanám kipihent vagyok. Mégis csak másik ágy, itt ráadásul hűvösebb is van hajnalban, plusz a kutya már 4-5 táján ébren van és járkál (pasimat kísérgeti ki cigizni), vagy ugat. Vagy mindkettőt egyszerre. Első éjjel 2x az arcomra is ugrott, szipi szuper volt. 

5 után amúgy is kelni kell, mert pasimat ki kell engedni, mikor megy melóba. Tegnap mondjuk vissza aludtam fél 8-ig, ma meg 7-ig, de utána el kellett jönnöm a kotorékba postaládát üríteni, szellőztetni stb., nagyon nem volt kedvem ehhez. Pechemre pont a Keleti banya vergődött a folyosón, mikor benyitottam, de ignoráltam és a lakásban is jó ha 10 percet voltam. Felszabadító volt újra be csukni magam mögött az ajtót. 

Aztán még elbuszoztam csekket fizetni, vásárolni és utána vissza ide. 

Apám rám küldte a Tini hiénát, akit ugye felettébb bánt, hogy nem tud ingyen nyaralgatni, ezért kisírta faternál, hogy hadd jöjjön el egyik nap kicsit kutyázni. A hazudós dög azt állította egy csomószor hívott és nem vettem fel, de csak egyszer volt hivasom tőle a messengeren, amit nem hallottam. 

Mondjuk nem nagyon értem, miért ezt a kutyát akarja nézegetni, van neki is három. Meg van egy lánya is, például vele is törődhetne, de ehelyett majd a nyakamra mászik. Hurrá. 

Amúgy klasszul elvagyok, filmeket nézek pl. Tùlélni a vadont (aranyos film), zenét hallgatok, vagy épp régi fotókat nézek. Ma főként ezutóbbival ütöttem el az időt. Nosztalgia ezerrel. Sok sok családi bulis, szülinapos, osztálykirándulós (E., A., pedálgép M., H.- csajok jó volt ez na), Sírós srácos és Narkomános kép került elém, meg a ballagási tablóképem is (rondábbra emlékeztem). És közben főztem is. 

El tudnám itt képzelni egy hosszabb távon is az életet. Megtoldva kicsivel több alvással, mert a kutya 12-ig nem nagyon alszik, így addig én sem. És éjjel is kel legalább 2-szer, hajnalban meg már full éber. Ellenben velem. 

De amúgy jó itt.

Szép, napfényes konyha, jóval nagyobb csend, mint a pusztulvány lakótelepen, nem vegzál senki, ücsöröghetek a teraszon. 

K. küldött egy érdekes videót, amiben arról volt szó, hogy a gondolataink mennyire befolyásolhatják az egészséget és milyen hasznos a pozitiv gondolkodás. 

Hát igen. Én túlságosan negatív vagyok. Meg a sok sérelem, amiken nem tudok túl lépni. Biztos emiatt is lehetnek ezek a nőgyógyászati gixerek.

És íme aktuális kedvencem.

Mr.Bean rock Band (az énekes fószer tök úgy néz ki). Abszolút dallamtapadás.

Csak annyira eresztek le, amennyire a helyzet megkívánja

Az Axe jungle fresh tusfürdőnek annyira szexi illata van!

Negatív lett a citológiám (hpv-ről még nincs hírek)!!!

Jó reggelt és jó hétvégét mindenkinek! 

Nem bírok aludni, kidobott az ágy már negyed 7-kor, de pasim még alszik, ezért csak csendben kávézgatok és a neten szörfölgetek (bár valami tengerben szívesebben tenném, jaj nem tudok úszni hihi). 

Még össze kéne pakolni, mert holnaptól egy jó hétig az ősök házában leszünk Lexy kutyára vigyázni. 

Kíváncsi leszek, hogy fog a dolog működni. 

Tervezek ilyen teraszra kiülős gyümis sörözős, zenehallgatós estéket, mert mindig is ezt akartam, de ugye itt a kotorékban nincs terasz, csak egy nyomorult kis erkély és az is az utcára néz, bár mióta fekraktuk a belátás gátlót kicsit jobb a helyzet. De akkor is ez zárt udvar, távol az árgus szemektől.

Nem fog hiányozni ez a lakás. Egy egész kicsit sem. 

Ma azért rendet rakok, porszivózok, felmosok stb., aztán csak a tekit jövök etetni és a postaládát üríteni felváltva pasimmal. 

Jövő héten egyáltalán nem leszek a helyen és utána sem hétfőn, kedden, mert 6.-án megyek a fancy nődoki távoli magánrendelésére (ettől tartok kicsit, sokba kerül és mi lesz ha ő is jön ezzel a nagyműtéttel és nem ajánl más megoldást??). Elvileg húgom elvisz, de ez nem biztos még. Majd jövő héten letisztázom vele.

A szüleim amúgy a vakációra való készülődés helyett csak vitáztak a hét elején. De mostanra lenyugodtak és várják a holnapi indulást. Még egy éjszakát apám haverjáéknál lesznek, akik valahol  a határ mentén laknak. Aztán irány a Magas Tátra és ott találkoznak hétfőn a másik párossal, akikkel együtt töltik a hetet. Remélem szuper lesz és feltöltődve térnek vissza. 

Én meg itt tartom a frontot. Bízom abban, hogy a kutya is partner lesz ebben. 

Szeretnék írni, kikapcsolódni, sétálgatni a belvárosban, mert az az ősök házától negyed óra kb., és a lehető legkevesebbet tipródni a gondokon.

A héten voltam a pszichiáteremnél, aki úgy fogadott, hogy "kedves Vivien, ma fogunk utoljára beszélgetni ".

WTF???

Lestem, mint hal a szatyorban. Erre a doki elmondta, hogy az utóbbi időben nem érezte jól magát. Elment kivizsgálásra és ott azt mondták, többet kellene pihenni, és mivel nyugdíjas, úgy döntött, visszavonul. Egy időre legalábbis. Úgyis van egy kis unokája és jön a másik baba is, lesz mit csinálnia. Írt nekem egy 12 hónapos javaslatot, szóval a gyógyszer oké (úgyse szedtem az antidepit), de azért hiányozni fognak ezek a beszélgetős alkalmak, az életemhez tartoztak. Minden jót kívánunk egymásnak a dokival és ő még hozzátette, hogy csak így tovább Vivien, jól csinálja!

Mármint az életet.

Ez jól esett. Persze én nem érzem így teljesen. A lakhatás, az anyagi rész kész kudarc. Itthon várt is a levélke, hogy milyen sok a közös költség tartozásom. És hogy fizessem be az egészet 15 napon belül. Ezen jót nevettem és megettem idegből egy nagyobb méretű péksütit. 

A bank is vegzál természetesen. Meg ugye itt ez a nőgyógyászati kálvária. De nem kéne megtörni. És nem is áll szándékomban. Csinálom hát tovább, megyek, ahogy eddig is. Hiszen mi mást tehetnék?

Élménygyűjtögetés

Tegnap végre kicsit kiruccantunk ebből a nyomasztó városból. Nem mentünk messze ugyan, de csodálatos környéken jártunk. Erdő, hegyek, tó, minden ami kell! 

Nem is gondoltam volna, hogy innen 50 perc vonatútra ilyen meseszép helyek vannak. Ezt anno Sz. ajánlotta még barátságunk idején, de eddig kimaradt. Végre pótoltuk. Tényleg szuper egy nap volt. Semmi idegesség, idióták, depressziós közeg. Csak csend és béke. 

Meg kávé-drágán-, de hát itt a helyet kell megfizetni és az minden pénzt megért.

Egyedül a nyilvános mosdót hiányoltam. Ami volt végülis, de lakattal zárták le, pedig emberek szép számmal jöttek-mentek és mindenki a bokrokba volt kénytelen ugrálni, vagy az étteremben fogyasztani a WC használatáért.

De mindez semmi nem volt ahhoz képest, amennyire feltöltött a környezet. Bár többet maradhattam volna!

De menni kellett, vasárnap volt, vonat is alig járt. De remélem visszatértünk még ide. Muszáj lesz. Ez lett ugyanis az egyik kedvenc helyem.

És remelem majd máshova is eljutunk a nyáron. Bár gőzöm nincs mikor lesz rá alkalom, mert már most vasárnap oda kell hurcolkodni az ősökhöz kutyaszittelni. 

Eredetileg hétfőn kellett volna, de a nyaralóhely felé utazva faterom még be akar térni valami régi haverjához, aki arra lakik és egy éjszakára marasztalta őket, így egy nappal hamarabb indulnak.

Remélem minden oké lesz, pasim se morog és elleszünk ott. Én hely mentesen végig, mert Lexyt sokáig nem hagyhatjuk magában. Pasim sem biztos hogy megy már csütörtöktől, de sajnos kimozdulni nem tudunk a kutya miatt. És mivel szökős eléggé, nem vállalom be hogy neadjisten valahol kereket oldjon. Apám nem díjazná, mert mindene az a kutya és még ide is vinné a Magas Tátrába, de az egy kutyamentes üdülő. 

Anyám hol örül a nyaralásnak, hol le van törve és azt mondja, nem tud úgy kikapcsolódni maximálisan, hogy én itt baszkódok az egészségemmel. De mondtam neki, hogy az én egészségem attól független, hogy ő nyaral e vagy sem. Érezze jól magát inkabb, kiránduljon, strandoljon, egyen jókat, ne velem törődjön. Úgysem változik semmi, ha tépelődik, csak tönkreteszi a pihenését. Bízom abban, hogy megfogadja amit ajánlok. Rá fér egy hét gondtalan vakáció.

A héten még dilidoki is lesz, meg lehet felhivom azt az ultrakedves asszisztenst hét vége felé, készen van e már esetleg a citologia. Hazudnék ha azt állítanám, nem félek. 

A hpv az 2-3 hét, arra rá se kérdezek, esélytelen.

Ja, reggel meg a buszmeg felé menet megláttunk egy csajt a földön heverni. Megkérdeztem, kell e neki segítség, de azt motyogta nem, és aludt tovább. Pasim morgott is, hogy tuti drogos, aki reggel 6-kor már be van készülve és mit törődök vele. A nő nem lelakott volt, tök jól öltözött, virágos maxiruhája és fehér szandálja volt és nem tűnt kábszeresnek első blikkre. De persze kitudja. Csak gáz volt, ahogy az aszfalton fetrengett és az emberek kerülgették. Akár rosszul is lehetett volna, előfordult már ilyen, azt hitték drogos és közben cukorbeteg volt.

Ja és a fb feldobta ismerős ajánlatként a tyúkmellű ribit, akivel pasim félrekavart. Szerencsére a "nő" (nem szívesen hívom igy) pasija megvan még, épp Balatonlellén basszák a rezet minden fotójukon egymás szájában.

Hülyék, magyarázós csivavaszerűségek, meg új elképzelések

A lábujjam rendesen bedagadt és sötétkék lett, fájt és sántikáltam miatta. Erre a szomszéd képes volt a szarait, amit a tároló elé raktam hogy vegye észre magát, vissza rakni az ajtónk elé. Akkor már én is ledobtam a láncot és válogatott káromkodások közepette basztam vissza a szatyrot a tárolóhoz. Pasim azt mondta, átcsenget és örökre lerendezi a szomszéd problémát, mert ez már nem normális és ami elég az elég, de kértem hogy ne tegye, semmi szükség a balhéra (még ha legszívesebben én is az arcába üvöltenék, hogy fejezze már be a módszeres zaklatásunkat, vagy keressen szakembert).

Úgysem lehet mit csinálni egy kattant emberrel azonkívül hogy levegőnek nézzük és ignoráljuk a kukázott dolgait. Egyszer majd rá un. Gondolom...

Hétvégén láttam a Szörnyek keringője c. filmet ami elég nyomasztó volt.

Meg még az is volt szombatról vasárnapra virradóra hogy bejelölt egy fickó majd rám is írt.

-Szia légyszíves igazolj vissza. Kérdeznék valamit.

Ez volt hajnali fél kettőkor.

40 perc múlva újra írt:

-Jó, akkor ne igazolj vissza.

És tiltott messengeren.

LOL.

Ezt csak reggel láttam amúgy a kéretlen tartalomnál. Sorry, én hajnalban, fél 2-kor többnyire alszok.

Jaj, hát sose tudom meg mit akart kérdezni ez a profilkép nélküli 35 ismerőssel rendelkező "NINCS NÉV" néven futó illető. De kár:D

A nőgyógyászat meg rémes volt. Tanulva a múltkori extra várakozás esetéből, szabadnapot vettem ki, de már reggel hattól csak fetrengtem mert ideges voltam. 

A vihar is naná hogy akkor kezdett neki, mikor indultam. Bár meglepő, de nem áztam szénné, csak a hajam állt kissé úgy, mint szegény Trumpnak a merénylet után, viszont a rendszert szétcseszte az erős villámlás, leállt minden, így a kórházban várni kellett. Szerencsére sokan nem voltak, mert hát mégis ki indul neki ilyen időben. 

Sajnos láttam hogy a cseppet sem szimpi, csivava arcú asszisztens van ismét, aki a jó múltkorában alig akart az uh lelettel visszaengedni, mondván, hogy én mit akarok, sose voltam náluk és másik vizsgálóba tartozok. 

Miután úgy 20 perc múltán jó lett a rendszer és körbe nyalogattak egy abortuszra készülő roma nőt, behivtak engem is. De abba sok köszönet nem volt.

A doki demotivált fejjel hallgatta mit szeretnék, közbe egy másik beteg papirjat rakosgatta. Mikor az én irataimhoz ért, rá is kezdett hogy már rég meg kellett volna műttetni magamat, meddig akarom növeszteni a miómát stb.

A szemrehányó kiselőadás a vizsgáló asztalon is folytatódott, de akkor már a csivava fejű nőci is beszállt. A doki a lábamnál, a nő a fejem mellett zsennyegett kórusban.

Nő:- Én a maga helyében már rég mentem volna a miómaeltávolító nagyműtétre. Mire vár? 

Én:- Nekem a zárójelentésen a méhtükrözés és polip eltávolítás szerepel...

Nő:- Nem kell vacakolni ezzel. A nagyműtéten majd mindent kiszednek. Nincs családja, aki segít?

Én:- De van családom. 

Nő:- Van férje?

Én:- Nem, nincs.

Nő:- Barátja, élettársa? Az csak van...

Én:- Az van..

Nő:- Na hát akkor meg van a megoldás. Majd segít ő.

Csodás volt ez a felkérdezés. Ráadásul undormány hangnemben. 

Mi köze amúgy hozzá van e pasim, vagy nincs?

Doki se volt jobb. Még akkor is mondta, mikor már az öltözőben vettem magamra a ruháimat és próbáltam nem elbőgni magam. 

Őskövület, full unott doki:-Magának már legutóbb is el lett mondva, hogy kell a mióma eltávolító műtét, de csak nem intézte...

Lófaszt. Már bocs. Legutóbb, mikor a polip műtétre kiadta a papírokat, ő maga mondta, hogy ha a mióma nem okoz panaszt, még lehet várni az operációval.

Most még jött itt ezzel...

Beszél össze vissza...

De legalább a citológia és a hpv levéve.

Azt mondta, nem lesz méhtükrözés, azt felejtsem el, helyette azonnal menjek az ambulanciára és kérjek időpontot a nagyműtétre, így év vége felé talán beférek.  

Bamba fejjel bólogattam, de tudtam hogy biztos nem kérek időpontot, mert én ebbe a kórházban tuti a büdös életbe nem fekszek be ekkora műtétre. És ide a szakrendelőbe sem jövök már többször, legfeljebb a citológia és a hpv eredmény miatt. Tiszta megalázó ahogy bánnak az emberrel. Főleg a csivava. 

Feldúltan hagytam el a kórházat és hívtam anyámat, hogy mi volt. Ő is azt mondta, hogy egy ilyen nagyobb volumenű döntés előtt mindenképpen kell másodvélemény és ha tényleg műteni kell, azt se itt. Itt nihil sötét homálya lengedez, alig van orvos. Aki meg van, hát na hagyjuk...

Írtam délután húgomnak, hogy dobja már át az ő szuper fancy dokijanak a weboldalat, erre ő belelkesült és rögtön időpontot is akart foglalni. Persze pont piros napokra, még jó hogy megirtam, hogy az nem alkalmas. Végül augusztus 6. lett a dátum és elvileg tesóm kocsival elvisz (mivel nem a városban van a rendelő), vagyis eddig úgy volt, de este írt, hogy még nem tuti, de próbál szabadnapot kérni.

Az ősök meg jövő hét után mennek nyaralni a Magas Tátrába egy baráti párral. Nagyon örülök hogy most nem az uncsi kempingben punnyadnak és így a potyaleső Tini mamesz sem tarthat velük. Sajnos a kutyát nem vihetik, és mivel tesóméknak fiú kutyájuk van, a Lexy ivartalanítása meg még nem jött össze, viszont épp augusztusban varható hogy tüzel, így rám marad a kutya. De úgy hogy nekem az ősök házában kell aludni, mert Lexy képes nagy magányában rongálni és áll déj ugatni. 

Remélem pasimat rá tudom venni, hogy ő is jöjjön a szüleim házába, nem akarok egyedül éjszakázni. Van terasz, ki lehet ülni és amúgy minden közelebb, majdnem belváros, nincsenek agyroggyant, gonosz szomszédok. Meg én 6 éves koromtól ott laktam, kb. 20-21 éves koromig, míg el nem költöztem a Narkomán miatt. Szóval valahogy még csak az otthonom, kötődöm oda. Inkább oda, mint ebbe a shithole-ba. 

Ja fater mutatta a videót, hogy az egyik barátja lánya, aki tőlem csak 2 hónappal fiatalabb, az USA-ban rúdtánc sulit vezet (nem sztriptíz vagy ilyesmik). Az egész család ott él már évtizedek óta. Szóval nem feltétlenül nem voltam irigy. Nagyon menő ez a rúdtánc dolog. Biztos tök sok önbizalmat adhat. 

Lehet megint eltört a kislábujjam

Vagy legalábbis megzúzódott, mikor a szomszéd az ajtómnál hagyott kikukázott "ajándék" kacatjaiba botlottam és majdnem elestem. Káromkodva arrébb raktam a zsákot, amibe a sok szar lim-lom van, azóta is a tárolóknál leledzik és ha még 30 évig ott lesz, sem izgat. Nem érdekel mit mond a szomszéd, be nem hozom ide. Csináljon vele amit akar, múltkor megkértem rá, hogy ne adjon semmit, de csak nem fogja az adást. 

Viszont a kislábujjamat kinyírta valami kemény, amibe véletlenül belerúgtam, bekékült, lüktet és rohadtul fáj. 

A hely mentes napok gyorsan telnek, a meleg kikészít, reggel kiugrottam a postára és már 8 után pokol volt, na meg itt a shithole-ban se hűs szellős lagúnás a feeling, klíma nincs, csak egy picike ventilátor, ergo szenvedünk az éjjel-nappal 30 foktól. Ma már kétszer zuhanyoztam és kinéz egy harmadik kör is. Máshogy nem lehet bírni. Csóri pasim meg kinti melóban volt ma meg tegnap.  Sajnáltam is rendesen. 

Szerencsére itt a hétvége és tud majd hűsölni, illetve azt nem, mert itt is dögmeleg van, de csak jobb lesz mint a majd 40 fokban.

J. írt hogy megyünk e a zenei bizbazra ami most van, de ma tuti hogy nem megyek sehova. Holnap sem 100 %. Nem esik jól megmozdulni sem ebben a kánikulában. 

Pasim nevében nem nyilatkozom, le fog lépni úgyis, ha olyan kedve van. 

Rájöttem, alig van normális nyári cuccom, pedig ezt a meleget farmernadrágban nem fogom bírni. Ami ruha vállalható, azt most mostam ki, mert full penészes lett a szekrényben. 

Akartam a héten turizni nyári nacikat, nyílt egy új bolt, de végül csak egy You win feliratú papucsot vásároltam a kínaiban, mivel az itthoni papucsom most szakadt el és nem kockáztattam egy lábujj törést (lehet, azt a szomszéd guberált szarai megoldották). 

Ebben a hőségben enni sem nagyon tudok. Csináltam tejbegrízt, de csak pár falat ment le. Meg egy Balaton szelet. Inkább gyümölcsös sör és víz ami jöhet. 

Meg mondjuk egy kb. 10 napos nyaralás Zanzibáron.

Hahahaha.

Hahaha.

Csak kánikula, tervek semmi

Őszintén, magam sem tudom mihez lenne kedvem. Oké, pár dolog simán jöhetne, úgymint jeges kávé, torta, egy jó fehér orosz koktél, rántott sajt, romantikus pillanatok, kedvenc helyeim stb.

Amúgy üdv mindenkinek ezen a nagyon meleg nyári napon. 

Örömmel látom, a rosszindulatú kioktatós kommentek nem vették el végleg a kedvét és Róka is visszatért a blogvilágba :)

Én meg mától skippelem a helyet erre a hétre. Nincs oka, csak úgy. Délelőtt bebuszoztam csekket, hitelt fizetni (hazafelé a buszon volt a Magentaluvnya aki épp az anyját oktatta ki fölényesen), most meg a behúzott függöny mellett az ágyon fogok filmet nézni, zenét hallgatni és írni (kicsit lógtam a fassszbukkon is, rábukkantam egy volt számtek tanfolyamos csoporttársra, aki azon túl, hogy undorítóan beképzelt volt anno de segghülye is, mert a gépet nem bírta bekapcsolni, ám lefeküdt a tanárral valami buliban és négyest kapott a vizsgán, azóta a kis ribi hozzáment valami vezérigazgatóhoz, szénné plasztikáztatta magát és dőzsöl, most épp Dubajban).

Na jó főzök, porszívózok is. De csak módjával. Ebben a durva melegben nem is lehet sok mindent csinálni, nem hiszem hogy pl. a strandolás olyan jó lenne. Na meg nem is vagyok strandolás párti, az itteni strand mindig fullon, drága, meg sok az ogre, lopnak ilyesmi. 

Péntektől lesz valami zenés fesztivál itt is, de az tavaly is jó tré volt, mert pasimmal jól összevesztem, asszem írtam is róla. Persze pasim ettől még lemehet, ha a drága haverjai ráveszik.

J. hívott telefonon és mondta hogy ők utaznak strandra Hajdúszoboszlóra, Mogyoródra az élmény fürdőbe, lehet Balcsira, meg ugye a nyár végi rockfesztet is tervbe vették 1-2 napra, mert J. külföldön élő barátnője pont akkor érkezik hozzájuk és mindig együtt mennek oda. Kérdezte, velük tartok e, de tuti nem. Se kedvem, de pénzem. 

H.-ék Horvátországba készülnek, de H. közben intéz valami kivizsgálást, igaz eddig egy időpontjára sem ment el. Csak tudnám, akkor minek foglalta le. Lara majd megy pótvizsgázni, neki tanulnia is kell.

Anyám és apám még nem döntöttek hogy nekik lesz e vakáció. Anyám annyira nem is akar, unja azt a kempinget, nincs ott semmi, meg nem is akarja, hogy Tinimammer is ott chillezzen az ő pénzükön. Ez mondjuk jogos. De nincsenek is jóban már annyira, szóval akkor gondolom nem is vinnék.

A Tinimami amúgy múlt héten elhagyta a telefonját, de mázlija volt, mert becsületes ember talált rá. Persze pasim elhagyott mobilját és iratait sosem ilyenek lelik meg pfffff.

Meghatódás, feldobódás

AO3-n privátban kaptam egy bazi hosszú kommentet magyar nyelven egy lánytól. 

A D. lovers sztorival kapcsolatban írt nagyon szép dolgokat. Hogy mennyi erőt adott neki a történet, hogy milyen érzéseket hozott elő belőle és hogy mennyire lélekmentő, megváltoztatta őt belül. És hogy köszöni nekem, meg minden jót kíván. Hú, hát én köszönöm, hogy írt és ráadásul ilyen jókat.

Tökre meghatott, könnyeket csalt a szemembe ez a komment. És azt hiszem, sok egyéb mellett ez a gyönyörű az írásban. Hogy ha megérintesz a történeteddel valakit. 

Na, ezért is imádok írni. Az egyetlen elfoglaltság, ami ekkora örömet ad és energiával tölt fel. Egy-egy ilyen komment után azt érzem, hogy ha most abba hagynám az írást (de nem szeretném), akkor is bőven lett volna értelme eddig csinálni. Mert másokban nyomot hagyott.

Amúgy jól vagyok. Tegnapig megrohadtam a melegtől, ma már rommá áztam és hűvös is volt. Fáj a fejem ettől a hülye időjárási káosztól. Belekezdtem a hivatalos ügyeimbe, de messze még a vége és minden nap nem is tudok ezzel törődni. 

Meg nem is akarok. 

Az esték azok jók, érdekes dolgokat nézek a tv-ben pl. Fejlődés, Egy év a vadonban, Vad Új-Zéland stb., ja meg most egy könyvet olvasok középkori várakról és építészetről.

Közben halad a nem publikus sztorim és kicsit írtam a Still breathing-be is.

Kirándulni szándékozom egyik hétvégén, bízva abban, hogy pasim partner lesz benne.

A rossz dolgokra szándékosan nem gondolok sokat. Persze nem akarom homokba dugni a fejem, mert az nem megoldás és hamarosan kérek időpontot a nőgyógyászatra, de kicsit most megnyugodtam e téren is, mert egy online orvos válaszol rovatban leirtam a szitut egy nődokinak és azt írta, lehet várni a műtéttel, amíg kicsit összeszedem magam haemoglobim ügyileg. Úgyhogy remélem dűlőre fogok jutni a nőgyógyásszal is és ad némi időt erre.