Kórság, szemétség, kirándulás

Elkaptam szerintem anyámtól ezt a köhögéses, náthás, tré közérzetes bigyót, így a hét második felében ezzel küzdöttem. Vagyis ez ellen. Mindenféle házi cuccokkal, hol jobb, hol rosszabb eredményekkel.  

Mindenképpen jobban akartam lenni, mert hétvégére nagyon terveztem a kirándulást. Ki akartam szakadni ebből a nyomi, depresszív, külvárosi mókuskerékből. Különösen, mert a szemét fantom újra erőteljes támadásba lendült és péntek hajnalra 3 zsák szemetet cseszett az ablakunk alá. 

Nem gyengén kaptam agyhúgykövet, mikor szembesültem ezzel a ténnyel és pasimmal együtt ki is jött a tourette szindrómánk, ahogy péntek este pakoltuk más szarát (szó szerint, mert használt pelenkák is voltak az eddigi macska és kutya kaja konzervek mellett). 

Szóval káromkodtunk, mint a kocsis és törtük a fejünket, hogyan lehetne lefülelni ezt a rohadékot. 

Esküszöm, fontolgatom egy kamera beszerzését, mert ha volna kép vagy videó róla azzal már talán mennénk valamire. Közben kiderült, a szomszéd ablaka alá is került pár zsák szemét és a parkba is rakott az emberünk néhányat. Szerintem ez a tetű kocsival jár, mert 7-8 zsákot feltűnő lenne egyenként elcipelni és sok időbe is telne. A szomszéd fel akarná jelenteni, de ennek nincs értelme, mert nem sok nyom van, amin el lehetne indulni sajnos.

Tehát jelenleg a retek fantom áll nyerésre. De remélem ez nem mindig lesz így és valahogy lebukik.

Szombatra rossz időt mondott a meteorológia, de reggel nem esett és ez bizakodásra adott okot, így elindultunk délelőtt. 

Egy jó távoli helyet választottam, és kb. két órát vonatoztunk oda sok szép tájon át. Imádtam. Végre valami más!!! 

Sajna közben az idő elromlott és mire a kiválasztott helyre értünk esni kezdett rendesen. Ennek azért nem örültem, mert beterveztem egy jó kis parklátogatást, amiből így nem lett semmi. 

De találtunk egy éttermet és mivel pasim éhes volt, hát ettünk. A hely otthonos volt, a kaja finom, igaz nekem napok óta rossz a gyomrom, mert persze ráment a betegség, ja a pincérek kicsit furák voltak, azt várták mikor húzunk már el a búsba, mert mindig a mi asztalunk körül sündörögtek és moziztak. De mindent összevetve jó volt az étterem hangulata. Mikor kijöttünk onnan még jobban esett az eső, így az a 10 % esély is elúszott a hosszabb sétára és a környék felfedezésére. Jobb híján visszamentünk az állomásra és elértük a 20 perc múlva érkező vonatot. 

Hát na, ugye milyen menő dolog össz-vissz 4 órát utazni egy ebédért :D jó nem így terveztem, de az eső közbeszólt. Viszont még így is ezerszer klasszabb volt, mint itthon rohadni és fetrengeni az unalomtól. 

Pasim elaludt a visszaúton, én meg nézelődtem és láttam három fácánt és egy őzikét. 

És fotóztam párat.

Nem adja vissza az élményt a vonatablakból bocsi. 

Szerintem jó kis nap volt az eső és hideg ellenére is. Legközelebb biztos mellénk szegődik a szerencse és jobb időt fogunk ki és akkor pótoljuk, ami most kimaradt.

Csak még mindig rosszul érzem magam. Fáj a torkom, a fejem, a gyomrom sem az igazi. Ki kell magam gyógyítani keddig valahogy. Lehet bevetek pár népi gyógymódot, van is itthon szilvapálinka, pasim kapta valahonnan. Mondjuk émelygés vesz elő, ha arra gondolok, hogy beleiszok, de kitudja, talán használ...

Kellemes húsvétot mindenkinek!