Mindenki lelép

Uhhh, mindjárt 3000 lesz a havi megtekintések száma. Tök cool. Hálás köszönet mindenkinek, aki erre jár :×

A szomszédon való hülye lamentálás miatt nem is írtam, hogy kinyíltak a korall virágjaim! Szegényeknek ebben a nyomorult, sivár környezetben ez kihívás lehetett. De megugrották. Örülök nekik, kis színes tavaszi hangulatot adnak legalább.

Máskülönben nyomott és hosszú volt a hét. Akartam venni bordó hajszinezőt és átlátszó körömlakkot, de nem volt.

Apám világfájdalmas hangulatban leledzett, ezért két napig nem is beszéltünk, pedig nem tettem semmi rosszat, aztán kiderült, hogy mindennel baja van, anyámmal is vitáznak, meg a Teen hiénával is, ezutóbbival azért, mert a csaj, fater háta mögött megint írkálgat egykori egyéjszakás kalandocskájával Mr. Hajdúnánással, aki azzal kecsegteti, hogy a pünkösdi ünnepeket itt a városban töltené a haverjaival és esetleg Tini mami is becsatlakozhatna...nem értem ez apámat miért zavarja, a Tini mami önálló akarattal rendelkező egyén és már nagykorú, szóval oda megy és azzal, akivel akar. 

Én örülnék ha lenne egy pasija akivel lelécelne. 

De hát nem hinném, hogy ez mostanában bekövetkezik.

A hely-et már unom, vagyis inkább az ott lévőket, most Ribi1 és Ribi2 idegesít legjobban, semmilyen együttműködésre nem hajlandóak, csak egymásnak segítenek, a többi embert lenezően ignorálják, mintha nem lennének elég jók az ő előkelő társaságukhoz. De legalább a Hajdobálgatós nincs már itt, kb. ő is ez a szint volt (R.-t bírta, vele kedélyesen csevegett, ha engem meglátott meg szótlanul elhúzott, mondjuk abszolút kölcsönös volt az unszimpátia), pont feldobta a fész ismerős ajánlásnak, szerencsére jó ideje visszament a szülővárosába és valami faszival van együtt. 

Pasim se semmi, egész héten tuskó üzemmódban nyomja. Ja meg egyik nap bekonyakoztak a haverkákkal és éjjel emiatti dezorientáltságában felboritotta a ruhaszáritó állványt. Elég gáz volt a felfordulás, amit hagyott maga után. Franc kivan ám vele is.

Tegnap elmentem a nődokihoz az uh kontroll miatt. Kevesen voltak, szóval volt egy sejtésem, hogy nincs ott a dokim. Ki is derült, hogy beteg lett és a héten nem volt, de talán jövő héten már lesz. Nem akartam emiatt visszajönni újra, így azt gondoltam az uh-t letudom, az eredménnyel meg majd vissza jövök, ha lesz az orvosom. 

Míg vártam hogy szólítsanak,egy csajjal dumáltunk, szegényt sajnáltam, babát szeretnének a párjával, januárban volt egy vetélése, nemrég ismét pozitív lett a tesztje, de uh-nem nem látták a babát. Próbáltam vigasztalni, de sok okosat nem tudtam mondani. Végül én megkaptam a helyettes dokitól az ultrahang kérőt, a csajt meg befektették az osztályra. Remélem minden oké lesz vele.

Az uh eredményem so-so kategória, 5 mm-t nőtt a mióma, meg magyarázott a vizsgáló nő valami nyálkahártyáról, hogy túl vastag és hogy mutassam meg az orvosomnak a leletet. Hát talán majd jövő héten, ha akkor jön a dokim. Még úgyis hátra van a citologia. Jó lenne idén már többet ezzel nem szívni, vagyis citologia idén lehet lesz még egyszer, mert félévente kell mennem. 

Húgom hívott, hogy mi volt és mondta, hogy ő már nem is jár ehhez a nőgyógyászhoz, mert túl sokat van távol és hogy ő egy másik városba jár valami extra szipi szupi magán dokihoz és hogy menjek én is oda inkább. De nekem okés ez az orvos, meg aztán autó nélkül nem annyira opció az utaztatás egy másik városba, ami majd egy órára van innen.

Ennyit egyelőre a nőgyógyászati bigyóimról. Készüljünk inkább a hosszú hétvégére! Szégyen, hogy egész áprilisban egy szót se írtam egyik folyamatban lévő fanfictionomba sem. Helyette egy harmadikat írtam, az mindjárt kész, na de hát a téma yay...szóval írni kéne, meg a jó időt kihasználva sétálni. Nincs motivációm három napig a tűzhely mellett senyvedni.

És ha már tavaszka és kikelet, felhúztam az új madaras ágyneműmet, amit gőzöm sincs kitől kaptam, de gyönyörű színes madarakkal van tele, ezért az sem zavar annyira, hogy ilyen csúszós szatén, vagy milyen az anyaga.

Azt viszont, hogy oldalt kell végig begombolni, nehezen tudtam befogadni. Ezmiez, meg sosem volt ilyen rafinált ágyneműm, eddig mindegyik alul nyíló volt. Haha az élet nagy problémái ugye...

Ja és láttam reggel egy gólyát meg egy döglött kis denevért, de az nem volt jó élmény.

Lenyomva, mint a bélyegek

Boldog föld napját mindenkinek ;) 

Meg boldog Csilla és Noémi névnapot. Én is fel akartam köszönteni fészen egy Csilla nevű volt általános iskolai osztálytársamat, de törölt  az ismerősei közül :/ pedig ballagás óta nem is találkoztam vele személyesen és pár hete még láttam a kirándulós és kertészkedős posztjait. Mindegy, akkor így jártam. Meg ő is...

Két napja volt a Columbine sulis lövöldözés 24. évfordulója. 

24 év...

Borzasztó sok idő. 

Az áldozatok és a lövöldözők is több ideje meghaltak, mint ahány évet az elők sorában eltöltöttek. Mennyi minden történt azóta, mennyi mindenből kimaradtak. És még mindig mekkora fájdalmat okoz a hiányuk a családjuknak.

R.I.P.

Mostanában nem nagyon olvastam Columbine témákban, mert ha jobban belemerülök (márpedig ez szokott lenni), az sötét rosszkedvet és nyomasztó gondolatokat produkál. 

És én anélkül is tudok rosszkedvű lenni. Ma pl. reggel nem igazán volt kedvem kimászni az ágyból. A fejem is fájt. És este nem mosogattam el, így a sok mosatlan tányér vádlón bámult rám, az ebédre szánt nyers májjal együtt, amit este kiolvadni raktam ki, mert pasim hagymás májat akart. Elég nehezen kezdtem bele bármibe is. Végül délre kész volt az ebéd. De a nyomottságom nem lett jobb, franc tudja mi van velem, talán a jövő heti kontroll uh miatt vagyok ilyen. Annyira nincs kedvem a kórházban tobzódni órákig. 

Ja a fogam is fáj, édesre, forróra és hidegre egyaránt. Tényleg el kell lassan zarándokolni egy fogorvoshoz.

A szomszéd is felidegelt csütörtökön. Este 7 körül a vacsorát készítettem, mikor bitang mód elkezdte verni az ajtót (legalább csengetne, de nem,döngetni kell az ajtót, hogy szívbajt kapjak...). 

Kiszóltam, hogy pillanat, de csak csinálta tovább, muszáj voltam rögtön ajtót nyitni. Épp rántottát csináltam, ami a gáztűzhelyen volt, így azzal kezdtem, hogy csókolom, gyorsan tessék mondani, mert odaég a kaja. 

Erre besértődött és szó szerint hozzám baszta a tányért, amiben valami leves volt. Aztán kiselőadást tartott, hogy mindig rohanok, meg rá sosincs időm és nem tudja, mitől vagyok elfoglalt, mert alig kell dolgoznom, örüljek hogy a pasim engem eltart (wait, what?), bezzeg ő anno reggel 6-tól este 6-ig gyárban robotolt és a gyerekeit is korán be kellett adnia bölcsibe, és az volt a meló, nem amit a mai fiatalok csinálnak. Aztán kitért a haztartasbelikre is, hogy azok is milyen semmire kellők és végül arról papolt, hogy ha ő nem ad a rokonunknak enni, mikor még ő lakott itt a lakásban, éhen halt volna stb. 

Ekkor már forgattam a szemem, mert kezdett dühitő, meg sok lenni a dolog és mert nem is volt igaz, amit a szomszéd összehordott, a rokonunknak minden nap friss, meleg étel volt rendelve és jartunk is át hozzá, oké a szomszéd néha áthozott ezt-azt, cserébe 30 ezres telefonszámlát csinált, amit nekünk kellett kifizetni, meg rá akarta venni rokonunkat eltartasi szerződésre meg ilyen finomságok...

De ugye ez mind a múlt homályába veszett neki. Még jó...

Gyorsan megköszöntem a levest és elbúcsúztam, persze ő mondta volna még, de egyrészt ez engem nem érdekelt, másrészt lassan úgy éreztem, felgyújtom a konyhát. A rántotta kicsit tényleg megégett.

Azt hiszem, hanyagolni fogom a szomszédot. A kukás ruhás dobása amúgy is durva volt, most meg itt okoskodott és rajtam vezette le a frusztrációját, csak mert neki szar élete volt. Semmi köze hozzá, mit és mennyit dolgozok én, vagy bárki más, ha kell tanács majd kérek (akkor se tőle). Jobb volt, amíg nem voltunk jóban és nem gondolta, hogy nekem soha, semmi dolgom és egy tányér levesért kötelességem őt szórakoztatni. Bármikor, ha ő unja magát.

Hát a francokat.

Olyan jó lenne innen elköltözni, pont az ilyen sztorik miatt. Meg sok más miatt is persze.

Na jó, napi sirám kimaxolva. Engedjük is el.

Jó pihenést mindenkinek.

Okay, whatever...

Nem tudom, mi történt Róka blogjával, miért lett zárt, de remélem hamarosan újra nyilvános lesz.
És remélem mindenki jól van, örül a tavaszi jó időnek.
Szombaton egy fickó halálra rémisztett, egyedül voltam itthon, mert pasim dolgozott, mikor is valaki izomból elkezdte püfölni az ablakot, majd a kapucsengő kezdett el csörögni. Nem vártam senkit, így nem is engedtem be, de Leselke igen és akkor már az ajtót verte itt az ismeretlen delikvens. Kinéztem a kukucskálón és egy 30-35 körüli rosszarcú hapsi akarta, hogy ajtót nyissunk, miközben Leselkétől érdeklődött, hogy nem e tudja, mi mikor leszünk itthon. Nem volt ismerős az ürge, így továbbra sem nyitottam ki neki az ajtót. Még egyszer kopogott, majd elhúzott. Hívtam pasimat, hogy várt e valakit esetleg, de persze ő sem tudott senkiről. Szóval továbbra is rejtély, ki jött szombaton.
A szomszéd mondta múltkor, hogy hozzá meg két férfi és egy nő csengetett valamelyik nap, akik azt állították, hogy menekültek és hogy felesleges ruhákat, meg tisztálkodási szereket gyűjtenek a maguk részére.
Lehet, hogy ez az ember is valami ilyesmi miatt jött volna, vagy mittudomén.
Már nem tudok semmin se csodálkozni.
Ja, szombaton elkezdtem nézni a Víkend c. magyar filmet, de pont belealudtam a lényegbe (pancser vagyok), így átkapcsoltam a Kelj fel és járj! című filmre, de persze abba is sikerült belealudnom, így fogalmam sincs mi lett a sztori vége, pedig érdekelt volna.
Hétfőn esővel kezdtünk, de szerencsére nem áztam el. De így sem volt kedvem az emberekhez túlzottan. Ribi 1 és Ribi 2 billegett velem szemben a folyosón egyforma guess pólóban, egyforma színű műkarommal és olyan szűk farmerben, hogy csodálkoztam hogy oxigénhez tudak jutni. Ribi 1 a telefonját bűvölte, de Ribi 2 felhúzott (tetovált) szemöldökkel várta, hogy én köszönjek előre, de azt benézte rendesen, tuti nem köszönök egy fiatalabb csajnak előre, főként úgy, hogy csak akkor mézes-mázos, ha segítség kell neki, különben kutyába sem vesz és ezer méterről lejön róla a felsőbbrendűségi érzés mások iránt :S Btw tök kedves keresztneve van, erre ő meg ilyen :S
Tegnap délután sikerült összeveszni anyámmal is. Beugrottam délután és  rossz kedve volt és ha neki rossz kedve van, hát mindenkinek az lesz. Még táppénzen van a héten, ami azért nem jó, mert így van ideje agyalni, hogy pl. faternak van valakije. Mondjuk, túl távol biztos nem áll a valóságtól, mert apámnak nem elég a Tini mammer, most egy réges-régi szerelmével is felvette a kapcsolatot.
A nő, Erika, nemrég lett szingli és hogy hogy nem, innen 30 km-re költözött a gyerekeivel és azóta anyám szerint apám le se szakad a fészről (nem mintha eddig más lett volna  a helyzet).
Tini mami szerint a nő egy "szemüveges béka" és ki van akadva, hogy apám dumál vele. A kis féltékeny hiénát szemlátomást felzaklatja, hogy apám figyelmét nem csak ő köti le :S Mondjuk, anyámat is bosszantja ez, de tenni egyikük sem tud semmit, apám úgyis öntörvényű és annyi nővel lóg a világhálón (és esetleg a valóságban is), amennyivel akar, nem hatja meg nagyon semmi.
Na, mindegy, szóval Erika nagys asszony miatt anyám ideges volt, én sem voltam valami jó passzban és összevitáztunk. De mindegy, mert azóta már kibékültünk, így értelme sem volt a balhénak. Csak megint egy szarnak éreztem magam.
Mellé még egy nyúlfarknyi hallgatás után a Szexmániás is feltűnt újból, hogy a faszságaival vegzáljon. Rohadtul hiányzott már. Nagyon unatkozhatott, mert elkezdte leírni, ő meg én mit csinálhatnánk együtt amire egy röhögő smiley-val reagáltam, de ezzel csak adtam alá a lovat, mert nem állt le, szegény nem vágta, hogy rajta és nem vele nevetek. Utána már nem is olvastam el az irományát, így végül feladta és kámforrá vált, bár attól félek, csak rövid időre.
Éjjel meg azt álmodtam, hogy érettségi banketten voltam egy fekete kisestélyibe A.-val és H.-val, aztán eltévedtem valami plázában és nem találtam sem a kijáratot, sem a barátnőimet. Szerencsére megszóllt a hajnali ötös ébresztőm, véget vetve a káoszos agyszüleményemnek.
Lassan megint mennem kell a nőgyógyászatra kontroll UH-ra, aztán majd citológiára, már előre stresszelek ettől talán nem kellett volna hétvégén lehangoló AO3-as fanfictionokat olvasgatnom, meg a saját angst ff-jeimet sem, lásd Jeremyblog, D.lovers, javíthatatlan vagyok eh.
A facebook meg feldobta ismerős ajánlásként a volt munkatársam fiát, össze is facsarodott a szívem, szegény srác már két éve meghalt :( 

A kanos kispapa balladája és más apróbbságok

A húsvét maradék két napja átlagosan telt el. Kókuszgolyó és más édességek zabálásával és tv, meg net előtti gyakran céltalan tespedéssel. 

Feloldottam Mr. Népszerű tiltását, de csak hogy megnézzem, együtt van e az öreg nőjével. Még dúl a love jelentem, ezek havonta buliznak, ha nem, akkor meg utaznak :S meg a nő gyerekének szalagavatóján is ott feszítettek, blah...vissza is tiltottam Mr. Népszerűt gyorsan.  

Ja Szexmániás exem meg a kis családjával fotózáson járt és tényleg gyönyörű képek születtek. A kisgyerek irtó cuki, és a Szexmániás asszonya is egész korrekt, szerintem sokat fogyott, szép volt a ruhája is és így hárman ők tök jól mutattak. Látszólag...De erről később.
Persze a húsvét alatt az idő járás is jó lett később, mikor már nem kirándultunk, hát ez a mi formánk...
Vasárnap megcsináltam a sonkát, ami olyan jól sikerült, hogy két napon belül el is fogyott. 
Hétfőn apám jött meglocsolni csak, (férfi parfümmel jól szembe kapott), pedig vártam J. pasiját is, de beteg lett, és hugom pasiját is, de ő is távol maradt. Így az én pasim is csak anyámat locsolta meg és nem ment el hugomékhoz. Aki ezen megbántódott, mert hogy várta pasimat. Hát ez így alakult, majd legközelebb, nem is volt amúgy lekonkretizálva, meg hát az ő pasija sem ért ide.
Hétfő este köremailt kaptam, hogy valami számtech bizbaz javítása miatt kedden elég, ha 10-re megyünk. Örültem, de az jobban esett volna, hogy ha egyáltalán nem kell menni. De kellett. A közlekedés meg később is fosladék ebben a városban.
A hurutos köhögéses kórság is rajtam van még, jó lassan múlik, de már jobb valamivel. 
Tegnap még délután a dilidokimnál is volt egy köröm, totál elfelejtettem és ha nem nézek bele a naptárba, nem is megyek. Amúgy jót dumáltunk, szokás szerint és próbáltam pozitiv hangulatú dolgokat mondani, hogy ne kelljen kéthavonta ott dekkolni, de júniusban megint menni kell. Mondjuk, időmbe belefér meg jó, ha kibeszélhetem a problémáimat és nem anyámat terhelem vele.
Amúgy nemrég pont a dokiról álmodtam egy akkora baromságot, valami olyasmit, hogy mentem hozzá kozultációra, de nem volt ott csak pár nő, akik valami gyűlést tartottak és körbe ültek és beszélgettek, aztán mikor elmentek befutott a doki, de részeg volt és megkérte a kezemet :D geesus...
Előtte meg valami csőtörés volt álmomban és ázott az egész lakás, én meg kétségbeesve fel-alá rohantáltam hogy jaj, mi lesz most mert hívni kell a szerelőket, közben meg mennem kell a hely-re.
De éjjel még ezeknél az álmoknál is durvább volt. Hajnali fél 2-kor arra keltem, hogy nagyon csörög a telefonom, szerencsére rezgőre volt állítva, de frankón rám hozta a szívideget így is. Odaballagtam a telefonhoz és döbbenten láttam, hogy Szexmániás exem (!!!!!!!) hív pont. Hát még jó, hogy nem pasim látta meg, mert ebből bajosan tudtam volna kimagyarázni magamat. Gyorsan le is nyomtam a hívást, hogy ez ne következzen be, de Szexmániást nem lehet csak úgy megállítani, mert rögtön írt is messengeren: Figyelj Vivi, nekünk beszélnünk kell! Ne térj ki az utamból! Ne tagadd a valóságot és azt, ami volt! 
WTF! Lemaradtam valamiről vagy átaludtam valamit?
Mi a valóság szerinte? És mi is volt? És mikor? Mert évek óta nem láttam a fickót személyesen. Ha meg arra az ezer éves béna kis sztorinkra gondolt, aminek csúnya és megalázó vége lett, akkor én azt már el is felejtettem, meg úgy mindent egybevéve a Szexmániást is. Oké, megcsaltam vele Aputestet, ő meg velem az akkori csaját, de én attól a lánytól azóta már bocsánatot kértem. És igen, egyszer (a túl sok cherry-őszilé hatására a rock klubban) mondtam a Szexmániásnak, hogy szeretem, de ma már tudom, hogy az nem volt igaz. 

Direkt örültem, hogy végre most gyereke született és más dolgok lesznek neki fontosak, de hát nem úgy tűnik, hogy így lenne. Mert még mindig értelmetlen szexkapcsolatot akar és ezt a lejárt lemezt nyomatja nekem. Ráadásul hajnali fél 2-kor :S Remélem nem a gyerekével a kezében írogatott. Hát egy jó nagy gyökér, mit ne mondjak (írjak).

Hálás lehetne a sorsnak, hogy sínen az élete, van egy jó nagy háza, jól fizető állása, szerető társa, most már ott a baba is, erre itt kuncsorog...pff...

Szánalmas...Persze nem írtam neki vissza semmit, de egy óráig ezen agyaltam. Ez annyira felháborító és szomorú. 

Van, aki ezekszerint tényleg soha a büdös életben nem változik.

Kórság, szemétség, kirándulás

Elkaptam szerintem anyámtól ezt a köhögéses, náthás, tré közérzetes bigyót, így a hét második felében ezzel küzdöttem. Vagyis ez ellen. Mindenféle házi cuccokkal, hol jobb, hol rosszabb eredményekkel.  

Mindenképpen jobban akartam lenni, mert hétvégére nagyon terveztem a kirándulást. Ki akartam szakadni ebből a nyomi, depresszív, külvárosi mókuskerékből. Különösen, mert a szemét fantom újra erőteljes támadásba lendült és péntek hajnalra 3 zsák szemetet cseszett az ablakunk alá. 

Nem gyengén kaptam agyhúgykövet, mikor szembesültem ezzel a ténnyel és pasimmal együtt ki is jött a tourette szindrómánk, ahogy péntek este pakoltuk más szarát (szó szerint, mert használt pelenkák is voltak az eddigi macska és kutya kaja konzervek mellett). 

Szóval káromkodtunk, mint a kocsis és törtük a fejünket, hogyan lehetne lefülelni ezt a rohadékot. 

Esküszöm, fontolgatom egy kamera beszerzését, mert ha volna kép vagy videó róla azzal már talán mennénk valamire. Közben kiderült, a szomszéd ablaka alá is került pár zsák szemét és a parkba is rakott az emberünk néhányat. Szerintem ez a tetű kocsival jár, mert 7-8 zsákot feltűnő lenne egyenként elcipelni és sok időbe is telne. A szomszéd fel akarná jelenteni, de ennek nincs értelme, mert nem sok nyom van, amin el lehetne indulni sajnos.

Tehát jelenleg a retek fantom áll nyerésre. De remélem ez nem mindig lesz így és valahogy lebukik.

Szombatra rossz időt mondott a meteorológia, de reggel nem esett és ez bizakodásra adott okot, így elindultunk délelőtt. 

Egy jó távoli helyet választottam, és kb. két órát vonatoztunk oda sok szép tájon át. Imádtam. Végre valami más!!! 

Sajna közben az idő elromlott és mire a kiválasztott helyre értünk esni kezdett rendesen. Ennek azért nem örültem, mert beterveztem egy jó kis parklátogatást, amiből így nem lett semmi. 

De találtunk egy éttermet és mivel pasim éhes volt, hát ettünk. A hely otthonos volt, a kaja finom, igaz nekem napok óta rossz a gyomrom, mert persze ráment a betegség, ja a pincérek kicsit furák voltak, azt várták mikor húzunk már el a búsba, mert mindig a mi asztalunk körül sündörögtek és moziztak. De mindent összevetve jó volt az étterem hangulata. Mikor kijöttünk onnan még jobban esett az eső, így az a 10 % esély is elúszott a hosszabb sétára és a környék felfedezésére. Jobb híján visszamentünk az állomásra és elértük a 20 perc múlva érkező vonatot. 

Hát na, ugye milyen menő dolog össz-vissz 4 órát utazni egy ebédért :D jó nem így terveztem, de az eső közbeszólt. Viszont még így is ezerszer klasszabb volt, mint itthon rohadni és fetrengeni az unalomtól. 

Pasim elaludt a visszaúton, én meg nézelődtem és láttam három fácánt és egy őzikét. 

És fotóztam párat.

Nem adja vissza az élményt a vonatablakból bocsi. 

Szerintem jó kis nap volt az eső és hideg ellenére is. Legközelebb biztos mellénk szegődik a szerencse és jobb időt fogunk ki és akkor pótoljuk, ami most kimaradt.

Csak még mindig rosszul érzem magam. Fáj a torkom, a fejem, a gyomrom sem az igazi. Ki kell magam gyógyítani keddig valahogy. Lehet bevetek pár népi gyógymódot, van is itthon szilvapálinka, pasim kapta valahonnan. Mondjuk émelygés vesz elő, ha arra gondolok, hogy beleiszok, de kitudja, talán használ...

Kellemes húsvétot mindenkinek!

Vtornik

Na ki szívott évekig az orosszal egy béna vidéki általános suliban, ahol pillanatok alatt betelt az angol és a német csoport, viszont volt parlagon pár orosztanár???
De a mai napig le bírom írni a nevemet cirill betűkkel, meg tudnék oroszul jelenteni bármilyen tanárnak, plusz 10-ig elszámolni és néhány állatnevet is tudok és a többi hasznos dolog.

Nem nagyon tudok mit írni, a kedvem lapos, rajtam van a kiegettség és a szociofóbia.
De yeyyy, itt az április, itt a tavasz, ellenben hideg van, meg szél. Hangolódni kellene a húsvétra, venni sonkát, tojást stb., meg pár csokinyuszit is, de még nem tettem lépéseket ezügyben.

Amúgy tegnap akartam írni, de egész nap fájt a gyomrom és émelyegtem, ma már jobb, de még nem az igazi. 
Meg pasim is valami ünnepelt és berúgott *-* már régen volt ennyire készen, aggódtam is hogy reggel majd hattyú halála lesz, de nem...csodálkoztam is. Lehet, hogy jót tett neki, hogy este 9-kor még hirtelen felindulásból húst és krumplit evett? 
De még ilyet, hogy hétfőn taccsra tenni magát...
Mondjuk, az ilyesfajta állapot a hét többi napján sem bizalomgerjesztő.

A hétvége unalom volt, főztem és az ősök hangulatingadozásainak hullámvasútján száguldoztam le és fel. Lehet attól émelyegtem?
Ja végre helyére toltuk a bútorokat a felújított félszobába, hát jó sok időbe beletelt mire eljutottunk ide, de vagy idő vagy kedv hiány volt mindig.
Alig várom, hogy jöjjön pár nap szabadság, annyira jó lenne kirándulni, de nem élem bele magam, mert ez két dologtól függ:
- pasim dolgozik e
- az időjárás nem e tesz alánk

Pedig már találtam pár izgi úticélt is. Pasimat megkérdeztem, hogy melyik helyre menne szívesen, de neki édes mindegy. Így hát az én kezemben van a döntés :D
Amúgy nekem is mindegy, csak elhúzhassak kicsit ebből a városból. Mert unom. Nem is kicsit.
H. megdícsérte a hajamat (WTF) és megkérdezte, hol vágattam, mire elrebegtem hogy én basztam el, vágtam le. Erre érdeklődött, hogy az ő haját is megcsinálnám e.
Remélem viccelt, mert az egy dolog, hogy az enyémet elrontom, de hogy az övét is tönkretegyem?! Nem kellene. 
H.-nak viszont javasolnék egy szemüveget :S Egy jó erőset XD