Nyertél! Viheted az apámat te ribanc!

Az előző bejegyzésemben szerintem bevonzottam R.-t, mert tegnap belefutottam a buszon. Akkor szállt fel és valami pasasnak integetett. Mikor meglátott, látszott rajta, hogy nem örül, én sem voltam oda, de mivel úgy 3 méterre álltunk egymástól csak ráköszöntem, mire ő visszaköszönt, aztán bámult a képembe, ami rohadtul idegesítő volt, így jobb híján megkérdeztem, hogy munkából jöttél? Mire egy kelletlen "aha" volt a válasz és utána már a mobilját piszkálja végig, vagyis a második megállóig, mert ott leszállt. Hát ez érdekes volt :S vagy nem is tudom hogy nevezzem. Persze nem is vártam túl sok interakciót tőle, az nem most volt, mikor mi hosszabban beszéltünk. De jó is ez így. R., meg én távol álltunk egymástól és nem is volt bennünk sok közös, vagyis egy sem.

Itthon aztán elvoltam, egészen este 9-ig, amikor is 3,2,1 családi balhé indul...Apám üvöltve hívott, hogy tegyem helyre anyámat, aztán meg anyám is telefonált, hogy a retkedék Tiniribi szerint én ezt és ezt mondtam rá. Mivel nem találkoztam és beszéltem azzal a gyökérrel, természetesen ordas nagy kamu volt amit állított, ha anyámmal bajom lenne azt neki mondanám személyesen és nem a Tinirüfkével vitatnám meg. Ez egész biztos. De az rosszul esett, hogy anyám egy percig is ezt feltételezi rólam. Közöltem is vele, hogy ha neki hisz, ne is beszélgessünk tovább, nincs értelme. Meg amúgy is késő volt már, így aludni mentem. Vagyis próbáltam, de nem igazán sikerült. Összesen ha 3 órát aludtam. A többi időt forgolódással töltöttem. Így reggel ötkor úgy keltem fel, mint akin áthajtott egy autó. Fájt a fejem, fáztam, fájt a gyomrom, szédültem. És ehhez jött a kinti durva -9 fok. Sapkát húztam hát, amiben idiótán festettem és folyton a szemembe csúszott. Rocker R. felhívott, hogy találkozunk e ma, de passzoltam a hidegre való tekintettel. Jöhetne már egy kis enyhülés. 

A mobilomra később pillantottam csak rá és akkor láttam, hogy apám meg éjjel írt egy nem túl kedves üzenetet, amiben az anyámmal történtek miatt engem is hibáztatott. Oké, anyámmal vannak gondok, olykor túl sok nyugibogyó fogy nála, de apám se piskóta, mert odaszoktatott egy vadidegen nőt, eteti, itatja, furikázza stb., ezt ki nézné szívesen? 

Mondjuk azt nem teljesen értem, miért én vagyok a felelős ezért, én sosem biztattam anyámat a gyógyszerek mértéktelen szedésére, vagy arra hogy ne kezeltesse a depresszióját. Nem vágtam, miért én vagyok a bűnbak.

Egész nap ezen agyaltam, bántott apám vádaskodása és egyre inkább dühitett is a dolog, meg az is, hogy a kis kedvenc Tini mami a hazugságaival cselesen próbálja ellenem hangolni az ősöket. Viszonylag nagyobb sikerrel. 

Annyira belemerültem a témába, hogy összeszedtem magam és megírtam apámnak mit gondolok. Nem voltam bunkó, de nem is finomkodtam. Figyelmeztettem apámat, hogy óvatosan bízzon a Tinicafatban, mert szerintem össze-vissza hazudik, kavar és kihasználja őt, közben mindent tönkretesz ami valaha ez a család volt. Mialatt pedig a mi családunkba nyakig ártja bele magát, a saját gyerekével nem foglalkozik. Szavaim nem találtak elfogadásra, sőt totális ellenállásba ütköztek. Apámnak azt hiszem, kimosta ez a nő az agyát és nem lát túl rajta. Meg is kaptam, hogy rossz indulatù vagyok, Tini mami meg milyen kedves és segítőkész és megérdemli a sok fuvart, kaját, illatszert stb., valamint hogy majd ő eldönti, kivel foglalkozik és kit enged közel magához. Hát ez a nő már túlon-túl közel van az biztos. Szó szót követett, vagyis betű betűt, én leírtam az őszinte és nem feltétlenül szép véleményemet, amit ő nagyívben leszart, már bocs a kifejezésért. A vége az lett, hogy most nem állunk szóba egymással. Valamint hogy én apám szerint rosszindulatú vagyok, mint az anyám...Rendben, akkor az vagyok, pedig csak vissza szeretném kapni az egykor egymást szerető szüleimet és nem akarom, hogy apámat kihasználják, mert én vele ellentétben látom mit művel ez a szutyok, hogyan áll a szüleim közé és kuncsorog sajnáltatva magát, na és hogyan ér el mindent, úgy hogy ezért még fárasztania sem kell magát. Aztán majd ha másik gazdatestre talál, meg szépen odébb áll.

Én már feleannyi kedvességgel és szeretettel is boldog lennék apám irányából, de sosem voltunk jóban, sosem bíztatott, vagy dicsért semmiért, ellenben a hibákat észrevette. 

Mindig a húgom árnyékában éltem, aztán meg jött a Tini mami epizód. Veszett fejsze...

Ne is erőltessem ezt a dolgot, ugye?

Nem is fogom szerintem. Egy darabig kilépek a körből és nem hívom apámat, nekem ez a feszkó nem kell, neki meg gondolom úgysem tetszett a mai kinyilvánulásom és hanyagolni is fog. Akkor legyen így. Távolság. Aztán majd lesz valahogy. Csak ne lenne indokolatlanul lelkiismeretfurdalásom.

Nagyon fáj a fejem, remélem ma többet alszom majd 3 óránál. 

Holnap hamarabb lelépek a hely-ről, mert hivatalos ügyet intézek, meg receptet is megyek íratni a háziorvoshoz. Nagy kaland lesz:S

És íme a szellemállatom.

A macskanyúl.

Enervált. Csalódott. Letargikus. Kiégett.

Imádom.