Annnnnyira vártam már a négy napos ünnepet, hogy ennél jobban már csak a karácsonyi leállást várom (bár az is igaz, hogy ez egyúttal nyomasztó, mivel még mindig senki sem tudja, mi lesz a hely sorsa).
Szóval végre eljött a péntek, egész jó kedvem lett a ténytől. Reggel N. rendkívül bájosan integetett nekem a járda egyik oldaláról. Csodálkoztam is, mivel az új barátnője miatt mostanság hanyagolja a köszöngetést.
Pénteken délután kiballagtam két temetőbe is. Gyújtottam mécsest a rokonoknak, H. anyukájának és nagyszüleinek, pár ismerősnek.
Szombaton pasim azzal nyitott reggel, hogy volt egy kisegér a fürdőkádban. Vissza is kérdeztem, hogy mivan?
Amúgy alapjában nem félek az egértől, de hajnalban, ha én találom meg, biztos sikítani kezdek. Pasim szerencsére nem ilyen idegbeteg, mint én, így megfogta és az utcára rakta a kis vendégünket. Azért arra kíváncsi lennék, hogy jutott be.
Délelőtt anyámmal találkoztam és elkisértem a dédnagyszüleim sírjához, mert ott már nagyon régen voltam. Igaz, dédnagyapámat sajnos nem ismertem, a születésem előtti évben halt meg, dédimamára kicsit még emlékszem, kis őszhajú nénike volt, aki mindig fekete kendőt viselt (és Erdélyben született).
Vittünk virágot és mécsest anyám nagynénjeinek is, egyikük képekről ismerve híresen szép volt, sokan akartak neki udvarolni. 26 évesen halt meg veseelégtelenségben.
Hugi egyik barátnőjének is gyújtottunk gyertyát, aki öngyilkos lett egészen fiatalon. Most döbbenten szembesültünk azzal, hogy új bejegyzés áll a sírtáblán, és idén sajnos az anyukája is meghalt. Tavaly az apuka ment el és sajnos pár éve a lány egyik testvére is.
Szomorú, hogy szinte egy egész család meghalt néhány év lefolyása alatt (a legidősebb gyerekük külföldön él). Egyszer a tragédia után hugit elkisértem és voltam náluk, még kicsit előttem vannak...de csak halványan. Elég régen volt, tizenéves voltam.
Aztán hazajöttem és pasim közölte, kitalálta az ideális ebédet, kolbászt enne. Már hozott is két szálat. Megsütöttem hát neki, kukoricás rizzsel és savanyúsággal tálaltam. Cserébe pasim irtó bunkó volt ebéd után. Szerencsére elaludt, én meg tv-t néztem, aztán hirtelen felindulásból frufrut vágtam a hajamba. Nem lett rossz, mondjuk a szabályostól messze van, de jobb, mint volt. Anyámnak pl. tetszik ;D Pasim persze leszólta egy Hogynééézelki?felkiáltással, de tőle pont ezt vártam.
Ma pedig az ősökkel, meg hugival kocsiba ültünk és elautóztunk apám szülőhelyére. Apám bevágta a Pearl Jam-től a Yield albumot és a grunge hangulat máris eluralkodott a kocsiban. Illett az elsuhanó őszi tájhoz. Közben töltött és sült húst, na meg kekszet ettünk.
Oda érve a sírokon mécsest gyújtottunk, virágokat és koszorúkat tettünk, aztán elugrottunk a faluban elő rokonokhoz. Pechünkre az összes gyerekük ott volt épp, barátostól, barátnőstől, gyerekestől, így olyan sokáig nem is akartunk maradni. El se fértünk egy asztalnál, olyan tömegnyomor volt. Kínáltak minket kajával, meg sütikkel, de bármily csábító is volt, mi már egy ideje náluk max. iszunk, mert egyszer vissza hallottuk, hogy mi oda zabálni járunk (szó szerint ezt mondták egy másik rokonnak, őt meg ugye nekünk beszélték ki). Mondták, hogy apám egyik húgának a lánya most szült szeptemberben, de a pasija a szülés előtt lelépett, így a csaj visszacuccolt az anyjához kisbabástól és nagyon nehezen jönnek ki, anyagilag és magánéletileg is.
Mivel apámnak 4 tesója van, így egy csomó unokatesónk is, de egyikkel sem vagyok kapcsolatban, egyik srácot pl. sosem láttam, pedig 17 éves. Van, aki ismerősöm fb-n, de olyan is, aki heti szinten jön velem szembe, de még csak nem is köszön. Ezt a csajt is jó, ha ötször láttam, szóval nem túl szoros a kapocs a soktagú, sokfelé élő rokonságunkkal.
Hazafelé csináltunk pár fotót a vízparton, amit az egész utazásban legjobban szeretek, a szép őszi táj, amikor távol lehetek a gondoktól és eljátszhatok a gondolattal, milyen jó lenne ott élni. Azt hiszem, nekem a Tisza part ilyen téren a nagy szerelem...
A plázában is voltunk, tesóm vett a pasijának szülinapi ajándékot. Elájultunk az áraktól (pölö egy snassz fehér póló, amit diák koromban tesire kellett felvenni 6500 ft) és ittunk egy nagyon finom automatás forró csokit.
Hét körül értünk vissza ebbe a tetves városba, ahol minden a szokásos, a gondok is visszajöttek, a sok tartozás, a rengeteg fizetnivaló ott tornyosul felettem, plusz az újabban brutál mód penészes lakás, pasim gyökérsége, a jövő nehéz kérdései, meg más lelombozó ügyek, amik kis időre kilibbentek a fejemből az utazás során. De nyomban rám ömlött a valóság, ebbe az undormány lépcsőházba belépve, egy faszi lébecolt itt, de hiába köszöntem rá, csak lesett, hurrá még egy őstulok a Keleti banya, Leselke meg a többi hülye mellé. Ja és megint tök büdös van a kukatároló miatt. Üdv itthon :( És pasim azt mondta csengetett valami nő, de ő épp telefonált, így nem nyitott ajtót és szerinte népszámlálási biztos, vagy hogy hívják volt. Ami fura, mert én kitöltöttem neten a kérdéseket, pont azért hogy ide ne jöjjön senki. Szóval nem értem, mi a francot akar.
Mindegy, most nem is érdekel annyira. Hiszen hosszú hétvége van és még két nap a pihenésre, igyekszem hát jól kihasználni.
Szegény pasim, reggel itt szomorkodott a holnapi Sepultura konci miatt, mert hogy ez az egyik kedvenc bandája és még sem látta előben sosem. Megértem az érzéseit, én is annyi favoritom fellépését kihagytam, gyerekként, mert az ősök nem engedtek el (pl. GD, pedig már a jegy is megvolt, de ennél nem is kerültem sajna közelebb az együtteshez), vagy később, mert nem volt pénzem.
Amúgy telik a hét. A reggelek a sötétben, pasim elviteles kávéjával, ropival vagy kekszel, később rocker R.-el, jókat röhögünk, imádom a csajt!
Átnézettük és bekapcsoltattuk a gázossal a fűtést mindenhol.
Már beszereztem a mécseseket, de a héten van még pár köröm, megyek receptet íratni, meg a bankba is, közben meg várom a négynapos hétvégét.
Ha minden igaz, vasárnap vagy hétfőn megyünk a szokásos gyertyagyújtós családi utunkra.
Ja, apámék múlt hétvégén le akartak ruccanni, hogy rendbe tegyék a sírt, vitték volna Tinimutert is, de hálaégnek a dologból nem lett semmi.
Nem is tudom, hogy gondolták, mi a francnak vitték volna? Hogy körbemutogassák a faluban, vagy mi?!
Szerintem pont eleget kocsikáztatták már a csajt, nem kell még apám szülőhelyére is elvonszolni.
Komolyan kezd elegem lenni a Tinimamiból btw.
Meg a koránkelésből és a tömegközlekedésből is, jó lesz pár nap szünet.
A szomszédhoz se merek átcsengetni, pedig akartam volna neki adni kekszes sütit, de inkább nem zavarom, mert a fiát szombaton a mentő vitte el.
Meg egy ismerősömről is kiderült, hogy súlyos beteg, műteni kell azonnal. Egy évvel idősebb nálam.
A. is írt, hogy hamarosan új munkatársat kap és az új munkaerő keresztneve egyezik annak tyúkmellű görénynek a nevével, akivel a pasim hempergett a hátam mögött. Azt tudom, hogy az a ribi is olyan munkakörben van, mint A., de nem lehet ilyen kicsi a világ, hogy épp ez a nő legyen az, akit majd összeraknak vele. Felettébb lelombozó lenne, ha a pasim után, a barátnőmet is lenyúlná ez a képződmény.
Ettől a hírtől idegállapotba is kerültem menten, mellkasi nyomásom lett. Szendvicset, majd kakaós péksütit ettem a stressz ellensúlyozására, de nem lett jobb a helyzetem, most már a gyomrom is fáj.
LOL, mi ez a nagy kékség?!Na, mindegy... Nem hiszem el, hogy megint Still breathing :D :P Ettől nosztalgikus érzéseim lettek, sulisként H.-val Billie-re csorgattuk a nyálunkat, GD-s pólót hordtunk és színes tincseket festettünk a hajunkba... Eva Benet, neked <3 hiányoznak az írásaid!!!Légyszi, ha tudsz, hozz folytatást!!! Angst, fluff, blowjob! (és ha a töltelék részeket kiszedem, ebből a sztoriból is 3-4 rész van csak, mondjuk 2017 óta illene már befejezni) Máskülönben elvagyok, ősz van nagyban, szokásos napi rutinok, rohanás, időnkénti motiválatlanság.N. egy ideje fura lett, egy cicababa külsejű csajjal lóg reggelente és nem nagyon köszön, hm, kár érte, kiváló ügynök volt :D Reggel rocker R.-el dumáltunk az antiszociális életformánkról, szerintem miattam késett el a suliból:( mindenkire rossz hatással vagyok :(
Don’t leave me:+16
I'll go for miles Till I find you You say you want to leave me But you can't choose I've gone through pain Every day and night I feel my mind is going insane Something I can't fight
- Hé, Mike a feleséged vár a tanári szoba előtt. - Tessék?- Mike úgy nézett a hírt közlő kollégájára, mintha akkor látta volna először. - A nejed kint van a tanári előtt. - ismételte el a férfi az előzőeket, ettől Mike meglehetősen kényelmetlenül és ostobán érezte magát. Fogalma sem volt, mit akarhat Missy. Bár a papír még összekapcsolta őket, de már jó ideje nem tudott semmit Missy-ről, a nő nem jelentkezett és ő sem merte a válással zargatni. Békés és hangulatos hétköznapok és hétvégék váltották egymást, ami jó volt. Túl jó ahhoz, hogy Mike tönkretegye. Mintha az álma vált volna valóra, Billie valóságosan is az élete erős részévé vált. Amikor csak tehették, együtt voltak, ha mégsem tudtak találkozni, telefonon beszéltek, de olyankor is izzott a levegő köztük, a szikrák égették Mike-ot és ő imádta ezt a tüzet. Úgy érezte, csak ezért él, minden magányban töltött percében Billie-re gondolt, a jövőjükre, vagy csak visszaidézte a legutolsó forró csókjukat, szenvedélyes érintésüket, a vágytól nehéz sóhajokat, az egyre hangosodó nyögéseket, a cinkos mosolyokat és a legboldogabb, legszerelmesebb embernek tartotta magát. Ehhez nem volt szüksége válóperre, de persze sejtette, hogy a házasságát ily módon is le kell zárni. Ahogy a tanári szoba ajtaját nyitotta, az futott át az agyán, hogy talán Missy most szánta rá magát a részletek megvitatására. Nyugtalanul összeugrott a szíve, ahogy megpillantotta Missy-t annyi hét után, de egy nagy lélegzetvétellel elnyomta a temérdek nyomasztó érzését. - Szia Missy. - köszöntötte a nőt és érezte, hogy elpirul, izzadni kezd a tenyere. Missy kialvatlannak látszott, nem viselt elegáns kiskosztümöt, amit általában, csak farmernadrágot és pulóvert, smink sem volt rajta, pedig anélkül általában nem lépett utcára. Nyúzott arcán gondok felhői gyülekeztek.
- Szia Mike. Volna rám egy kis időd? - tért rögtön a tárgyra a nő. -
- Persze.- Mike megadóan biccentett és kikerülve a diákok seregét, elindult az iskola folyosóján, hogy egy kihaltabb helyen tudjanak beszélni. Missy gyors léptekkel követte. - Meglep, hogy itt látlak. - jegyezte meg a férfi, amikor megálltak egy félreeső ablakmélyedésben. - Jobb lett volna a házban találkozni, de nem jártál arra mostanában. mondta halkan Missy. - Majdnem az összes holmimat elvittem már onnan.- Mike nem látta értelmét az ott hagyott pár apróságért visszatérni egykor volt otthonába. Nem akarta Missyt felkavarni és tartott az újabb vitáktól. - Tudom és furcsán üres is a ház nélküled. - Missy szomorkásan elmosolyodott. Mike most nem látta rajta azt a dühöt, mint amikor pofon vágta. Missy inkább kibrándult és fáradt volt. - És hogy vagy? - érdeklődött, mert jobb nem jutott eszébe. Missy felháborodottan grimaszolt. - Összeomlott az életem. Még most sem hiszem el, hogy kisétáltál az egészből és ami köztünk volt, nincs többé. Mert te egyszerűen megölted.
Mike újra szégyellni kezdte magát, de nem tudott erre mit reagálni, kínzó tehetetlenség gyűrte maga alá.
- Édesapád hogy van?- tért át másra gyorsan és Missy arckifejezéséből rögtön le is szűrte, hogy érzékeny területre tévedt. - Részben miatta is vagyok itt, Mike.- közölte a nő. Mike nem értett semmit, de bólintott. - Hallgatlak. - Apa szerencsére jobban van, de az világos, hogy az üzeti életbe nem tud többet részt venni. Anya nem is engedné és azt hiszem, apám sem akar már ezzel foglalkozni. A nővérem családanya, így én maradtam, apa nekem adja a vállalkozást és mindent ami ezzel jár. - Ez nagyszerű.- Mike tudta, hogy Missy elég ügyes egy ilyen felelősségteljes feladat ellátására, de neje közbevágott. - Az lenne, de a családom még mindig nem tudja, hogy mi nem élünk együtt. Örültem, hogy apa jobban lett, és mivel féltem őt, képtelen voltam bevallani neki az igazat. Így hát apa rád is számít, mindig többes számban beszél az üzlet további sorsáról, hogy a férjemmel majd tovább visszük. Én meg a férjem. A férjem, aki már nincs is sehol...
- Azt szeretnéd, ha felhívnám az édesapádat és elmondanám én? - érdeklődött Mike előzékenyen, de Missy tiltakozva megrázta a fejét.
- Nem! Apának nyugalomra van szüksége, még csak lábadozik! Azt kérném, hogy gyere el Reno-ba, mint a házastársam. Hülyén hangzik és elhiheted, semmi kedvem hozzá, de játszd még velem egy kicsit ezt a rohadt hazugságot! A kívánság, mint egy vödör hideg víz, zuhant Mike-ra, megfagyasztva benne mindent. A heves és vadul lángoló kétségbeesést, a lelke legmélyéig terjedő tiltakozást, hogy mennyire nem akarja ezt, újabb embereknek hazudni a nem létező boldogságáról Missyvel. Hirtelen meg sem tudott szólalni, csak egy megrökönyödött sóhaj hagyta el a száját. - Biztos hogy ez a legjobb megoldás?- kérdezte végül elgyengülve. Nem ment neki jól az alakoskodás, az ilyen színjátékok pedig sosem sülnek el túl jól. Missy vállat vont. - Más nem jut az eszembe. Mike a tettei miatt bűnösnek vélte magát, hiszen megcsalta Missy-t, amiért még mindig vezekelnie kell, de nem hitte volna, hogy efféle képpen. - Most nem tudok választ adni, a rendkívüli szabadságok ügyében az iskolaigazgató dönt, ha beleegyezik, még el kell intéznem a helyettesítéseket is és...
- És a kis szerelmeddel is egyeztetned kell. - gúnyolódott Missy. Mike-ban akkor tudatosult, a fájdalmas felismerés, hogy ha segít Missy-n, ismét távol kell lennie Billie-től. Ezt akarta legkevésbé, de úgy érezte, a sok év házasság és a hűtlensége miatt ennyivel tartozik Missynek. Igyekezett nem kimutatni, mennyire feszültté tették a nemrég hallottak. Kapart a torka, elcsuklott a hangja és kalapált a szíve. - Segítek, ha tudok.- motyogta.
Missy hűvösen nézett rá és érdektelenül vizslatta a férfi vívódását. - Nem kérek sok időt, amilyen hamar csak lehetséges, pontot teszek az ügy végére. És ne aggódj, cserébe aláírom a válási papírokat. Úgyis tudom, hogy ez a vágyad. A nő arckifejezése rezzenéstelen volt, szavai mögött nem látszottak érzelmek, kietlen volt minden mondata. Úgy hangzott az egész, mint egy szimpla üzleti ajánlat. Mike szemernyi megkönnyebbüléssel vette ezt tudomásul. A szívében lévő váratlan kavarodás forgószele lassan csitulni kezdett. - Köszönöm Missy. - suttogta. - Olykor nem tehetünk mást, mint képmutató módon táncolunk még az életünk romjain, hogy másoknak jobb legyen. Légyszíves, jelentkezz mielőbb és legyünk túl az egészen.- ezzel Missy sarkon fordult és ott hagyta. Ezzel elindítva a káoszt, ami Mike számára az egész napot jellemezte. Látta Billie-t az osztályteremben, a fiú alig észrevehetően rá mosolygott könyvei felett, de Mike már ennyiből is érezte a feltétlen, lángoló szeretetét, ami forrósággal elnyelte, magával sodorta és oda illesztette, ahova való. Nehezen tudott a munkájára összpontosítani, Missy terve teljesen lesokkolta, őrlődött a kétségekben. Ő csak Billie Joe-val akart lenni, abban a tiszta boldogságban, ahol otthon volt és amit maguknak teremtettek, de ez nem volt ilyen könnyű, ő pedig nem lehet ennyire önző. Akármennyire is távolinak tűnik most a régi élete, ő egykor egy férj volt, aki nem hagyta volna cserben a nejét. A végtelennek tűnő tanórák után, Mike végre aznapra befejezhette a tanítást, amiről azt sem tudta, hogy csinálta végig. Elgyötört volt, fájt a feje, gondolatai gyöngyökként szóródtak szét az agyában, annyira összeszedetlen volt, hogy ha valaki kérdezett volna tőle, biztosan képtelen lett volna felelni. Billie aznap dolgozni ment délutánra, így Mike-ra egyedüllét várt. Először mélán ült az autójában, nem tudván mihez kezdjen, végül jó pár gondolatokban elmélyült perc után, beindította a járművet és a helyi temető felé kanyarodott. Régebben sokat jött ide, amikor csak szüksége volt megerősítésre, támaszra. Missy korholta is emiatt, nehezményezve, hogy sírokhoz beszél, de Mike most már csak ezen az úton tudott közel lenni imádott nagyszüleihez. Amióta Billie az életébe lépett, Mike jóval kevesebbet járt a temetőbe, restellte is magát emiatt, de a lelkiismeretfurdalását nyugodt tengerként mosta el az áhítat érzése, mikor belépett a temetőbe és végigment a kőkockákkal kirakott gyalogúton, dús fák és bokrok gyűrűjében, egészen nagyszülei sírjához. Bágyadt napsütéssel társult csend kísérte végig és ettől máris szorongatta a sírás. - Nagymama, nagypapa...olyan régen voltam már itt nálatok...Hálátlan vagyok, bocsássatok meg! - suttogta Mike megtörten. Még most sem tette túl magát a veszteségeken és még most is fájt a márványok előtt lerónia a tiszteletét, igazi ölelések helyett. Lesöpörte a sírra hullott elszáradt faleveleket, majd a virágboltban vásárolt csokrot a vázába helyezte. - Sokat gondolok rátok, tudom, fentről mindent láttok és úgy vélitek, hogy én, aki a kiszámított életre, előre megírt sorsra vágytam, jól összekuszáltam az életemet! Pedig csak most lett tiszta a kép, eddig minden hazugság volt és most fedeztem fel, mit is akarok igazán! Mert megismertem a nagybetűs szerelmet, ezáltal rátaláltam önmagamra is és arra az útra, ahol végig szeretnék menni. Ugyanakkor a múlt sem zárult le teljesen, Missy azt akarja, hogy utazzak vele Reno-ba, úgy mint ha még minden rendben lenne köztünk! Érzem, hogy segítenem kell, mert becsület ezt diktálja, de félek, hogy így elvesztem Billie-t! Ugye nem így lesz? Billie...Istenem, ha kimondom a nevét is, elönt a boldogság! Ő különlegesebb és másabb, mint bárki, akit ismerek. Ő a lázadás, amit sosem mertem tenni, ő az ellentmondás, amit magamban felállitottam. Ő az, akire vágyom!
Mike végigsimított a kőbe vésett betűkön. - Segítsetek! Mutassátok meg, mit csináljak magammal?! Az érzéseimmel?! Tudom, hogy ez nem helyes, de nem tehetek róla. Bármit megadnék, ha vele lehetnék. Hiszen, ha vele vagyok, úgy érzem, újra élek... Választ nem kapott, de furcsa nyugalom nehezedett rá a könnyes, hangosan kimondott, beismerő szavaktól. A fák ágai halkan susogtak körülötte, a zöld levelek közül rácsillant a nap, a madarak csicseregtek, és mintha finoman simogató, megbocsátó kezek cirógatták volna az arcát. Mike maga előtt látta nagyapja szigorúan jóságos vonásait, nagyanyja féltő, de bátorító mosolyát és a még most is sziklaszilárdan erős, megrengethetetlenül áradó szeretetet, amit tőlük kapott. És amit rajtuk kívül csak Billie Joe adott meg számára.
Ez a stabil, menedéket nyújtó megnyugvás hazáig kísérte Mike-ot és egészen addig vele maradt, míg Billie éjszaka meg nem jelent a hotelben. Mike már nem is hitt abban, hogy eljön, elég későre járt és azt gondolta, talán túlóráznia kellett a gyárban, vagy valami családi ügy került terítékre, ami miatt a fiú aznap nem jön hozzá. De kopogás törte meg az éjjel televízióhangokkal kísért némaságát, mire Mike vad szívdobogással ugrott fel az ágyból, hogy ajtót nyisson Billie-nek.
- Szia, azt hittem, már nem látlak ma. - suttogta, amint megpillantotta az ajtónál. Eddig is őrült szívverése fokozódott, már- már fájóan, szorítást érzett a fejében, keserűséget a lelke összes szegletében, de örömöt is, hogy Billie ott termett előtte. - Szia Mike. Alig mertem bekopogni, féltem, hogy már alszol. Elhúzódott a munka és itt sem kellene lennem, mert már mindjárt éjfél, és biztosan fáradt vagy, de nem bírtam ki, hogy ne lássalak.- Billie zöld szemei félszegen pásztázták Mike-ot, biztatást várva, döntése helyességében. Kimerült, sápadt arca, kócos szőkére festett tincsei most is gyönyörűek voltak Mike számára. Lényének látványa vonzotta Mike tekintetét, felhevítve őt. A vágyakozás türelmetensége uralma alá vonta, mielőbb a karjai között akarta tudni a fiút. - Még nem aludtam, téged vártalak. El sem tudom mondani, mennyire. Szóval nagyon jó, hogy itt vagy. - Mike még mindig suttogott, mint akinek egy varázslat miatt eltűnt a hangja. Bizakodva kereste Billie szemeinek gyengéd fényét, mint egy törékny világú lámpást a legnagyobb sötétségben. Szüksége volt Billie-re. Akkor és ott különösen. - Szeretlek, Mike. - mondta Billie, szintén halk hangon. - Én is szeretlek. - Mike-ban felcsapott a vágy, egy pillanatra elmosolyodott, majd megfogta a fiú csuklóját és beljebb húzta a szobába. Ólomsúlyok szabadultak fel a mellkasáról, mikor a zár együttműködően kattant és ő végre birtokolhatta Billie cigaretta és sörizű ajkát. Az összes szomorúságát, szívét feszítő rossz érzést a csókba helyezte bele, lobbanékony epekedése, zsigereiben támadt vadsága, meglepte Billie-t, de csak álmélkodó, ziháló levegővételt hallatott és ugyanolyan vehemensen csókolt vissza, ahogy Mike tette. Nyelve hosszan, újra és újra összefonódott Mike nyelvével, aztán ajka áttért Mike arcára és nyakára, míg ujjai kíváncsian futottak átsimítva Mike bőrén a ruhája alatt. A férfit kilelte a hideg, Billie ölelése, testének közelsége, nyugtalan hője, az egyértelmű izgatottság az ágyéka felől, mind jobban felkavarta.
- Érints meg! - kérte elrekedve és Billie kezeit a nadrágja irányába tolta. Zavart mosolyt kapott feleletül, de Billie elkezdte kibontani Mike-on a nadrágot. A férfin végigcikázott a mámor.
Ahogy segített Billie-nek a nadrág gombjaiban, megszédült és melege lett, kívül és belül forrón parázslott, de reszketett is, csakúgy mint Billie. El akarta felejteni az őt bántó dolgokat, messze lenni az aggályoktól, a rettegéstől, Missy-től, Reno-tól, el akart merülni Billie édes simogatásaiban, határozott, de szelíd csókjaiban és a semmihez sem hasonlító szenvedélyeségben, nyögések és sóhajok háttérzajában. És Billie Joe értette a rezdüléseit, sőt tovább is látott és ment, mint Mike azt valaha gondolta volna. Lesütött szemekkel térdre ereszkedett és teljesen lehúzta Mike nadrágját. Mike döbbenten bámult rá, de csak a mérhetetlen szerelmet látta visszatükröződni Billie tekintetéből. - Kívánlak. - mondta Billie és Mike-nak erre semmmit sem kellett szólnia, a teljes, kőkemény izgalma kristálytisztán és árulkodóan beszélt helyette, Billie pedig megérintette. A kezével és az ajkával is. Mike hitetlenkedve nyögött fel a nedves, meleg és megsemmisítő érzéstől, amit elködösült agyában nem is tudott megfogalmazni, csak engedte, hogy magával ragadja. A gyomra apróra szűkült és veríték borította el mindenét. Ujjai Billie szőkés, puha hajtincseibe gabalyodtak, ahogy csípője szinkronban moccant Billie ajkainak és kezének érintésével. A percek egyre több kéjt hozva vonultak felettük, elhalványítva az időérzéküket, összemosva, halvánnyá színezve a valóságot. És Mike érezte, hgy nem fogja sokáig bírni. Persze más terve volt eredetileg, ő is örömet akart okozni a másiknak, végigcsókolni Billie Joe-t, levenni a ruháit, megcsodálva a tetoválásai fekete tintáját, érezve az illatát, a bőrét, a kanyarulatokat a tenyere alatt, hallani szerette volna a hangos nyögéseit, érzelni a rezzenéseit, mikor ő nyújt neki élvezetet, aztán egyszerre jutni vele a csúcsra, de túlon-túl fel volt húzva és nem tudta visszafogni magát, örvényként vitte a magasba a beteljesülés. Mike Billie arcát képzelte maga elé, ahogy felnyögött és megszűnt körülötte egy időre a világ, csak szíve dobbanásait, vére rohanását hallotta, arcán izzadtságcseppek futottak végig. Langyosan nedves, sűrű folyadék csorgott a ruhájára, ahogy megmozdult és ezáltal elszakította magát Billie ajkától. Hirtelen elvesztette az egyensúlyát, lábai megadták magukat és a földön kötött ki. Hideg volt a padló, és a fal is, ahogy verítékes hátát nekipréselte. Billie mellé ült, megcsókolta a homlokát és gondoskodóan simogatta. Mike kinyitotta eddig szorosan lezárt szemeit. Még mindig levegőért kapkodott, a vibrálások lassan enyhültek, de a mámorító másodercek visszahozták őt a realitás keretei közé. - Ne haragudj, azt szerettem volna, hogy ha több időnk van, hogy ha te is...- nézett Billie-re Mike bánkódva. - Nekem így is csodálatos volt. És szeretlek. Nagyon, nagyon. Nem léteznek jelzők, mennyire.- mosolyodott el Billie és rózsaszín árnyékok játszottak az arcán. A telihold óriás korongja egyenesen rájuk sütött, ezüst fényeivel vakítóan beborítva őket. Meghitt momentum volt, de Mike-ban akkorra már ismét teret nyert a bűntudat. Szívdobogása még alig állt helyre, a könnyek akaratosan marni kezdték a szemét. - Ugyan, egy szerencsétlen senkiházi vagyok...- motyogta haraggal önmaga iránt, mert tudta, beszélnie kell a fiúval közelgő Reno-i útjáról, de ötlete sem volt, miként kezdjen bele. A feje zsongott az előbb átéltektől és a rá váró beszélgetés szellemétől. Gyorsan félre nézett az ablak irányába, hogy Billie ne lássa a könnyeit, ám a fiú figyelt rá és Mike nem tudta elrejteni a gyötrődését.
- Mike...Hogy mondhatsz ilyet?- döbbent meg Billie a férfi kijelentésén és könnyesen ragyogó szemén. - Mert ez a véleményem és te is ezt fogod gondolni hamarosan. - vágta rá Billie kérdésére Mike elvörösödve. Pánikot érzett, ami fojtogatta, le akart feküdni az ágyba, csak átölelni Billie Joe-t és ennyi.
- Ne bántsd magad, nagyszerű ember vagy! De a viselkedésednek ugye köze van ahhoz, hogy láttalak ma Missy-vel beszélgetni az iskolában?- érdeklődött ekkor Billie. Egyáltalán nem volt durván faggatózó, vagy számonkérő, de az igazmondást követelő súly egyszerre omlott Mike-ra, összenyomva és sérülékennyé téve őt. - Igen...- és zavarodottan rápillantott Billie-re, ezzel felfedve fájó vívódását.
Már kisebbfajta levélhalom van az erkélyen is. Kedden az agytágítást hálaég rövidre fogták, a kiégett kisfőni 10 percben összefoglalta, hogy mi van, de ezt eddig is tudtuk, fölösleges is volt ott kepeszteni. Kevesen is voltak, de rábeszéltem I.-t, hogy jöjjön ő is, bár tényleg értelme sok nem volt. Este szomorú hírrel szembesültem a fb-n, meghalt egy ismerős. Rögtön írtam is J.-nek, hogy ő tud e róla, mert J. a srác akkori barátnőjének a legjobb barátja volt. J. is totál ledöbbent és azóta is találgatjuk, mi történhetett, van egy olyan gyanúnk, hogy öngyilkosság, mert fura dolgokat posztolt ki mostanában. J. mondta, hogy talán el kellene mennünk a temetésre jövő hét után, de szerintem nem megyünk. Én ezer éve nem láttam már se a lányt, se a srácot, pár éve szakítottak, ennyit tudok csak. Anno még a Mr. Népszerűs időkben futottunk össze olykor a rock kocsmában, de mindig tök aranyosak voltak. Emlékszem a srác vett nekem vodka-narancsot és folyton viccelődött mindenkivel. A mosolya itt van előttem. Rég volt. Túl rég. Úgy sajnálom szegényt. Tegnap meg K.-val beszéltem délután, még mindig csak pakol az új albérletében, ami ráadásul csak december végéig biztos, utána a tulaj lehet, hogy visszaköltözik a lakásba. K. tehát megint hirdetéseket nézeget, mellette még a nemrég nősült fickó után búsul, ki is vetette a jóskártyákat-vagy hogy mondják ezt-és az jött ki, hogy el fog a gyerek válni, így persze K. várni fog rá. Na ez azért durva, no komment inkább. Aztán alig raktam le a telefont, H. hívott fel és robbantotta is a bombát. Lehet hogy megint terhes!!!Mivel hogy augusztus közepe óta nem jött meg neki és ez egyre jobban aggasztja, és menjek már el vele tesztet venni. A kezdeti döbbenet után belementem, hogy elkísérem a közeli gyógyszertárig, de akkor már kérte, hogy hozzak pénzt is, mert nála nincs egy vas sem, mivel a pasija nem tudja, hogy neki ilyen gyanúja van és csak azt mondta, hogy elmegy sétálni. Hát nem is H. lenne, ha nem tarhálna, pedig bőven van neki pénze, ezt mindenki tudja, sőt ő magáról is híresztelte régebben hogy gazdag, hát jah, akinek 2 háza van és más egyéb javai, az tényleg nem koldus kategória. Na, mindegy én meg egy jó balek vagyok ugye, volt ötszáz ft-m apróba azt oda adtam neki, és vásárolt is egy tesztet, amit a mi fürdőszobánkban óhajtott volna megcsinálni, de hát ez az opció bukó volt, mert pasim éppen akkor érkezett haza melóból és ment is fürdeni, meg javasoltam is H.-nak hogy inkább reggel csinálja meg, ebben is maradtunk. De végig azt hajtogatta az úton, hogy ő nem akar több gyereket, mert Larát sem akarta eredetileg megtartani ugye és amúgy is annyira nehéz a kislánnyal, az oviban mindig panasz van rá stb., stb., stb. Amúgy én bírom Larát, huncut, tök okos, folyton mosolygó, kékszemű leányzó, de H. szerint durván több emberes. Én már vigyáztam rá, engem nem terhelt le, de végülis ő van vele legtöbbet, ő tudja, érzi ezt. Hajnalban aztán H. írt sms-t, hogy nem bírta kivárni a reggelt és megcsinálta a tesztet este, ami negatív lett. Ennek örvendezett egy sort, majd kérdezte, hogy akkor ez szerintem is biztos e? Mondtam, hogy nem vagyok nődoki, de egy majdnem két hónapos terhességet a teszt még éjjel is kimutatna, szóval ne ezen parázzon, viszont forduljon orvoshoz, mert nem jó az sem, ha ilyen össze vissza a ciklusa. Mikor pasimnak említettem H. kalandjait, rögtön azt kérdezte, hogy eddig miért nem tesztelt miért csak közel két hónap után tűnt fel neki, hogy lehet akár terhesség is? Válaszolni nem tudtam, H. az H., külön világ...nem minden cselekedete logikus XD Az én nőgyógy. bajom talán megoldódott, remélem. Így elviekben ezügyben csak a novemberi citológia van hátra. Reggel meg egy mami esett akkorát előttem bringával, hogy nekem fájt. Gyorsan felsegítettem és kérdeztem, hogy oké e minden, mire megnyugtatott, hogy gyakran elesik a bicóval, mert nem rá lett méretezve :O A vízvezetékszerelő, akivel a múltkor olyan jól elbeszélgettem, bejelölt fékbukkon :D Már amikor még volt net, mert tegnap estére az is meg a kábeltv is befagyott, ah de imádom a szolgáltatót :S :S :S Viszont túl vagyunk ennek a bazihosszú hétnek több mint a háromnegyedén. A közelben lévő virágosnál már kint vannak az ilyenkor szokásos virágok, na meg a tökök is. Az utálatos áztató esőket leszámítva, olyan szép az ősz, bordó, arany, barna, imádom ezeket a színeket, a fényeket, és a különleges hangulatot, amit magával hoz.
Csodás hétfőt mindenkinek, az a baromarcú, korcs, csicska véglény, aki pedig reggelre három zsák háztartási szemetet pakolt az ablakunk alá, hogy a reggelt már szemétszedéssel kezdjük, szarjon sünt!
Bocsbocsbocs az előbbiekért, de az ilyen embereket felrugdosnám a holdig, meg vissza.
Btw szezonális depresszióm van és full nyomott vagyok. Egyszerűen nem megy semmi. Most is húsz perce bámulom a megnyitott wordpadot és nem jönnek a fejembe a gondolatok.
A hülye felfázásom miatt női problémáim lettek, pedig eddig semmi panaszom nem volt. De most van és én félek kicsit, mert eszembe jut a kálvária tavalyról. Ettől meg vagy idegbajos leszek, vagy lefagyok és alapfokon működök csak, semmi extrára nem vagyok alkalmas. Pedig jó lenne írni sztorimat, de képtelen vagyok most ráhangolódni.
Bár tudnám, mi lenne a jó, várni még egy hetet, vagy inkább most orvoshoz fordulni? Az UH jó volt, szóval nem tudom menyire komoly ez, lehet hogy csak a felfázás kavart be. De én ökör, elmondtam anyámnak, ő meg a pánikolás nagymestere, nem egyszerű ügy ez.
Pénteken épp a hely-re vonszolódtam, mikor belefutottam rocker R.-be. Megörültünk egymásnak és elsétáltam vele a sulijáig és ott még dumáltunk kicsit. Szegény, nem igazán szereti az iskoláját és eljátszott a lógás gondolatával is, de akkor arra jött valami tanára és mondta, hogy nagyon gyorsan húzzon befelé, mert mindjárt becsengetnek (még csak háromnegyed 8 volt).
Hétvégén unatkoztam, szorongtam a baromságaimon és mindenfélét összezabáltam, úgy mint kávés mignon...OMG, egy raklappal tudnék enni belőle, annyira finom. És kis időre jókedvre derít legalább.
Közben meg ágyneműt cseréltem, mostam, teregettem, húslevest és pörköltet készítettem vagy két kiló húsból, amit apám adott nemrég és most végre eszemben volt, hogy előző nap kivegyem a fagyasztóból. Nem is lett olyan rossz, még pasim is evett belőle vagy háromszor. Mondjuk, még mindig van. Szerintem adok belőle az ősöknek.
Ja, fb-re kiraktam egy posztot, mire Sz. alá kommentelt és kommentekben kicsit elnosztalgiáztunk, hogy milyen klassz és gondtalan volt pár éve ilyenkor. Örültem, hogy Sz. felbukkant, tisztában vagyok azzal, hogy mi barátnőkként már nem fogunk iszogatni és dumálni, az a korszak véget ért, de jó néha meglátni, hogy kicsit még jelen van és reagál a régi sztorikra, még ha csak így is.
Na persze szexmániás exem (illetve exünk, mert Sz.-nek is volt egy kis afférja vele) is lájkolta, amit kiírtam. Pedig épp akkor akartam írni Sz.-nek, hogy képzelje el, jön az utód szexmániásnál és a kedves nejénél, még szerencse, hogy nem tettem :D
K.-val is beszélni kellene, már vagy egy hete halogatom (helyesebben halogatjuk, mert ő sem mindig ér rá) a telefonálást. Talán a héten összejön a dolog. De nem akarom most senkire ráragasztani ezt a hülye őszi rosszkedvet.
J. is messengeren emlékeztett, hogy rohan az idő és hamarosan karácsony (tényleg...yay) és hogy ő mennyire várja. Igen, ő karácsony mániás, az köztudott és már most azon agyal, milyen legyen a dekor.
Holnap meg lesz a hely-en valami agytágítás. Megint. Nem tudom, mit rágják még mindig ezt a csontot. Bezár, csak még nem tudják, mikor. Ezt minek ezerszer átbeszélni???
Szárnyra kelt némi pletyka, hogy a fűtés miatt a maradék időre home office lesz, de mire kellő fokban belelkesültem volna, kiderült, hogy totál nem igaz. Pedig nagyon tudnám értékelni most. Ehhez képest még ezen a héten szombaton is menni kell.
Épp itt akartam agonizálni, hogy mennyire lassú a szeptember, erre leesik, hogy már október van :S Mondjuk, ez is elég hosszúnak ígérkezik. Meg hidegnek. Sikerült is felfáznom megint. Hát hurrá. Pedig múlt héten letudtam az uh-t és csak 2 mm-t nőtt a mióma, így érdemi tennivaló nem is volt vele. Szerencsére a dokihoz se kellett így visszanyargalni a lelettel, mivel egy csomóan voltak, megírta az uh kérőt és azt tanácsolta, hogy ha nem mondják az ultrahangon, hogy lásson orvos, elég ha a novemberi citologiára elhozom a leletet magammal. Erre most fáj a hasam, a vesém és a többi, de majd pár forró zuhany helyrerak. Gondolom. A múlt hét nagyjából amúgy is a szülinapom megünneplésével telt. A péntek szar volt, akkor azt hittem, nem is lesz semmi b.day parti, mert összevesztem apámmal, mivel tettem egy megjegyzést a hiéna csövikirálynő Tinimamira és ez nem tetszett apámnak. Azt mondta, hogy közel állok hozzá, hogy nagyon megharagudjon rám. Chhhhhh...hagyjuk már...a Tiniribi a masszív segglefetyelésével lassan olyan magasságokba tör, hogy már csak szuperlatívuszokban lehetne róla elmélkedni. Hát de én nem fogok, szóval úgy voltam vele, hogy akkor nem lesz szülinapozás és csá. De aztán szombatra mégiscsak megbékélt apám, sőt még egy irtó finom keksztekercset is összedobott nekem, anyám meg tortát hozott, így két napig édességet zabáltam. A születésnapozás jó volt amúgy, mindenkinek jó kedve volt és szóba sem került a kis kedvenc. A pasim teljesítménye viszont meglehetősen gyér volt, kezdve azzal, hogy 26.-án még egy tábla csokit sem vett és csak este köszöntött fel. Nem is esett jól (titokban bőgtem egy sort), szerintem elfelejtette megint, vagy összekeverte az egyik überelhetetlen exe szülinapjával, mert asszem annak a csajnak is majdnem aznap van, mint nekem, meg ugye ez már előfordult. Azért vasárnapra csak eljutott a tudatáig hogy mi van és vett egy csokit, amit aztán velem együtt evett meg. Ja, lehet hogy nem írtam, de pasim mostanában a megint azzal az emberrel és bandájával dolgozik, akivel kölcsönösen utáljuk egymást és a fickó már mondta is ezt nekem, hogy nem bír, mondjuk, én se őt, meg nem is izgat utál e vagy sem. Sajnos a pasas többi alkalmazottja is ugyanolyan tajparaszt, mint a főnökük, mert ha pasim felhív engem, mind ott cuppognak és alpári hülyeségeket kiabálnak be debil módon. Félek, megint rossz hatással lesz e díszes kompánia pasimra, mert anno sokat vitáztunk, mikor ott melózott, a sok szingli meg elvált seggfej, mind meg akarta magyarázni pasimnak, hogy miért szebb az élet egyedül és mennyire hátráltató tényező egy párkapcsolat. Amúgy is lehangolt a pasim születésnapos feledékenysége, jó lenne fejébe látni, hogy szeret e még. Mutatni nem nagyon mutatja. Hétfőn meg kedden amúgy itthon volt, mert valami vegyszer fröccsent az arcába és úgy nézett ki, mint egy üregi nyúl, tiszta piros volt szeme. Meg homályosan is látott vele, de mikor megemlítettem, hogy talán meg kellene mutatni egy orvosnak, leüvöltötte a fejemet. Így maradtak a házi módszerek, kamillatea, szemcsepp. Mára már rendbejött a szeme, így ment dolgozni. Mondjuk, az anyagi helyzetünkön nem tudom, lehet e még javítani, valahogy most nem megy a szekér, sőt alig döcög, egy hullámvasúthoz hasonlít, emiatt is ment vissza pasim a régi helyére a gyökerek közé, holott jól megvolt magában, meg egy ideig jöttek is nagyobb munkák, de most talán a válság miatt húzós idők járnak. Kisebb megbízásokat kap csak, viszont a rohadt hitelt fizetni kell és a többi hülyeséget is. Szexmániás exem is írt a messengeren este, hogy képzeljem el összefutott Aputesttel a városban és milyen klasszul eldumáltak. Pfff...vissza is kérdeztem, hogy ez engem hol érdekel? Erre válasz helyett írta, hogy ne pánikoljak, nem engem beszéltek ki. Okés, jól van. Ha rólam is esett szó, sem izgat. Szexmániásssal hivatalosan nem is jártunk, Aputest meg szimplán hidegen hagy már a szakításunk óta, vagyis jó ideje, szóval tőlem azt trécselnek, amit akarnak. Nem is értem, miért kellett most ezt velem tudatni? Látszik, hogy Szexmániás nagyon ráér, na majd január végén ha megérkezik a kis trónörökös, meglátjuk akkor is ilyen kis pletykás lesz, vagy örül, ha alhat pár órát a baba mellett (kaján ikonok). Ha már exek, bár vele sem volt valami hosszú a kapcsolat, de egészen véletlenül (hahahahhah persze) megnéztem Mr. Népszerű fb profilját és már nem favágó style-be nyomatja, viszont az öreg nője még megvan neki és tök happynek látszanak, meg egyfolytában utazgatnak. Gyorsan vissza is tiltottam a francba :D Persze én is szeretnék tök happy lenni és utazgatni, nem csak a járdaszigetekre. És kaptam még három zsák ruhát tesóméktól!!!Mikor még az előzőket sem tudtam szétválogatni és elpakolni. Lassan megint olyan a lakás, mint egy bálásruha üzlet. Épp az imént estem majdnem hasra az egyik nagy rakás cuccban. Azt hiszem, hétvégén megint pakolgatni kellene, pedig nincs hozzá nagy kedvem.
