Nénik, bácsik, fennforgások, hepciások

Öhhh, hát ez nem volt olyan nagyon jó. Illetve az idő kellemes meleg volt, a kaják finomak, de a többi...
Szóval...
Szombaton már 11-re ott voltunk a szüleimnél a pasim, meg én, hogy segítsünk az ételek elkészítésében, a terítésben, meg a dekorációk kihelyezésében. A lufikat felfújtuk és felraktuk ide-oda, ami nem bizonyult jó ötletnek, mert a léggömbök nem bírták a meleget és egy részük még a vendégek érkezése előtt szétrobbant. Bezzeg a saját kézzel készített kreppvirágaim (fogjuk rá, hogy virág volt) nagyon jól funkcionáltak :P
Pasim segítőkésznek bizonyult, pedig féltem, hogy majd nem fog együttműködni, de odarakta magát. Felhordtuk a teraszra a székeket, lemostuk őket egyenként, a kerti asztalt is, majd elmentünk a cukrászdába a tortáért és meg is terítettünk. Közben jöttek tesómék és mivel anyámmal már pár napja puskaporos a viszonyuk, el is kezdték, vagyis folytatták a vitatkozást. Nagyon jó volt.
Kora délután Tinimami is odacsapódott valahogy, de ezen már tényleg meg sem lepődtem. A vendégek is elkezdtek olyan 4-5 fele szállíngózni. Eredetileg a négy meghívott párból kettő visszamondta, aztán az egyik páros meggondolta magát és mégiscsak beugrott, apám meg közben egy másik családnak is szólt, így tehát mégiscsak négy páros (plusz kettőnek egy-egy gyerek, vagyis inkább tizenéves) jött el az eseményre. Én annyira nem vettem részt a nagy együtt örömködésekben, mert a konyhában non-stop mosogattam, hogy legyen tiszta tányér, evőeszköz, közben még készültek a köretek. Tinimami meglepően, de beállt segíteni, nem kérte senki, de jól jött, mert beúsztunk volna. Mondjuk idegesítő volt, hogy óránként hozzátette, hogy milyen jó hogy itt vagyok, ugye? És mi lenne velem nélkületek? mondatokat. De végül is valahol igaza volt, cserébe csomagoltam neki sütit és bográcsgulyást, szóval egy szava nem lehet.
Visszatérve a hangulatra, míg senki sem volt itt, az klassz volt, szóltak a 80-90-es évek slágerei, Bon Jovi, Scorpions, Aerosmith, Van Halen stb., pasim néha romantikus volt, szóval klaffolt minden és nem is ütötte fel a fejét a vita. Na, de mikor tesómék beállítottak, akkor az anyám vs hugi csata megkezdődött és egész este jelen volt. Ráadásul tesóm is ivott és ennek megfelelően nem legbájosabb viselkedését mutatta. Hangos volt és obszcén, a vendégek füle hallatára osztotta le anyámat, mint a huszonegyet és amikor az egyik vendég I. néni megjegyezte, hogy nem illik ám így beszélni az anyjával, hugi leosztotta I. nénit is :S
Ja, a vendégek...nagyjából a középsulis ballagásomon verődtek így össze ezek az emberek, de az biztos, hogy egyiket sem láttam hosszú évek óta. Ott volt ugye a már fent említett I. néni és párja J. bácsi, aki azzal nyitott, hogy felbukott a teraszon és elterült, mint furulyaszó az Alföldön. Ők amúgy jó fejek, meg minden, bár J. bá stílusa kicsit nyers időnként, de már megtanultam elengedni. I. néni pedig mindig mindenkinél okosabbnak hiszi magát, emlékszem, gyerekkoromban mindig cseszegette anyámat, hogy ne engedje, hogy nasizzunk tesómmal, mert hogy kövérek vagyunk és azok is maradunk és hogy az ő gyereke sosem lesz kövér. És ha lehet hinni a karmában, vagy bármiben, született egy gyerekük, aki most tizenpár éves és jelenleg is olyan 90 kilós :S
I. néni legalább bejött hozzám a konyhába és váltottunk pár szót, mert hogy régen találkoztunk ugye. Később húgom beszólt neki és ezekután besértődve ette végig a kaját, majd azt mondta, hogy másnap a telekre mennek J. bával, korán kelnek és menniük kell.
A másik, akivel dumáltunk az I. bácsi volt, amióta nem láttam, szétvarratta magát és már vagy 30 éve nem iszik. A felesége pedig isteni Rákóczi túróst hozott.
A többi vendéggel nem igazán beszéltem, mert nem volt időm (kedvem) kijárkálni, de pasim elvegyült helyettem , mindenkivel társalgott és mi másról eshetett szó, mint a fociról :D
Késő este mentek el a vendégek, de mi még kicsit maradtunk, mert rendben akartam ott hagyni a konyhát, nem akartam anyámat szívatni a sok-sok mosatlannal. Pasim már nem volt szomjas és testvérem pasija sem, ő kanosra itta magát és ölelgetett, puszilgatott, váhhh.
Tinimammer egy darabig szilárdan tartotta magát ahhoz, hogy ő ugyan nem iszik és mindjárt indul haza, de amint szabad lett a terep és az utolsó vendég is elhúzott, máris rávetette magát egy üveg töményre és mindenféle dalokat keresett ki a youtube-n, amit aztán tök hangosan hallgatott és énekelt. Persze nem csak az ő kedvencei csendültek fel, hanem az ősöké, tesóméké, pasimé. Közben a testvérem és anyám közötti veszekedés is fel-feltámadt, már engem is belekevert hugi, de leszereltem, hogy rólam akadjon le gyorsan. Néha olyan irigy tud lenni rám, tudnám miért, kacsalábon forgó házuk van vidéken, most építik majd be a tetőteret, két kocsi, nyaralások, jó állás, két diploma. Szabad a pálya, próbálja ki, jöjjön és lakjon ebben a csodás kis putriban, bámulja ezeket az ocsmány falakat a továbblépésről hiába álmodozva, fagyoskodjon télen és olvadjon el nyáron, meg csöveskedjen a szar hitelek miatt.
Sok sok sláger és legalább ennyi ital után nagy nehezen rávettem pasimat, hogy lassan indulni kellene haza, hívtam is egy taxit, bár féltem, nem visz el minket, mert hogy drágaságom erősen ittas, de mázlinkra pasim egyik haverja volt a sofőr, így rekordidő alatt (nem lassogva, meg kerülőutakon, hogy minél többet fizessünk) hazaértünk. Negyed 2-re kerültem ágyba, de reggel 8 után már felébredtem. Pasimnak már ez nehezebben ment, macskajajos volt. Hálaégnek ez nekem kimaradt, mert csak 0%-os söröket ittam, abban a hőségben kellett a francnak a tömény.
A vasárnap tehát pasim regenerálódásával telt, meg ezer éves Barátok közt-ök nézésével :D :D :D eskü, jól szórakoztunk, haj és ruha katasztrófák, gigamobilkészülékek, plusz drága 90-es évek...Azért jó, hogy ezen is túl vagyunk, elvileg, ha anyám meg tesóm kibékülnek, majd hugiéknál is lesz egy ugyanilyen, csak sokkal nagyobb szabásúbb és ott tesómék baráti köre lesz jelen, de az nem most lesz, hanem július közepe táján.
Tegnap meg délután pasim hozott Zacher (vagy hogy kell írni?) tortás jégkrémet, aminek több mint a felét meg is ettük estig, az lesz csak a szép, ha ráfüggünk a jégkrémre *-*
A hétre nincs sok tervem, de pénteken vár rám az a tájékoztató izé a hely2-n (nevezzük így), szerintem elmegyek meghallgatni, az még nem jelent semmit. I. azt mondta, ő most egy darabig nem fog dolgozni, hanem ha már úgy alakul, hogy a hely-nek annyi, legalább megműtteti a lábát, amit több éve tologat. Sajnálom, hogy ő nem akar a hely2-re jönni, jó én sem akarok, de nincs jobb ötletem...persze azért könnyebb lenne, ha olyanok is ott lennének, akiket bírok :S