Pénz helyett herpesz és más érdektelenségek

20.-án a huszonharmadik Columbine iskolai lövöldözés évfordulóján múlt 5 éve, hogy ide költöztünk ebbe a pusztulványba. Öt év, de 500-nak érzem és egyre rosszabb ez.

Na, és mi hiányzott a tavasztól, meg a húsvetból? Úgy van, a lebetegedés! Sikerült a hetet a torokfájás, taknyolás, köhögés, tré közérzet körrel indítani. Most már jobb valamivel, de a torkom még kapar és tegnapra lett egy bájos kis herpeszem, ami nagy és fáj és amitől megint úgy festek, mint akinek elszúrták az ajakfeltöltését. 

Ennél már csak a csóróságunk a borzasztóbb, annyira le vagyunk égve, hogy szégyenszemre, anyámtól kellett kölcsön kérnem, mert nem jövünk ki és még az áprilisi számlák egy részét se fizettem ki, nem beszélve a hitelről. Ami amúgy ott rohadjon ki, ahol van, már hányok tőle és tényleg egy hajszál választ el attól, hogy bedobjam a törülközőt és inkább éljek ezentúl albérletben, feladva a saját lakás álmot, de mást is csinálva, mint a filléreskedést. Ha a városban nem 100 ezer per hó+2 havi kaucio felett lenne egy albérlet, talán így is tennék, mert ez egy rémálom így és nagyon belefáradtam. 

Csütörtökön és pénteken együtt jöttem a buszon N.-el, jó volt. Ja a pasim végre elvitte a haverjához a laptopomat, kiderült, hogy valamit cserélni kell benne, de a jó hír, hogy talán az írásaimat is visszakapom. Jövőhét végén ha minden igaz, kész is lesz. 

Már alig várom, hogy visszakapjam a laptopomat, agyfasz kerülget az érintőképernyős irkálástól, meg a hülye automata javitástól is. 

A gyk-s rocker srác, akivel a zenét vesézzük ki, szakított a barátnőjével, mert a csaj állítólag depressziós és semmi se jó neki, meg most egy másik csávó is írogat nekem, igaz ő csak az írásait küldi el, hogy véleményezzem. Nem ír ám rosszul, meg szivesen is olvasom más műveit. Ha már írni nem tudok a laptop hiány miatt. 

Ha már írás, a héten a hajnali kapucsinóm mellett, hogy gyorsabban felébredjek, elkezdtem javitgatni az én kis d.lovers sztorimat is, yay mennyi hiba van benne, amiket észre sem vettem. Jó egy kicsit megint elmerülni abban a történetben, meg ha totál angst, akkor is.