Tavaszka

Tök régen írtam, de túl sok minden nem történik, így inkább, ha van időm,  a sztorijaimat írkálom, mert attól jól érzem magam. A valóságban meg egyre messzebb kerülök az álmaimtól és gyakran önmagamtól is. És ez nem jó, folyton rinyálni meg nem akarok.
Hétfőn délután kialudt a konvektor a kisszobában, pedig eskü, hozzá nem nyúltam. Gyorsan hívtuk azt a szerelőt, aki a nagyszobában cserélte ki a készüléket, szerencsére ki tudott jönni és visszakapcsolta ezt a szart. Viszont közölte, hogy mivel ezer éves, ez megeshet vele, és ha lehet ne piszkáljuk :S Okkkké, úgysincs már hideg. Azóta a konvektor közelébe sem megyek, nehogy bekrepáljon, távolról csodálom, mint egy festményt :S
A kedd reggel meg azzal kezdődött, hogy kiment a biztosíték, klassz volt fél hatkor reggel a villanyszekrénynél tobzódni.
És még csak szerda van. Lassan telik a hét. A héten minden nap hazagyalogoltam, mert itt a tavasz, a  szép idő és inkább sétálok, csak ne kelljen arra a pusztulvány buszra felszállni. Alig találkozom emberekkel és olyan izomlázam van, hogy csak na...
Pénteken meg csak délig lesz a hely!!!!Jeeeeeee...
A kérdés/válasz utolsó felvonása.
Imádtam.
Eredeti: http://www.titaniablog.hu.

81. Melyik a kedvenc idézeted? Miért? Ki jut róla eszedbe?
Amit nem értesz, ne kritizáld, fiam, kinek útját nem jártad, életét nem érted-Elvis Presley.
Például. De nagyon sok van. Egy időben füzetbe írtam ki a kedvenc idézeteimet.

82. Csalódtál már? Ha igen hogyan? Hogyan oldottad meg?
Persze, nagyon sokat és nagyon sok mindenkiben. Családtagban, barátban, pasiban. A családtag átvert, kibeszélt, a barát ignorált és kamuzott, a pasik megcsaltak. Csak a felejtés oldja meg ezeket a sérelmeket.

83. Tudsz konfliktust kezelni? Példát írj.
Nem nagyon, én olyankor kiborulok.

84. Írd le a hobbidat, és írj róla részletesen.
Biztos nem meglepő, mert jópárszor leírtam már, a hobbim az írás. Már vagy 11 éves korom óta, akkor történt, hogy egy nyári napon, a nagyszüleimnél voltam és egy ismerős csajjal lógtunk együtt a játszótéren. Ő mondta, hogy most kezdett egy új regényt. Mire értelmes fejet vágtam:
- Wow, te írni szoktál?
És irigykedtem, hogy milyen ügyes. Ő azt mondta remek időtöltés és szuper, ha szárnyal a fantázia. Így még aznap egy üres füzetbe elkezdtem egy kutyáról szóló sztorit írni. Kb. a Lassie hazatér mintájára. Csak írtam-írtam és elég hamar be is fejeztem. Biztos nagyon kezdetleges lehetett, de én irtó büszke voltam magamra. Sajnos az a történet már nincs meg, és sok másik sem, mert mamám egy csomót kidobott régen lomtalanításkor, de ez volt a kezdet, és nem volt már megállás, van is egy nagy doboz az őseimnél elrakva, meg egy fiókot is telepakoltam az irományaimmal (a kezdetekkor a kétezres évek elején még nem volt internet a háztartásokban, később mikor meg lett netünk, akkor is sokáig nem mertem sehova sem publikálni semmit).

85. Mennyit és mit iszol naponta?
Sima csapvizet, de nem számolom mennyit, meg reggel és délben egy-egy bögre kapucsínót. Tudom, több folyadék kellene.

86. Mi volt a legcikisebb eset, ami veled történt?
Van pár, még otthon laktam és egyszer bementem anyám megbízásából valami hivatalos papírt kikérni, anyám mondta, hogy ne hagyjam magam és legyek erélyes. Az voltam, köszöntem, majd nem hagytam az ügyintézőt szóhoz jutni, rázúdítottam mindent, ő végighallgatta szépen a maratoni mondandómat, aztán közölte, hogy rossz helyen vagyok, a szemben lévő épületbe kell menni. De van sok, főleg részegen csináltam magamból hülyét és asszem volt már olyan kérdezz-felelek, amiben ezt taglaltam is.

87. Orvos, vagy inkább kínlódsz?
Mivel a háziorvosunkhoz kb. születni kell annyian vannak, inkább a szenvedés+háziszerek, ha végképp nem múlik ügyelet, de az is ritkán. A fogorvost körülbelül évek óta halogatom.

88. Mennyit és miben változtál gyerekkorod óta?
A boldogság, naivság, kedvesség az a múlté. Valamit komolyodtam is.

89. Miért álltál neki ennek a 100 napos kihívásnak?
Mert szeretek kérdezz-felelek-re válaszolni.

90. Írj egy idézetet. Bármit. Magadtól.
Minden nap egy fontos lecke az élet iskolájában.
Eheh, ez elég béna, de nem jut jobb eszembe most.

91. Szoktál egy-egy dal felcsendülésekor pár könnycseppet megejteni, mert eszedbe jut egy nagyon szép korszak, mikor ez a dal ment?
Naná, egy rakás ilyen dal van, hirtelen fel sem bírnám mind sorolni. Ilyen pl. James Blunt-Fall at your feet, Meat Loaf-Objects in the rear view mirror may appear closer than they are, No doubt-Don't speak, Lighthouse-Everything, Creed-One last breath, The red jumpsuit apparatus-Your guardian angel és sorolhatnám.

92. Milyen memóriád van? Mindent megjegyzel, vagy fel kell írnod magadnak?
Már szenilis vagyok XD lista nélkül sehova! Mindent fel kell írnom a mobilomba, vagy a naptáramba, mert kimenne a fejemből.

93. Ha kiderülne hogy holnap megy hozzád egy rég nem látott ismerősöd, mivel várnád?
Semmivel, ide be nem engednék senkit vendégségbe az tuti, mert ez a lakás ronda és pusztulat, de találkozni szívesen találkoznék vele és akkor mehetnénk pl. cukrászdába, ott meg azt eszünk, amit akarunk.

94. Szereted a kínai kaját?
Még sosem ettem.

95. Mit csinálsz, mikor otthon vagy betegen?
Fekszem, tv-t nézek, laptopozom.

96. Mire gyűjtöd jelenleg a pénzedet?
Azt a pár ezret ami jelenleg itthon van???Haha, kajára :D Ha lenne több, akkor lakásra, vagy valami nagyszabásúra.

97. Melyik a kedvenc nasid?
Ó, minden jöhet! Torta, nápolyi, joghurt, gofri, mogyorókrém, csoki, piskótaszelet. Imádom az édességet.

98. Te vagy a kezdeményező egy veszekedés után, amikor békülésre kerül a sor, vagy büszke vagy?
Ha nem nekem van igazam, akkor nem kezdeményezek, ha én picsáskodtam, akkor előfordul, hogy bocsánatot kérek. Pasim jobb nálam, ő sosem kér bocsánatot és kb. semmiért sem érzi magát hibásnak :S

99. Félsz a villámlástól?
Igen, eléggé.

100. A 100. napon próbáld meg megfogalmazni, hogy miért jó ilyent készíteni. Vajon, miért szeretjük mi ezeket a kis feladatokat annyira? :)
Mert segít elfelejteni a gondokat szerintem. 

R.I.P. Taylor Hawkins (Foo fighters).
:( :( :(

Az baj, ha nekem már most elegem van a hétből?

Ami ráadásul undorítóan hosszú lesz a szombati bedolgozás miatt.
Péntek este jött egy köremail, hogy hétfőn össznépi agytágítás lesz a hely-en. Konkrétumot nem írtak, de gondoltam, hogy most akkor előrukkolnak az igazsággal. Szóval ennek fényében nyomasztóan telt  hétvége, meg más miatt is. Pasim szokásos körei, plusz anyám vs apám csaták, lamentálás a csóróságokon.
Vasárnap hajnalban olyan össze-visszaságokat álmodtam (amit megnéztem az álomfejtés honlapon és sok rossz jött ki, na de hát ne higgyünk az álmoknak ugye?) és utána meg azon agyaltam, hogy már régen ki kellett volna költözni külföldre. K. évek óta kint van és hiába szakított a pszichopata exével és él ott kb. egyes-egyedül, eszébe nem jutna visszajönni az országba. Vagy ott van A. anyukája kb. 9-10 éve van Washingtonban és egyelőre nem tervez hazatérést.
Ja, nem is írtam legutóbb, megint rákezdtek a középsulis osztálytalálkozó szervezésére. Ezúttal május közepe, vége felé akarják megtartani. Pff...Az a kamukirály aputest az első kommentelők között írta, hogy ő biztos ott lesz :D mondjuk akár ott lesz, akár nem, engem még mindig nem érdekelnek ezek az emberkék, szóval én tuti, hogy nem megyek. De kíváncsi leszek, hogy Á., vagy A. megjelenik e, mert a partit most az a srác tervezi a hétvégi házában, akivel A. anno suliban pár hétig kavart.
Na, de térjünk vissza a hétfőre, tehát befújtam magam a kedvenc parfümömmel és frissen mosott sörényemmel elmentem erre a délutáni összeröffenésre. Ismerőst szinte nem is láttam, szegény I. szabin van, mert az anyukája után, az apukája is meghalt 4 hónapon belül.
A gyűlés elhúzódott, mert volt egy nő, aki kb. ötpercenként kérdéseket tett fel ami mellé maratoni véleményáradatot is csatolt. Oké, amúgy érthető, mindenki szeretne valami biztos forrás birtokába jutni, de az nem ma jött el, mert semmi olyan nem derült ki, amiről eddig ne lehetett volna tudni. Még mindig csak a ködben tapogatózunk. Elég valószínű hogy megszűnik a hely, de nem tudni mikor, szó volt, valami másik céggel való összeolvadásról, viszont oda nem kell ennyi ember stb., szóval annyi biztos, hogy semmi nem biztos. Így a szorongás folytatódhat még tovább.
Hazafelé két megálló után lerobbant a busz, a másik meg fél óra múlva jött, csodás tömegnyomorral, alig vártam, hogy leszállhassak.
És még csak  hétfőt írunk yea...
Inkább folytassuk a kérdés-feleletekkel. Előre sajnálom, hogy ha vége lesz, mert mindig olyan lelkesen írogattam a válaszokat.
Eredetit itt találod: http://www.titaniablog.hu.
Legyen jó hetetek :*

51. Gondolkoztál már öngyilkosságon illetve öncsonkításon?
Uh, neeem...

52. Mik borítanak ki téged?
Haha, inkább mi nem? Ha nem elképzelések szerint alakulnak a dolgaim. A hirtelen helyzetek. A családi viszályok. Pasim húzásai. Tömegközlekedés, a belváros, a forgalom, a vásárlás, az ügyintézés, néhány környékemen lakó pletykás, unatkozó, rosszindulatú egyén ésatöbbi.

53. Számodra fontos embereket vesztettél el?
Sajnos igen. Nagyszülők, ismerősök, barátok, rokonok.

54. Mik azok a célok, amiket 2 éven belül szeretnél elérni?
Boldognak lenni. Konkrétumokat nem tudok, ember tervez ugye.

55. Használtál már ki valakit? És miért?
Nem emlékszem ilyesmire.

56. Rossz embernek tartod magad?
Nem vagyok olyan rossz ember, de szeretnék jobb lenni persze.

57. Szüleiddel milyen viszonyban vagy?
Anyámmal közelebbi, apámmal már kissé fagyosabb.

58. Szeretsz iskolába járni?
Nem járok már suliba. De annak idején az általánost a piszkálódás miatt utáltam, a középsuli első két éve jobb volt, az utolsó kettő megint tré, mert összevontak minket egy másik osztállyal, ahol túl sok seggfej volt (plusz Aputest aki akkor a pasim volt, és a tenyérbemászó, nyalizó, mindenkire rámászó stílusa miatt engem is szekáltak).

59. Mit gondolsz a nyitott kapcsolatokról?
Én nem tudnék ilyenben élni, de akinek ez bejön, hát legyen benne boldog.

60. Milyen nyelveken szeretnél megtanulni?
Spanyol és angol (angolul valamennyire tudok mondjuk, de mehetne jobban is).

61. Voltál már tengerparton?
Még sohasem (zokogó ikonok).

62. Szoktál alkoholt fogyasztani?
Ritkán, évente párszor. A nagy alkoholizálások nem nekem valók.

63. Szereted a körmöd festeni, amennyiben lány vagy? Esetleg mű köröm?
Sosem volt műkörmöm, nem is vágyom rá, a kezemen festeni is csak évente ha 2-3 alkalommal szoktam a körmeimet, viszont a lábamon a körmöket nyáron festem, mondjuk értelme nem sok van, szinte sosem hordok papucsot, vagy szandált.

64. Régen, myvip vagy iwiw volt a kedvenced?
Juj, de nosztalgikus kérdés. Az iwiw, de amúgy a myvipen is regisztráltam, csak a jelszavamat elfelejtettem és nem tudtam belépni.

65. Voltál már plátóilag szerelmes?
Persze, gyerekkoromban egy sor színészbe, zenészbe, egy középsulis osztálytársamba.

66. Szeretsz buliba járni? Vagy koncertekre?
Szeretnék néha egy jó kis rock koncertre menni, vagy egy klassz kis sütögetős kertipartira. Régebben többször mentem, de mostanság  egy nyolcvan éves is pörgősebb életet folytat, mint én.

67. Írd le, mit élsz át ha szerelmes vagy. Hogyan tudnád megfogalmazni hogy milyen érzés?
Jó érzés, teli izgatottsággal, szárnyaló fantáziával, a találkozásokra való várakozás, non-stop álmodozás, minden zenéről az illető jut eszembe.

68. Külföld vagy belföld? Miért?
Nekem mindkettő jöhetne. Mert nem sok helyre jutottam még el eddig.

69. Mondj 5 hibát magadról, ha van.
Több van, mint öt :D türelmetlen, makacs, lusta, pesszimista, nyugtalan.

70. Milyen az önbizalmad? Van?
Nincs. Talán sosem volt, vagy ha volt is, elvette az a két rohadék, szemétláda osztálytársam általánosban, aki folyton piszkált, meg néhány kedves exem is hozzájárult, ahhoz hogy nekem nulla önbizalmam legyen.

71. Szoktál csúnyán beszélni?
Sajnos igen.

72. Dolgoztál már? Ha igen mit?
Diákmelóban zöldségesnél, borászatban, gyárban. Sulis gyakorlaton egy butikban (életem egyik legrosszabb, legmegalázóbb időszaka volt, akkor jöttem rá, hogy jól szituált, középkorú nők mennyire kegyetlenek tudnak lenni). Rendes állásban voltam ruhaboltban és irodában.

73. Milyen diáknak tartod magad?
Már nem járok iskolába, de alapvetően szorgalmas voltam. Hülye, de szorgalmas, szóval amit be kellett magolni, vagy amire beadandót kellett csinálni, az oké volt nálam. A magatartásommal sem volt baj szerintem, leszámítva pár lógást.

74. A kedvenc színed jellemző rád?
Fekete, zöld és bordó a kedvenc színem, de arról fogalmam sincs jellemző e rám.

75. Melyik parfüm a kedvenced?
Parfüm mániás vagyok, imádom az illatokat, a szép üvegeket! Volt egy munkatársam, aki gyűjtötte a drága parfümöket és sokat illatoltunk együtt. Itt szerettem bele pl. az Yves Saint Laurent Black opiumba, vagy a Lolita Lempicka Sweet-be, bár sosem engedhetem meg magamnak, meg nem is adnék ennyit egy parfümért az a helyzet. Ez a munkatársam adott nekem ajándékba egyszer Givenchy HOT COUTURE-t, meg Jacomo silences-t, mert neki nem jöttek be ezek az illatok. Az én személyes kedvenceim, amiket próbáltam már és szeretem: Yodeyma Black elixir, Yodeyma Seduccion, B.U. Passion, B.U. Absolute me, Far away, Far away rebel, Little black dress, Flor de Mayo.

76. Hiszel a természetfeletti dolgokban? Van rá példa?
Talán kicsit hiszek és félek is ezektől. Fura dolgok történtek már, amire nincs magyarázatom, pl. rokonunk halála után a vitrinben lévő ébresztőórája le volt fordítva, meg ilyenek. Para...

77. Mennyire jók a megérzéseid?
Sajnos a lottó főnyereményt még nem éreztem meg. Néhány emberrel kapcsolatban viszont bejöttek.

78. Mit gondolsz a hajléktalanokról?
Sajnálom őket, volt hogy adtam nekik pénzt.

79. Milyen álmaid háza/lakása?
Mindegy, csak el innen! Nagy igényeim szerintem nincsenek, másfél szobával kiegyeznék, csak legyen meleg, napfényes, vidám, ellentétben ezzel a hideg, sötét és elszomorító ürgelyukkal, amiben most vagyok. Hogy vágyjak hazamenni és legyen kedvem lakáskiegészítőt venni pl. édes otthon táblát, meg welcome lábtörlőt. Az álmaim háza egy mondatban összefoglalva: legyen jó ott élni.

80. Mennyire vagy házias?
Hát nem sütök-főzök-takarítok folyton, sőt számomra a házimunka nyűg. De lehet, hogy csak ebben a lepattant lakásban, mert pl. az imádott albérletünkben nem éreztem így.

Üres zseb, tele szív

Pasim programjainak nagy része végülis ment a levesbe, a délelőtti találkozót a haverja lemondta, a bográcsozást meg ő hagyta ki, mert átrakták estére és akkor már hideg van egy kerti partihoz és pasim hetek óta náthás. A másnapi búcsúbuli meg volt tartva, de hajnali fél egykor már hazajött (illetve dűlöngélt, szóval az állapotelemzést hagyom is). Hétfőn és kedden sétáltunk kicsit, tök jó idő volt, ja meg főztem szokás szerint. Eléggé egyhangú volt, de legalább lehetett pihenni, igaz az alvást nem vittem túlzásba és legkésőbb negyed 8-kor mindig ébren voltam. Apámékhoz nem mentem el, viszont ott most az van, hogy fater besértődött a Tinimamira, mert a csaj átvágta, megígérte, hogy segít neki valamiben, közben meg elment inni valami barátnőjével, két napig elő sem került. Gáz nagyon. Inkább a gyerekével lenne, de az az opció nála felejtős. Bárcsak apám belátná, hogy egy csomó pénzt s energiát fektetett a nő támogatásába, feleslegesen. De attól félek, hogy ez a haragszomrád is csak időleges.
A para is jelen volt a négy napban. Valami belső indíttatásból facebookon rákerestem arra a retkedékre, akivel pasim a hátam mögött kavart. Néha megnézem, hogy mi van vele, csak hogy lenyugodjak, hogy a fickójával éldegél a szép nagy házukban. Nem valami nagy posztolgatós, a legutolsó fotóit még valamikor augusztusban tette közzé, hogy a Balcsinál nyaral a pasival, azóta semmi. Ámde most felkavaró tényekkel szembesültem, a luvnya a családi állapotát egyedülállóra írta át, sőt a hapsival közös képe helyett is egy saját magát ábrázoló fotót rakott fel. Whattttt???? Hogy mi a franc van? Nem kellett a csajszinak a jólét, a hatalmas palota, a nyaralások? Mondjuk, a pasija is lapátra tehette, kitudja mi van a háttérben, nem is érdekel, de belém jött a félsz. Jó, már ezer éve történt az incidens, de akkor is emlékszem rá, milyen sokáig tartott lekoptatni ezt a nőt és mekkora pusztítást végzett ez az egész az önbizalmamban. Pasim is hibás volt persze, ezzel pedig lerombolta a bizalmat, amit én első perctől kezdve felé közvetítettem. Azóta valahogy nem is bírok megbízni benne, főként úgy, hogy sokszor viselkedik gyanúsan. Visszatérve erre a ribire, remélem van már valami másik kiszemeltje és azért dobbantott a kapcsolatából. Nem is tudom, mihez kezdenék, ha megint ráállna pasimra. Gondolom, ennyi év után már nincs ilyen szándéka, mert nagyon nem lenne erőm újra ezzel foglalkozni.
A hét eseménydúsabb része tehát szerdával indult, amivel egészen meg tudnék barátkozni tartósan. Igaz, tegnap esett az eső, a buszt is lekéstem, a másikra egy csomót kellett várni, így full megáztam. Ott álltam az esőben és ahogy a reklám is mondja, nem lesz ez egy vidám nap, gondoltam. És tényleg nem volt az, mert este rájöttem, hogy alig van pénzünk :S Illetve a héten kitartottunk volna, de kaptam egy levélkét, hogy el vagyok maradva a közös költséggel és hanem fizetek baj lesz, így hát be kellett áldoznom a maradék pénzt, most meg kb. totál nullán vagyunk. Szép...
Valahogy anyagilag (is) fos ez az év, majdnem annyira, mint mikor albérletben éltünk, de a különbség az, hogy ott szerettem lennni és nem idegelt, hogy kisebb vagyonokat fizetünk, itt viszont tiszta szívből gyűlölök lakni és minden forintot kidobásnak érzek. Na, mindegy ez lerágott csont, szóval nem rinyálok ezen.
De nem elég a ruppótlanság és a nyomottság, még este rám írt szexmániás exem is, hogy mi van már velem, nagyon eltűntem. Visszaírtam, hogy minden oké, tök rövid és tárgyilagos voltam, nem volt hozzá energiám, nem akartam neki taglalni a dolgaimat. Szerencsére most ő sem rohamozott meg a szánalmas szexajánlataival, leírta, hogy járnak a nőjével valami kezelésre, és a dokijuk szerint akár már idén jöhet a kisbaba. Na hát tök jó, örültem vele aztán elköszöntem és aludni mentem.
Reggel meg majdnem elkéstem, mert belefutottam rocker R.-be, már messziről kalimpált nekem :D Van egy új tökjó tetkója és lett septum piercingje is.  Cool *-* Azt mondta, hogy szerinte híztam, de ezt is megbocsátom neki. Btw szerintem nem jött fel rám plusz kiló, csak előnytelen volt a nadrágom.
Na, ennyit rólam mára, jöjjön a kérdezz-felelek folytatása, ezúttal 20 kérdéssel és a rájuk való válasszal.
Eredeti: http://www.titaniablog.hu.

31. Melyik álmod vált valóra?
Érettségi, gépírás bizonyítvány (jeles).

32. Milyen zenei műfajt szeretsz, és miért?
Rock, punk, grunge (néha emo ugyebár). Mert ezeket szeretem.

33. Mi a márkás dolgokról a véleményed? Te is vásárló vagy, vagy beéred az olcsó dolgokkal?
A márkás dolgok jók, de nem mindenki tudja megfizetni őket, többek között én sem. Ha ruhákról van szó, az nem nagy ügy, a turkálókban egy rakás márkás holmit lehet fillérekért vásárolni. A márkás parfümöket meg nagyjából ki lehet váltani olcsóbb utánzatokkal. Amúgy meg sosem voltam az a nagy csak egy bizonyos drága márkát hordok típus.

34. Pesszimista vagy optimista vagy?
Szívesen írnám, hogy optimista, de nem. Pesszimistának tartom magam, bár néha vannak jobb periódusaim.

35. Mi a legnagyobb félelmed? Fejtsd ki!
Hogy megint rossz lesz a nőgyógyászati eredményem és hogy egyedül maradok, mert a szeretteim nem lesznek mellettem.

36. Jelentkeznél valóság showba? Miért?
Dehogy jelentkeznék! Én annál sokkal visszafogottabb vagyok.

37. Említs 5 embert aki fontos számodra, és mond el miért?
Anyu-mert mindig mindenben támogat és ahogy tud, segít.
Pasim-mert szeretem és kész XD
Apa-bár nem vagyunk annyira közeli viszonyban, mint anyukámmal, de nagyon szeretem őt is és néha (sajnos csak néha) tök jókat dumálgatunk.
Tesó-vele is tök klasszul elvagyunk, csak mivel vidéken él, ritkán találkozunk.
H.-hát ő már ezer éve a barátnőm.

38. Tél vagy nyár?
Jó kérdés, mindkettőnek van pozitiv és negatív oldala. Így tehát ősz XD

39. Vallásos vagy?
Nem mondhatnám, meg sem vagyok keresztelve.

40. Egyenes vagy göndör haj?
Régen abszolút szögegyenes hajat akartam, mostanában inkább a brutál göndör fürtökről álmodozom. De nekem ilyen bamba hajam van, a göndör és az egyenes kereszteződése.

41. Van párod? Ha igen, meséld el hogy jöttetek össze. :)
Régebbóta ismertük egymást, párszor iszogattunk, beszélgettünk az akkori törzshelyemen a rock kocsmában, de kb. ennyi volt a kapcsolatunk. Aztán mikor szakított velem az előző pasim a Narkomán, elmentem egy rockfesztre a tesómmal és az ő akkori barátjával, tudjátok, hogy felejtsek meg egyebek és hazafelé a buszon felszállt a mostani párom a haverjaival, kiderült, hogy ő is ezen a fesztiválon volt, csak nem találkoztunk. Leült mellém, dumáltunk és számot cseréltünk, majd pár nap múlva felhívott és találkoztunk. Régi szép emlékek, utána jött a szomorú valóság :S

42. Mi volt életed legromantikusabb pillanata?
Ami olyan volt, mint egy film? Hát az Mr. Népszerűvel volt, mikor egy rockkoncerten újból összejöttünk (de az csak arra az estére szólt számára, később rájöttem), romantikusan nézett rám, megcsókolt, majd csak ültünk a dombon, az égen tüzijáték volt, közben meg a hangfalakból szólt Bon Jovi-Bed of roses c. dala. Oké tudom, ez amúgy full giccses, de akkori fiatal, naiv és szerelemre vágyó énemnek ez nagyon menő volt.

43. Szereted a sportot?
Nem igazán. Tesiből meg akartak buktatni, mert be sem jártam. Ezzel asszem mindent leírtam.

44. Írj 20 nem általános dolgot magadról.
- Gyakran nagyon idétlen vagyok
- Fura a humorom
- Eléggé szarkasztikus vagyok
- Nagyon szeretem a tortákat, kb. gyomorrontásig tudnék belőlük enni. Ez vonatkozik a mogyorókrémre is.
- Csapvizet iszom, mert utálom a szénsavas innivalókat.
- Szerintem a hiénák és a kecskék cuki állatok.
- Elég türelmetlen vagyok.
- Utálom a házimunkát. Az összeset.
- Olyan szívesen megtanulnék szexi táncokat, de félek, hogy röhejesen csinálnám.
- Gyerekkoromban verseket írtam.
- Az egyik fogalmazásomat az osztályfőnök általános suliban felolvasta mindenki előtt.
- Nagyon szeretem a bűnügyi dokumentumfilmeket.
- Rühellem a tömeget és a tömegközlekedést.
- Imádok hagyományos levelet, képeslapot küldeni és kapni.
- Parfümös üvegeket gyűjtök.
- Imádom a hegyeket.
- Szeretem a színes dolgokat, de ruhákban mégis inkább visszafogottabb, sötétebb darabokat hordok.
- Szeretek minden cél nélkül csak úgy sétálni, az sem baj, ha pasim jön velem.
- Szívesen részt vennék egy karaoke esten, de túl szégyellős vagyok ilyesmihez.
- Nem szeretek telefonon beszélni, inkább az írásos mód híve vagyok.

45. Melyik országba jutnál el szívesen?
Usa, Erdély, Németország, Anglia.

46. Sorolj fel 10 jó tulajdonságot. +1et a neved kezdőbetűjével! (ne szokást írj)
- jó hallgatóság
- álmodozó
- kreatív
- együttérző
- pontos
- megértő
- bátorító
- kötelességtudó
- ragaszkodó
- romantikus
+1 a nevem kezdőbetűjével: vágyakozó

47. Sorolj fel 10 rossz tulajdonságot. +1et a neved kezdőbetűjével! (ne szokást írj)
- túlérzékeny
- hirtelenharagú
- nyugtalan
- sírós
- lusta
- borúlátó
- előre ítélkező
- halogatós
- befelé forduló
- hisztis
+1 a nevem kezdőbetűjével: vitatkozós

48. Mennyire jellemző rád a neved?
Szerintem annyira nem, de már megszoktam.

49. Hisztizel ha meglátsz egy pókot a falon?
Inkább pánikba esem, de ez mind semmi ahhoz képest, ha meglátok egy darazsat, na akkor már orvosi esetté válok...

50. Szoktál “bolhából elefántot csinálni?”
Hát hogyne :P

 

Roses are dead, violets are dying, outside i'm smiling, but inside i'm crying.

Írtam egy csomót, erre benyomtam valamit és mind kitörlődött. Gratu hát magamnak :S Na, de végre itt a hétvége, lehetne pihenni, erre fél 7-től ébren vagyok. A pasim is már korán elhúzott, franc tudja, hogy hova, meg amúgy sem azt tervezte, hogy velem tölti a napjait. Ma 11-kor valami haverjával találkozik, délután egy másikhoz megy bográcsozni, holnap este meg egy harmadik kis barát búcsúpartiján lesz jelen, mivel a fickó külföldre megy dolgozni. Az meg sem fordult pasim fejében, hogy mi ketten is csinálhatnánk esetleg valami programot :S Jellemző.
Szóval nekem marad a főzés gyönyöre, némi házimunka (de ahhoz semmi  kedvem) és unatkozás. Remek lesz. Lehet, hogy lemegyek anyámékhoz egyik nap, feltéve ha Tinirüfke nem lesz ott, mert rá valahogy nem vagyok most vevő.
Bízom benne, hogy a hosszú hétvége maradék két napján drága párom többet lesz jelen, vagy legalább sétálni elmegyünk, jó lenne, mert unom ennek a retkedvény lakásnak lehangoló falait bámulni.
A hét amúgy eltelt, semmi érdemleges nem történt.
A gyakorin lógtam kicsit, egy rocker sráccal írkáltunk, kizárólag a zenéről. Ja, meg egy csaj is megtalált valahogy és vele is írkálunk, eleinte csak átlag témákról, de aztán bevallotta, hogy neki tetszik a féltesója, aki szintén csaj. Most ott tart, hogy elmondta a tesónak a szitut, és ő is érez valamit iránta. Woah, a GYK-n sok az ilyen sztori, meg az untakozó tinik, akik képzelődnek mindenfélét, szóval remélem hogy kamu az egész és egy trollt etetek. Eddig azt hittem, hogy a twincest/incest és más fura családi relációk csak a fanfictionokban léteznek.
Ja, ha már fanfiction, a héten olvastam egy olyan megrázót, hogy napokig az járt a fejemben és nagyon elszomorított.
Le kellene már akadnom a netről tudom, és valami másba fogni. Erre lenne jó, egy kis séta a pasimmal pl., de ő nem partner ebben, úgy tűnik.
Tegnap a buszmegben belefutottam Á.-ba, ment meglátogatni a csalfa pasiját, nem sokat beszéltünk, mert jött a buszom, de azért jó volt látni. Bár szerintem boldognak, ő sem boldog.
Hét elején még R.-re is ráírtam, mert kirakta a fb-re, hogy rosszul lett. Megkérdeztem, hogy mi történt, de olyan lerázós tőmondatokban válaszolt, látszott hogy bárkinek nagyobb örömmel írna, mint nekem, így szépen udvariasan el is köszöntem tőle. Mit is vártam amúgy R.-től, hiszen már egyáltalán nem vagyunk semmilyen kapcsolatban és már azt is kétkedve írom le, hogy valaha barátszerűségek voltunk.
Találtam kérdés-válaszokat (http://www.titaniablog.hu), méghozzá jó sokat 100 kérdés-100 válasz. El is  kezdtem, a harmincadikig jutottam, mert közben főzni is kell(ene), de majd folytatom. Töltsétek ki ti is ha szeretnétek.

1. Mik azok a dolgok amik motiválnak?
Az írás, na az nagyon-nagyon. Meg az álmaim, hogy még mindig nem adok fel őket.

2. Milyen telefonod van? Miért azt választottad?
Samsung galaxy. Ezt kaptam a mobilszolgáltatós hűségprogiban. De amúgy okos kis készülék, szeretem.

3. Kik azok az emberek, akik az agyadra mennek, és miért?
Néha az egész város, ahol élek :D Részletesebben: a pletykás, rosszindulatú öreglányok, húzóskocsis öreglányok, akik direkt a tömött buszon utaznak. A hely-ről jó páran, itt a házban egy-két delikvens, a szomszéd házból a kutyás ribi. Az idióta autósok, akik nem adnak elsőbbséget, amikor a gyalogosnak kellene, a bicajosok, akik még mindig nem a kiépített biciklisúton mennek, az oltásmániások, a kovidmániások, a politizálók és sorolhatnám.

4. Milyen nyelven tanulsz? Miért pont ezt választottad?
Angolul tanultam, meg oroszul kicsit. Az orosz-t nem én akartam, csak betelt az angol csoport. Az angolt meg mindig menőnek tartottam és hasznosnak is. De még volna bőven hova fejlődnöm, szeretnék nyelvvizsgázni egyszer. És még mindig kacérkodom a spanyollal is.

5. Mi volt az oviban a jeled?
Csiga.

6. Mit gondolsz a prostituáltakról?
Ismertem olyan csajt (kettőt is), akiről feltételezni sem feltételeztem volna, ők árulták el, hogy ebből éltek. Amúgy nem gondolok róluk semmit, az ő dolguk, ő döntésük.

7. Hány évesen vesztetted el az ártatlanságod?
15 voltam kábé, rossz emberrel, rossz helyen, kiábrándító és korai volt.

8. Hány évesen voltál először szerelmes? (nem plátói) 
Jó kérdés, én sokszor hittem azt, hogy szerelmes vagyok, később jöttem rá, hogy az nem volt szerelem.

9. Mit gondolsz, hol tartasz 10 év múlva?
Ha így haladunk, kb. ugyanitt :S (szomorú ikonok).

10. Melyiket választanád? Karrier vagy család? Miért?
Család. Egyértelműen. Mert abban látom a jövőt. A karrier sosem izgatott.

11. Hány gyermeket szeretnél, miért?
Kettőt.

12. Szereted az állatokat?
Persze. Kedvencem a  macska, szívesen tartanék is, de itt ebbe a lehangoló közegben szegény csak szenvedne.

13. Mi a szubjektív véleményed a Környezet szennyezésről?
Sajnálom a földet, és azt kívánom, hogy az emberek vegyék már végre észre, hogy mit tesznek.

14. A világvége szerinted eljön?
Talán.

15. Van jogsid? Ha nincs, szeretnél? Mikor?
Nincs sajnos és nem is igen lesz. Egyrészt baromi sok pénzbe kerül, másrészt, azt hiszem PTSD-m van az autóktól, egyszer elütött egy tolató kocsi, mikor a Narkomán pasimmal vitatkoztunk egy út közepén. Repültem jó sokat, a nadrágom szétszakadt és a lábamból ömlött a vér. Váh...hagyjuk is. Szóval azóta néha rámjön a szívdobogás és lever a víz, ha át kell kelnem egy olyan úton, ahol nagy a forgalom.

16. Kit szeretsz a legjobban a világon, és miért? Van ilyen ember?
A családomat természetesen.

17. Gyerekkorodban gyűjtöttél valamit? Ha igen mit?
Szalvéta, levélpapír, ásványok, kagylók.

18. Facebook avagy Tumblr? Miért?
Csak facebookom van, elég az is.

19. Tégy úgy mintha egy állás interjún lennél, írd le hogy viselkednél, és egy párbeszédet. Milyen ruhában jelennél meg?
Gondolom hogy felvennék egy normálisabb cuccot és izgatottan válaszolnék a kérdésekre. Csináltam párszor, mindig kikészített idegileg, mert szóban béna vagyok nagyon. És ettől a kérdéstől be is ugrott, hogy ha megszűnik  a hely, akkor megint kezdhetem.

20. Van olyan dolog amire büszke vagy? Mire?
A családomra, ők a legfontosabbak nekem. Néhány írásomra (tudom nem kellene, de...), arra hogy anno leérettségiztem (egy forintba sem fogadtam volna erre).

21. Van olyan dolog amit megbántál? Ha igen miért, ha nincs miért?
Van bizony, egyes exek (Aputest, Narkomán, Mr. Népszerű), részeg szituk, hülye féltékenységi jelenetek. Meg hogy  megbíztam ezekben az emberekben, kitártam nekik a szívem és jól ki is használták. Sajna pasim is...

22. Humán vagy reál beállítottságú vagy?
Humán.

23. Jártál zene iskolába? Milyen hangszeren szeretnél játszani?
Nem jártam zeneiskolába, jobb volt mindenkinek így.

24. Mi az a 10 dolog, amit mindennap megteszel, az alap dolgokon kívül?
Kapucsínózás, álmodozás, telefonon felhívom az őseimet, írok a hugomnak, mindennap benézek a blogomra, zenehallgatás, fanfiction olvasás, olvasott blogok felkeresése, a kedvenc bűnügyi sorozataim nézése, sétálás.

25. Hol tartanád álmaid esküvőjét? Hova szeretnél nászútra menni?
Nekem nemigen lesz esküvőm :D Pasim nem vesz el soha! De ha lenne, egy abszolút szűk körű szertartás lenne, simán, egyszerűen házasságkötő teremben, két tanúval, pár családtaggal, utána egy szolid éttermi kajálás. Semmi extra. Nászútra bárhova mennék, jöhet Anglia, Skócia, Írország, de MO-n belül is bármi lehetne az úticél.

26. Ha 1 napig azt tehetnéd, amit akarnál/szeretnél, mi lenne az?
Egy jó kis eldugott nyaralóban süttetném a hasam, a kedvenc koktélommal, a zenéimet hallgatva, bámulva az eget, és a pasim is kedves lenne hozzám (yay).

27. Kinek a bőrébe bújnál szívesen? (híresség)
Most így hirtelen nem tudom, valamelyik szuperszexi női színész, vagy énekes.

28. Mi szerettél volna lenni kiskorodban?
Régész.

29. Mi a véleményed a drogokról?
Pár sztorimban írok olyanokról, akik drogoznak, vagy ilyesmi. Sajnos én is szedek Xanax-ot, ha az annak számít :S mert nem tudok aludni és néha idegroncs vagyok. De a klasszikus értelemben vett kábszerekkel tuti nem élnék.

30. Mit gondolsz a bántalmazásokról?
Borzasztó dolog.

Cicanik

Hétvégén tök sokat írtam abba a saját szereplős "kudarc-sztoriba", amit még 2015 nyarán kezdtem és azóta sem tudtam befejezni, mert elfogyott a lelkesedésem, vagyis inkább sok volt benne az elején a felnőtt tartalom (majdnem minden fejezetben) és egy idő után nem volt már kedvem hozzá ilyen formájában. Néha azonban feltámad bennem a hangulat, hogy írkáljak hozzá ezt-azt, úgyhogy halad, csak rohadt lassan. Na, de most ahogy megint elmélyültem benne kicsit és próbáltam összeszedni a cselekményeket, rájöttem, hogy ha nagyon megerőltetném magam, idén lezárhatnám, mert kb. 5-6 rész kellene már csak, hogy tisztességesen befejezzem. Vagy lehet, hogy már annyi sem. Mondjuk, úgy sem publikálom, legalábbis eddig azt hittem, de meglehet, hogy anonimban felrakom az archive-ra, megérdemli, ha már ennyi évet szenvedtem vele.
Amúgy sok újat nem tudok írni, éjjel rosszul aludtam, sokszor felkeltem és fél 4 után már nem is aludtam egyáltalán, így idegbeteg voltam, mikor ötkor kelnem kellett. Pasim meg mikor meglátott az ágyból kikászálódni, naivan megkérdezte, hogy mit csinálok, mire majd leordítottam a fejét, hogy szerinted hajnali ötkor mi a f*szt csinálok?!
Hülye válasz a hülye kérdésre. Persze nem akartam tuskó lenni, de korán volt, sötét volt, hideg volt és még akkor nem is ittam kapucsínót. Utána már nem voltam hisztis picsa.
Ja, nem kell már maszk sehova sem, furcsa is volt így buszozni reggel, már egészen megszoktam, sőt hasznos is volt, mivel errefelé az emberek előszeretettel lesnek a másik arcába jó hosszan, most most maszkot hordott mindenki, nem volt mit lesni.
És ha minden igaz, akkor jövő héten hétfő-kedd ünnepnap, tehát négynapos ünnep és ez jóóóó! Bár pasim már most bejelentette, hogy mossam ki a kedvenc pulcsiját, mert vasárnap megy valami külföldre kiköltöző haverkát búcsúztatni :S De már erre nem is lehet mit írni, az elmúlt hétvégén is mindig csavargott valahol, megszoktam, vagyis elfogadtam, mást nem tehetek.
A tesóm megint magyarázott valamit a hátam mögött, de már ezen sem lepődöm meg. Ahogy az anyám vs. apám meccseken sem. Itt mindig ugyanaz történik y'know.
A héten fel kellene hívnom a pszichiáteremet, mert amúgy február elejére ígértem, hogy jelentkezem és mert fogytán a gyógyszerem.
És a mai rövidke bejegyzésem végére egy cuki kis video.
Én ezt imádtam volna :D  Nincs egész estés verzió?

The weird time of life pt. 05.

Hy :P
Rossz frizura napom (hetem-hónapom- évem) van.
És ettől függetlenül sincs semmi önbizalmam.
Van viszont erős szociofóbiám!
Szerintem tényleg szükség lenne egy külön buszjáratra a csúcsidőben ráérősen flangáló mamiknak. Ja, és az összes húzós kiskocsit máglyára kellene vetni és elégetni wáááááááááááááááááááááááá.
És fáj a torkom is :S Viszont apám megörvendeztetett egy Nutellával, ami nagy kedvenc, de rám nézve veszélyes, mert nem csak gofrival, hanem egyenesen kanállal eszem. Evőkanállal.
Máskülönben lassan csordogál a hét.
Úgy volt, hogy délután felhívom K.-t, de teljesen elfelejtettem és most jutott csak eszembe.
Remélem, nem sértődik meg.
És ha már szenvedés, folytatnám is a sztorimat. Tudom...nagyon, nagyon beteg. Őszintén sajnálom, hogy ilyeneket csinálok XD
Warning: +18, blowjob (de most már tényleg), angst stb.

Ch. five.

Roll me up and smoke me, love, and we can fly into the night: Be kellett ismernem, hogy hazudtam magamnak, hogy ez az egész nem csak egyszeri, részeg fellángolás volt. Vesztésre álltam a normális gondolatok, cselekedetek terén és Dominic nagyobb hatást gyakorolt rám, mint szerettem volna. Hogy miért, hogy merre halad és meddig tart ez az egész, arról nem volt fogalmam sem. És nem is akartam rá már keresni a megfelelő választ, inkább próbáltam az ilyen késztetéseimet és a hétköznapokat egy éles vonallal kettéválasztani. Több-kevesebb sikerrel. Tisztában voltam vele, hogy el kellene költöznöm Dominic lakásából és akkor esetleg a régi kerékvágásba zökkenne az életem, mentesen az ő általa életre keltett perverz megmozdulásoktól. Minden nap a továbbállás szándékával ébredtem fel, de aztán meggyőztem magam, hogy még huszonnégy órát igazán ott tölthetek. Dominic nem küldött el, sőt szerintem örült a társaságomnak, mert nem szeretett egyedül lenni, ahogy különösebben én sem. Meg jó volt, hogy valaki a gondomat viselte, mert Dominic ezt tette. Ha ideje volt, főzött egészen sokféle ételt el tudott készíteni. Nekem nem volt ellenemre, hogy nem gyorskaja, vagy rendelt menü vár esténként, ha mindenféle állásinterjúkról megérkezem. A szerte-szét hagyott ruháimat is egy kupacba rendezte, vagy kérdés nélkül bedobta a mosógépbe. Esténként, ha mindketten otthon voltunk tv-t néztük, iszogattunk és beszélgettünk. Gondosan kerültem a zavarbaejtő, nem is tudom, minek nevezzem történéseinket. Ezen kívül bármiről hajlandó voltam szót ejteni. Dominic sokat kért, hogy meséljek az életemről, és áhítattal hallgatta amikor a lányomról beszéltem. Persze nem is volt nehéz ez, mert a világon a gyerekemet szerettem a legjobban. Ahogy az órák teltek és fogytak az italok, ő is mondott mindenfélét, ami által jobban megismerhettem. Teljes lelkesedéssel, nagyon bele tudott merülni egy-egy témába, ez azért néha fárasztott. Olyankor szóltam, hogy fogja be, de sosem sértődött meg, gyerekes, megbocsátó mosoly bujkált a szájánál. Ezek voltak a könnyedebb momentumok, amikor Dominic csak simán egy barátom volt. Egy ideig nem is veszítettem el a fejemet, nem volt bennem a megmagyarázhatatlan, vak gerjedelem. De pár nap kiszámítható, beszélgetős, tv nézős, lerészegedés után, minden előzmény nélkül bekattant bennem valami. Egészen kicsi és eddig jelentéktelen dolgok izgattak fel, például ahogy Dominic az apró konyhában állt, nevetve mondta, hogy mit fog főzni és mutogatta a fűszereket. Az akcentusa, a mosolya, a szemébe hulló haja, az arcvonásai, ahogy tanácstalanul vizsgálgatta a sok egyforma átlátszó üvegcsét, az a kapucnis pulóver, ami rajta volt, az a szegecses nyaklánc, amit viselt, egyenként, vagy egyszerre, de elemi erővel nyomtak el és hatottak rám. Szó nélkül hozzá léptem és a konyhaszekrénynek lökve erőszakosan csókolni kezdtem őt. Suttogva mondta ki a nevemet, ahogy a feje koppant a szekrényen, meglepődött, de igyekezett belesimulni a történésekbe. Háztartási eszközök hullottak a földre, a  konyhabútor megremegett. Mellettünk forrt a víz, a felszálló párától mindketten izzadtak lettünk. A vad oldalam elhalványította a realitást és nem voltam gyengéd, erősen haraptam Dominic ajkát a csók során. De ő akkor sem kiáltott, fájdalmasan sóhajtott és összerezzent csak. A nyelvemen éreztem a vérét meleg cseppekben kiáramlani és ettől még inkább akartam őt. Dübörgő szívvel toltam el magamtól, de csak hogy gyönyörködjek benne, ahogy kifulladva, megsebzett szájjal, reszketve bámult vissza rám és az egész teste lángokban állt. Láttam, hogy akarna még csókolni, de én ehelyett belemarkoltam a hajába és térdre kényszerítettem.
- Most te jössz! - mondtam halkan és elrekedve a vágytól. Dominic sejtette mit akarok tőle, készségesen és gyorsan gombolta a nadrágom gombjait. Zavartan mosolygott. Körülírhatatlan érzéseket láttam az arcán, mikor lehúzta a nadrágomat és az alsómat, de csak egy másodpercig habozott a meztelen tények láttán. Meghökkentem, mert egyáltalán nem idegenkedett, sőt ügyes volt, hamar felpörgetett ahogy csinálta és kihúzta a lábam alól a maradék talajt. Csak azt akartam, hogy folytassa, hogy vigye végig.
- Nézz rám! - kértem alig hallhatóan és még jobban marokra fogtam Dominic haját, a lágy, vöröses-barnás hajszálak finoman telítették meg a kezemet. Ő pedig engedelmeskedett és felvette velem a szemkontaktust. Furán homályos volt a tekintete, örvénylett benne a kíváncsi vágy, bár először nem tudtam biztosan ezt. De elutasításnak semmi nyomát nem tapasztaltam. Halványpirosság telepedett az arcára, izzadt a homloka és reszketések rohantak végig rajta. Ő is élvezte. Ez egyértelmű volt. És ettől a hihetetlen felismeréstől a testem heves jelekkel reagálva mozdult az ő ajkának érintésével szinkronban. Hangos nyögéseket hallattam, ami idegen volt számomra, de nem akadályozhattam meg. Dominic nem szakította el a szemeit az enyémtől, törődően teljesen rám fókuszált és forró volt amit tett. Mind jobban elhagyott az erőm, az önkontrollom, mígnem percek múltán elértem a csúcspontot, aminek megsemmisítő hatása alatt nyögdécselve meglehetősen mélyre nyomtam magam Dominic szájába. Még most sem öklendezett, nem húzta el magát.
Ajkán az árulkodó sűrű nedvesség cseppjein túl egy vékony vércsík tűnt fel, amit az én harapásom okozott. Jó volt látni, beteges mód tetszett nekem. Mint ahogy az egész hozzáállása, az alázatossága, a bátorsága és a tettrekészsége. Levegő után kapkodva, ereimben száguldó vérrel dőltem a konyhabútornak és egy pillanatra lecsuktam a szemeimet. Gyors volt a szívverésem, nehéz a légzésem, a konyhát betöltő pára mindenhova beette magát, de nem zavart. Mert a konyha akkor, nem a főzést szolgálta, hanem merész álmok valóra váltásának helyszíne volt. Dominic olykor-olykor szemérmesen rám pillantva, még mindig ott térdelt előttem, egészen addig, amíg kicsivel később nem húztam el a kezemet verejtéktől nyirkos hajtincseiről.
I, I'd rather go blind. Than to look into your eyes. And tell you that I'd lied: Tényleg el akartam költözni tőle, gyűjtöttem is egy rakás érvet, hogy mi szól emellett, persze a legelső helyen a magamban érzett összevisszaság volt, hogy nem mehet ez így tovább. Meg hogy nekem semmi keresnivalóm sincs Dominic ágyában és életében. Tény, hogy rendesen felfordított szexuálisan, találtam benne valamit, amivel eddigi életemben nem találkoztam, de ő akkor is csak egy vesztes, és fölösleges időpazarlás vele tölteni a napjaimat, mikor Ollie és Travis sokkal jobbak. Bár sajnos az volt a fájó konklúzió, hogy az említett "menő barátok" nem érdeklődtek irántam, mert azóta sem nagyon jelentkeztek, hogy visszajöttem a városba. Be kellett látnom, hogy csak Dominic maradt nekem. Ahogy én is neki. Néha szomorúvá tett, ahogy láttam, valójában milyen magányos. És milyen bizonytalan, én pedig tudtam, hogy a sértő megjegyzéseimmel csak növeltem ezt a rossz érzését. De nem tehettem róla, ég és föld voltunk, mert én szerettem olykor a nyugalmat, de Dominic nem. Baromira bosszantott az állandó pörgésével, az ok nélküli lelkes kitöréseivel, a vehemens pillanataival, ahogy sokszor képtelen volt bármit kezdeni magával és küszködött. És én sem segítettem rajta, csak megbántottam. De sosem neheztelt és ennek számos jelét adta, ha közeledtem hozzá.

Mindegy volt, előző éjjel meddig dolgozott, vagy meddig próbált a zenekarával, esetleg koncertet adott, Dominic folyton korán reggel kelt fel, mert nem volt jó alvó és ez súrlódáshoz vezetett közöttünk. Pár összeveszésünk után, halkabb tevékenységekbe fogott, de így is felébredtem minden neszre, hiszen egy kicsike lakásban éltünk. A napirendünk eltérése még egy plusz volt, ami a költözés felé billentette a mérleget, ám ennek ellenére maradtam. Dominic igyekezett alkalmazkodni hozzám és hajnalonként a gitárjával kiköltözött az előszobába, hogy ne zavarjon engem. Még az ajtót is becsukta, de így is hallható volt többnyire mit csinál. A reggelek így értek, az ő hangját hallva. Némi szitkozódást követően álmosan kisétáltam a szobából. Az előszoba falait a napfelkelte színei töltötték meg, én cigire gyújtottam és néztem, ahogy Dominic a földön ült, dalszövegekkel körbevéve, kezében a gitárjával. Gombócot éreztem a torkomban, amikor észrevett engem és elmosolyodott, de nem hagyta abba az éneklést. Ha elrontotta, kitartóan újra kezdte, sosem unt, vagy fáradt bele. Én meg bevallottam magamnak, hogy nem is olyan kibírhatatlan, ha a zenéje ébreszt fel. Régebben abszolút nem izgattak a szövegek, amiket papírokra firkált, vagy mikor két-három, más előadó által írt alkotást egymásba fűzött. De ahogy a hangjával életre keltette a sorokat, egyre jobban megszerettem a dalait, amik ugyanolyan furcsák voltak, mint ő maga.

So maybe on the weekend, maybe we could speak then: Túl hamar léptünk arra a szintre, ahova egyáltalán nem is kellett volna eljutnunk. Sikerült munkát találnom és ez hozott egy kis rendszert az életembe, már nem csak úgy voltam egész nap, Dominic lakása, a park, vagy valamelyik kocsma között ingázva, unatkozva és várva hogy elteljenek az órák. Most már napirend keretei szerint kellett élnem. Dominic nappal dolgozott, esténként próbált, így legalább  kevesebbet találkoztunk, aminek hasznát vettem, mert a lelkiismeretem sokszor figyelmeztetett, mennyire nem jó, amit művelek.
Elég későn értem vissza Dominic lakásába, mert a munka után még meghívtam pár italra Ollie-t, aki végre hajlandó volt időt szakítani rám. Ez is haladás volt, ahhoz képest, hogy Travis ismét távol maradt. A beszélgetésünk kicsit távolságtartóra sikerült, Ollie nem is érdeklődött, arról, hogy mi történt velem, mit csinálok, meg hogy hol lakom, egyszerűen megivott pár pohárral, aztán lelépett. Nem voltam túl elégedett az este végén, nem tetszett, hogy így megváltoztak azok, akikben feltétel nélkül megbíztam és akikkel sok időt töltöttem.  Óvatosan nyitottam ki az ajtót, ahogy beléptem az előszobába, de rögtön láttam, hogy felesleges nagyon lopakodnom, mert Dominic sem alszik még. Meg sem lepett ez a tény, rémisztő volt, milyen kevés alvással is megelégedett. Igaz, most legalább csak egy helyben feküdt és bámulta a tv-t, érdektelen képpel. Egy másodpercre elmerültem a látvány tanulmányozásában, de aztán észbe kaptam, mielőtt forrni kezdett volna a vérem.
- Szia. - derült fel Dominic arca, mikor megjelentem a szobában az ágy mellett. Arrébb húzódott, hogy én is lefekhessek. Ledobtam hát magam, ügyelve arra, hogy azért legyen köztünk távolság.
- Valami érdekeset nézel? - kérdeztem, de ettől ostobának éreztem magam, jobb viszont nem jutott eszembe, zavarba hozott Dominic átható pillantása.
- Nem igazán. - vont vállat Dominic és még mindig nem vette le a szemét rólam.
- Oké. - elfordítottam a fejem és a képernyőn futó színes képkockákra összpontosítottam, csak hogy ne vörösödjek el nagyon.
- Jó napod volt?- érdeklődött Dominic.
Ezt általában megkérdezte, de nekem még mindig szokatlan volt.
- Fogjuk rá. Most hogy már dolgozom, máshogy telik az idő. De motivál, hogy hamarosan fizetést is kapok, így elkezdhetek lakást keresni. - válaszoltam továbbra is a televíziót nézve.
Dominic meghökkent.
- El akarsz költözni?
- Ez a tervem. - vágtam rá.
- Én szeretem, hogy itt vagy. Nem a csend és az egyedüllét vesz körül állandóan. Sokkal jobbak az esték így, mikor beszélgetünk, vagy csak így vagyunk egymás mellett. Nagyon jól érzem veled magam! De hiszen úgyis tudod...- Dominic elmosolyodott, de elkeseredettséget láttam rajta.
- Nem maradhatok örökre! Ennek nincs értelme és semmi jóra nem vezet. Mit hittél, hogy ez a helyzet egy életre szól? Ne legyél hülye, kérlek! - már nem érdekelt, mi megy a tv-ben, oldalra fordultam és inkább szemeztem a fallal, remélve, hogy Dominic békén hagy, de éreztem, hogy néz és próbálja megfejteni, mire gondolhatok. Igazából a fejemben nem voltak különösebb gondolatok a felháborodáson kívül, amit Dominic naivitása okozott. A testemben viszont ott volt az izgatottság, mint mindig, ha mostanában együtt voltunk. Le akartam győzni ezt és inkább aludni végre, de nem jött össze, mert pár centire voltunk egymástól, még a bőre melegét is éreztem. Ez az átkozott közelség megbolondított.
- Azt gondoltam, neked is jó itt. - jegyezte meg Dominic leverten.
- Igen jó, mert csinálsz ebédet és mert mosol rám, de nem vagy az anyám, vagy a csajom, tehát nincs miért maradjak! És különben is már eldöntöttem, kár vergődnöd! De miért kell ezt is megmagyaráznom? Fogadd el és kész, néha olyan fárasztó vagy, Harrison!- vágtam vissza dühösen, le akartam zárni ezt a témát, még mielőtt jobban belemerülünk. A legoptimálisabb az volt, ha megbántom valamivel. És ez sikerülhetett is, mert egy jó darabig hallgatás volt Dominic felől, aztán lekapcsolta a tv-t és sötétség ült a szobára.
I dance 'round the truth, I'll be a ballerina boy for you: Fellélegeztem, hogy talán aludhatok, de ő máshogy képzelte el, mert fogta a gitárját és kivonult az előszobába. Pár perccel később pedig már zenélni is kezdett, amitől nem voltam odáig, lévén hogy már késő éjjel volt. Pedig azt  csinálta, amihez jól értett, dalokat rakott össze.
És azok az szövegek...
You love it how I move ya, you love it how I touch ya, my one...
- Ilyen nincs. - fordultam a hátamra és melegség borított el, amit rögtön követett a lelkiismeretfurdalás a viselkedésem miatt. Természetesen nem tudtam aludni, így pár percnyi feldúlt forgolódás után bűntudattal és vitathatatlan vágyakozással nyitottam ki a szoba ajtaját és léptem ki hozzá. Ugyanott ült, ahol általában, a keskeny előszoba padlóján.
I have these lucid dreams where I can't feel a thing, dreaming of you in my bed...
A haja eltakart az arcát, de haragot, tehetetlen idegességet hallottam a játékában, amitől még rosszabbul  éreztem magam, mint azelőtt.
- Hé, én az előbb nem úgy gondoltam. - kezdtem bele halkan a bocsánatkérésbe.
A gitározás abbamaradt, csodálkozó zöld szemek meredtek rám.
- Rendben.
- Nem igaz, hogy fárasztó vagy, illetve, igaz...de...
- Tudom, hogy az vagyok, már mondták mások is. - ismerte el Dominic egy kis bánkódó mosoly kíséretében.
- De én nem akartalak megbántani, tényleg. - egészítettem még ki, mert nem éreztem elég őszintének a vallomásomat, pedig próbálkoztam, de a szavak nem tükrözték ezt.
- Meg tudod mondani, mit jelentek én neked, Colson?- tette fel a kérdést ekkor Dominic, utalva a nem olyan régen esett kijelentésemre. Nem voltam felkészülve, hogy választ adjak, sőt azt sem tudtam, mi erre a jó felelet.
- Ez az, amiről fogalmam sincs. - közöltem bizonytalanul, igencsak halkan, nem is nézve a másikra, mert sejtettem, hogy nem olyat hall, amit remélt. A kijelentéseimmel ellentétben álltak azok, amiket az elmúlt időkben tettem vele. Azok egyértelműen nem egy barátság bizonyítékai.
A szavaimtól borús felhők gyülekeztek Dominic arcán.
- Emlékszel, arra az estére? Mert én igen...
Most már én is durva káoszt éreztem magamban és azt is, hogy milyen rossz ötlet volt kijönni Dominic után.
- Miért is beszélünk erről?- tártam szét a kezeimet kicsit ingerülten.
- Szerintem akkor minden megváltozott. - mondta erre Dominic és beláttam, igaza volt. Ráadásul én rángattam bele őt, mert nem bírtam magamban rendet rakni.
- Igen, ez így van, de ötletem sincs, hogy miért alakult így, nem kellett volna, az én hibám...
- Ez nem volt hiba! Annyira boldoggá tettél, sohasem felejtem el. Eddig még nem volt lehetőségem, hogy bebizonyítsam számodra, de több szeretnék lenni egy barátnál. Mindennél jobban vágyom arra, hogy egy kicsit te is így érezz. Akkor este azt mondtam, bármit megteszek érted. Bármit, amit csak akarsz. És ez most is így van. - magyarázta Dominic zavartan reménykedve, a vér piros árnyalatra színezte az arcát. Ahogy az enyémet is.

folyt. köv.