Az álmok hektikusak, a találkozások változatosak, a pasim meg hűvös, mint az ősz

Azt álmodtam ma éjjel, hogy egy sátorban szexeltem a Narkománnal :O és nagyon rossz volt, alig vártam hogy vége legyen.
Mi a francért álmodok ekkora ökörségeket? Kellemetlenül is éreztem magam, mikor felébredtem. Bár az álom a valóságot tükrözte, mert tény, hogy mind a Narkomán, mint Aputest, vagy éppen a Sírós srác azt hitte magáról, hogy egy szexbajnok és közben gőzük sem volt igazán, mit akar egy nő.
A pasim meg...külön fejezet. Mostanában nem valami kedves, ha meg én kedveskedem, akkor is elhajt. Meg hazahozott valami giccses mintás öngyújtót, amit ő magától tuti nem venne, mert ezer méterről lerí, hogy az női :S A fejemben folyton szólnak a szirénák, hogy nézzek a körmére, de valami visszafog. Nem akarok folyton farkast kiáltani, hiszen ha meg akar csalni, úgyis megteszi, van rá lehetősége, én nem lógok rajta állandóan. Azért persze bánt, hogy furán viselkedik, mert ez előhozza ugye a paranoiákat.
Csütörtökön nem kellett mennem már és aludtam is fél 8-ig, amikor is az Audis nő (igen, itt lakik ő is a tébolydában hát hol máshol) elkezdte a ház előtt ordíttatni a rádióját. Mindig ezt csinálja, legyen az szerda, vagy épp vasárnap, délelőtt 10, vagy hajnali 6 (ezutóbbinak nem örültem múltkor). Meg a felettünk lakók is nekiálltak újra fúrni (mint hetek óta állandóan).
Tegnap kellett a személyimet megújítani, picivel hamarabb értem oda, így a kormányablak előtt ácsorogtam, mikor valaki megkocogtatta a vállamat, hátrafordultam és Á. volt az, váltottunk pár szót, de sietett a buszhoz és nekem is mennem kellett, mert időpontom volt. Bent voltak ezren, de hála annak, hogy én előzetesen kértem időpontot, 20 perc után az én számom jelent meg a kijelzőn. Az ügyintézéssel együtt 40 perc alatt végeztem. Kaptam ideiglenes igazolványt és majd írnak sms-t, ha kész az állandó okmány és bemehetek érte. Ja, írnom sem kell, az új igazolványomon is úgy festek, mint egy alkohol és vagy drogfüggő, hát remek...
Mikor kimentem, eszembe jutott, hogy beugrok a kínaiba venni egy papucsot, mert előző héten szétszakadt a papucsom és már életveszélyes volt benne közlekedni, nem akartam egy bokaficamot megkocáztatni. Az üzlet előtt rögtön kiszúrtam R.-t, ahogy két nővel dumál és sajnos nem tudtam már elslisszolni, észrevett ő is és elém penderült. Beszélgettünk kicsit, de ez  a helyzet inkább kínos volt, mint fesztelen. Továbbra is áradozott az új munkahelyéről és hát én csak további sok sikert kívántam neki. A csütörtök amúgy is a találkozások napja volt, vagyis valami olyasmi, mert Á. és R. után délután J. is beugrott és kávéztunk egyet, nagyon klassz volt őt újra látni, ja és estefele a nagynéném is felhívott, pedig utoljára, ha jó az emlékezetem, a rokonunk temetésén találkoztunk. Bár messengeren múltkor is rákérdezett, hogy vagyok, meggyógyultam e, mivel apám elmondta neki, hogy műtöttek. Most is emiatt hívott és azért jól esett az érdeklődés, elmondtam neki, hogy még vár rám egy MR vizsgálat és ha az is jó eredményt hoz, lezárhatom ezt a fejezetet is.
Néha belém jön az ideg az MR gondolatától, már hogy ott kell majd feküdni, a gép meg szűk és kattog :S Pedig volt már ilyen vizsgálatom, de az már nagyon régen, iskolás koromban, akkor jobban viseltem ezeket a dolgokat, szerintem. Akkor még nem szorongtam mindenért. Most meg képes vagyok emiatt hajnalban fél órákat fetrengeni, mikor inkább alvással kellene kihasználnom a szabadság napjait, mert bizony rohadt gyorsan eltelik és utána megint jön az apokalipszis.
A maszk is megint kötelező lesz a tömegközlekedésen. Az őrület újra kezdőőőődiiiikkkkk...
Meg ugye hoztak egy olyan szabályt is, hogy a munkáltató kötelezővé teheti az oltást a beosztottjainak. Ha ez a helyzet előáll és ilyen módon köteleznek az oltásra, én tuti odébb állok, nem is hezitálok egy percet sem!
A mai nap a házimunkáé (csak kedv lenne hozzá...), a ruhák selejtezését mondjuk feladtam, de porszívózni, felmosni csak kéne, meg főzni is, ezek sem lelkesítene kellően.
Holnap vagy hétfőn megyek ki az itteni temetőkbe a mécsesekkel, koszorúkkal és valószínűleg vasárnap utazunk!!!
Remélem, esni nem fog, mert a Tisza parton csak szép időben lehet sétálni. Meg jó lenne, ha melegebb is lenne, mert tervezem, hogy szoknyát veszek fel (egy évben kétszer jó esetben, ritkán van ilyen szoknyás feelingem), de lehet hogy hagyom végül, mert félek a felfázástól.

Kis fellelkesülés

Tegnap az Amityville-i horrorházat néztem majdnem végig (az uccsó 10 percbe belealudtam) és utána kicsit paráztam mindentől. De én vagyok a hülye, minek nézek ilyesmit ugye :D :D :D
Ma meg úgy döntöttem, hogy ha már csütörtökön a személyimet intézem, kiveszem a pénteket, a hétfő munkaszüneti nap és így a hétvégével máris nyertem öt napot!!! YEEEEAHHH! Ez egészen felvillanyozott, időnként még indokolatlan jókedvvel is töltött el. Pedig semmi extra programot nem szervezek, a temetőkbe kell kimenni és gondolom, vasárnap vagy hétfőn az ősökkel, meg tesómmal utazunk. Vagyis úgy néz ki, de apámnak fáj a lába (várólistán van térdprotkóra), szóval ezt sem tudom pontosan. Pedig az utazás részt, a Tisza partot, a több megyével arrébb lévő teljesen más életet és ritmust nagyon várom, mindig erőt ad, hogy tovább toljam a szekeret a bizonytalanság és a lakhatási helyzetem okozta további agónia felé.
Muszáj csinálnom, mert nem nagyon van esélyem (meg főként pénzem) változtatni. Ha a józan eszemre hallgatok akkor úgy látom, hogy egy nagy büdös nullával egyenlő az a szám, ami az "előbb-utóbb úgyis elhúzok innen és vissza sem nézek" irányába mutat. Ha viszont a szívemre hallgatok, na ő még biztat valamennyire, hogy egyszercsak a trétenger elül és helyébe valami csodálatosan új kezdet lesz. OOOOOOOOOOooooooooohhhh...Haha nem szedtem be semmit XD 

Visszatérve a hétvégére viszonylag jó volt, pénteken rájöttem reggel, hogy mennem kell a dilidokihoz, nem volt túl sok affinitásom, de végülis jó volt, mert jól elbeszélgettünk és nem haragudott, hogy egy csomó ideig nem jelentkeztem. Az oltás miatt sem cseszegetett, azt mondta hogy ez mindenkinek a maga döntése, először hallottam ilyet orvostól, már hogy nem erőszakosan akarja rám erőltetni, hogy oltassam be magam, vagy hogy nem beszél velem lekezelően, csak mert én nem rendelkezem a védettségi franckarikával.

Szombaton főztem, szerencsére vasárnapra is maradt, így mivel szépen sütött a nap, felvetettem a pasimnak, hogy esetleg sétálhatnánk. Akartam pár őszi képet a telefonomra. De én barom, az utca végén vettem észre, hogy a telefonomat nem hoztam, anélkül meg érdekesen fotóztam volna. Szóval a fotózás így elmaradt. És nem is sétáltunk olyan sokáig :( ja, meg mentünk, ránk köszönt egy nő. Visszaköszöntem és utána kérdeztem pasimat, hogy ki volt, mert nekem abszolút nem volt ismerős. Mire ő könnyedén közölte, hogy ő is csak egy csaj, azok közül, akik a törzshelyére járnak és sokszor egy asztalnál isznak vele :S
Ledöbbenve néztem a nőci után. Jó magas volt, vagy 170 centi (szemben az én 161 centis alacsonyságommal), vörösesszőke hajzuhatag, miniszoknya, csizma. Eddig sem létezett önbecsülésem a porba hullott.
Az is gáz (szerintem), hogy pasim nőkkel vedelget alkalomadtán. Bár szerinte ez nem megcsalás, ezt valamelyik nap egy hosszabb vita keretében megtárgyaltuk. Ahha, de azt is hozzátette, hogy viszont ha én iszogatnék valami fickóval, megnézhetnénk magunkat (már én is, meg a pasas is).
De ami még ennél is gázabb, hogy ilyen jólszituált, meglehetősen csinos nők keverednek vele egy asztalhoz. Az ilyenekkel én soha nem vehetném fel a versenyt. Meg sem próbálom.
Pasim néha amúgy is tök bunkó, máskor meg normális, szédülök a gyakori hangulatváltakozásától.
Néztem megint a 90 nap jegyességet (lassan függő leszek HEELP), meg a Darcey és Stacey-t és olyanok, amilyenek, meg mindig fiatalabb, külföldi csókákat szednek össze, de csak azt akarják, hogy szeressék őket.
Mint mindenki más...

Hiénák, impalák, oroszlánok, vita, meg random gondolatok

Kint hullanak a levelek ezerrel, meg hideg van. Bent is hideg van sajnos és unalom, egész hétvégén természetfilmeket néztem, felváltva TLC-s sorozatokkal. Kissé káosz van a fejemben XD
Fáj a torkom, rajtam van valami őszi kórság, de nem vészes. 
Felettünk egy hete egyfolytában fúrnak az új lakók, lassan hozzászokunk és már fel sem tűnik a zaj.
És már megint hétfő :(
Kértem időpontot a személyimet csinálni, akárhogy próbálkoztam, hogy ne kelljen egy napot erre szánnom nem jött össze, mert az összes délutáni időpont betelt hetekre előre, így egye fene alapon, jövő hét közepére beírattam magam, az utána lévő hét is rövidebb lesz egy nappal a halottak napja miatt, ha jól tudom. Remélem a családi utazás ebben az évben is összejön, az egész őszi időszakban ez a legjobb. Lassan már be kell szereznem a mécseseket, koszorúkat, és még mindig ott van pár hivatalos ügy, amibe bele sem kezdtem a lejárt személyi igazolványom miatt. Mondjuk, kedvem sincs nagyon a bürokratikus körökhöz.
K. jelentkezett és nekem meg égett a pofám, mivel hetek óta húzom az esedékes telefonbeszélgetésünket, de vagy ő nem ér rá, vagy én. Amúgy semmit nem mondott, vagyis virágnyelven szó volt valami fickóról, de nem akart róla írni és semmi mást sem, mert egyszavas válaszokat küldött félóránként, így elbúcsúztam, mert rájöttem, hogy nincs beszélgetős hangulatban.
Ja, szerdán R. is rámírt, hogy mizu, hogy vagyok és hogy új melóhelye van. Írtam neki, hogy igen, feltűnt, hogy már nem a hely-en van. Váltottunk pár sort, és ígértem neki, hogy majd írok én is. De mikor tegnap írtam, le is rázott, mint kutya a vizet, aztán láttam, hogy valami barátnőjével szülinapoznak. Ma meg újra feltűnt, hogy jól vagyok e és hogy minden rendben. Ezt kétszer is megkérdezte és kicsit furának is találtam.
És tudjátok még mi a fura? Ha valaki a sztároknak írkál a közösségi felületeire. Egy csomó ilyet láttam mostanság. Én nem mernék tuti, mások meg olyan durva dolgokat posztolnak egyeseknek, hogy pl. alig várom, hogy kettesben legyünk...aztán leírja hogy mit és hogyan csinálna :O Mondjuk, gondolom a hírességek ehhez hozzászoktak, meg hát lehet, hogy nem is ők olvassák el ezeket.
A pasimmal megint veszekedtünk, persze a pénz miatt, szokás szerint. Valami munkájában is bakizott és vissza kellett adnia a pénzt, nem keveset, anyáméknak el sem árulom, mert anyám kiakadna, apám meg elkezdené mondani: hogy ő előre megjósolta, hogy csődbe jutunk és éhen fogunk halni *-* Na, azért remélem nem...De ez most nem jött jókor :S
Mostanában észrevettem, hogy megint divat a bőszárú nadrág. Wow...én meg az összestől megszabadultam. 
A kisfőni, aki a múltkor adott egy csomó szép ruhát, pénteken egy marhajó kabáttal örvendeztetett meg, csak úgy, mert neki már nem kell :O Olyan kabátot, amilyenre már régóta csorgattam a nyálam, csak ugye a piszkos anyagiak (tizenakárhányezer) :P klassz prémes kapucnis és olyan gyönyörű a színe! Pont most fontolgattam, hogy kabátot veszek magamnak, úgyhogy nagyon nagyon örülök neki!
Szép hetet mindenkinek!

Őszi paranoiák és emlékáradatok a'la Missneurotics

Hétvégén a 90 nap jegyesség újabb epizódjait néztem és a párok nagy része végülis összeházasodott. Cink, de bekönnyeztem a  ceremóniákon, pedig én aztán nem vagyok házasságpárti.
Egyrészt, már úgymond kétszer jártam jegyben, mert Aputest is adott egy gyűrűt meg a Narkomán is. Csak hát előbbi elfelejtette közölni ezt a csekélységet a családjával, hazaér-gyűrű lehúz-hozzám jön-gyűrű felvesz köröket rótta, ja és persze akkor is megszabadult az ékszertől, mikor más nők után rohangált ugye :(
A Narkomán meg a gyűrű átadás után nem sokkal titokban becsajozott és szépen lelépett, úgy hogy míg én melóban voltam, kipakolt a közös albérletünkből az anyucikája segedelmével. Ezek a momentumok elvették ám a kedvemet a lakodalmaskodástól (van ilyen szó???).
Másrészt, pasim már a kapcsolatunk legelején közölte, hogy nem fog elvenni. Oké, nem is baj, mondjuk egy nap fehér ruhában parádézás, mikor mindenki csodál, és a lelkiismeretfurdalás nélküli tortazabálás nem lehet rossz, de félre a kisstílűséggel ugye. Áh, most jut eszembe, hogy Aputesttel már időpont is volt az esküvőre, ha jól emlékszem egy szeptemberi nap, hála az égnek, hogy lebukott a hazugságaival, mert én még képes lettem volna hozzámenni (okádós ikonok).
De a gyűrűt megtartottam és beadtam a zaciba, hát nem sokat ért, de ugyebár a kapcsolatunk sem :/
Fiatalabbként sokszor hoztam ilyen hülye döntéseket (mai eszemmel szóba nem állnék egy ilyen Aputest féle igénytelen-mert az volt, hajat mosni pölö nem szeretett-beképzelt, notórius hazudozóval, Narkománnal sem hiszem, bár ő jól nézett ki, derékig érő szőke haj, kék szemek ajh).
És tudnám, ezt minek írtam le? XD
Naná, hogy ezekután esküvőről álmodtam, méghozzá azt, hogy hozzá kellett mennem a Narkománhoz, de már pasim is megvolt és sírtam, hogy vele akarok lenni, de ő csak mondogatta, hogy hát sajnos ez nem lehetséges...
Ha már pasim, neki fáj a torka napok óta, amúgy nekem is kezd és a fejem is fáj és olyan dögfáradtan kelek az ébresztőmre minden hajnali 5-kor. Kellene egy nap szabadság, mert a személyimet már tényleg időszer lenne megcsináltatni, kérek is időpontot majd a kormányablakban.
R. meg már nem a hely-en van :O a fb-n láttam meg a képeket hogy valami Karolinával pózolnak, legjobb munkatársnőm, köszi a mai napot stb. hashtagekkel. Nem igazán láttam mostanság R.-t, de nem gondoltam, hogy már lelépett. Hát ennyire vagyunk jóban vele, hogy még el sem köszönt :S, na de ebbe nem is megyek bele, sok sikert neki, én meg evezek tovább ebben a süllyedő csónakban. Legalábbis egyelőre. Bár múlt héten pénteken volt némi jó is, mert viszonylag sokat dumáltam B.-vel és K.-val, ők is a hely-en vannak, de teljesen máshol, így rohadt ritkán futok beléjük, pedig jó fejek és biztos ezerszer jobb lehet velük egy légtérben, mint pl. Lédi Lavórral, vagy a Mufurc arcú nővel.
Hát ez persze nem kívánságműsor, mint ahogy az sem, hogy kikkel kell egy környéken laknom. Mert vannak, akiktől a hideg ráz és elővesz valami leírhatatlan érzés. Nem tudom, valami  nagyon negatív. Egyszerűen szar, azt érzem, hogy legszívesebben elrohannék és nem jönnék vissza többet. Na, ilyen pl. a kutyás nő (kutyás kurva), aki a pasimnak mosolyogva puncsol, ha meglátja, nem így velem, mert ha összefutunk, a nőci elkezd megvetően bámulni, mintha provokálna, legutóbb már éppen érdeklődni akartam, hogy mi a franc olyan érdekes, de elkotródott. Olyan frusztráló ahogy a képem legközepébe bámul.
Rossz érzésem van a kutyás nővel kapcsolatban, de lehet hogy csak az egymás iránt áradó kölcsönös unszimpátia ezfene tudja. A buszmegben ácsingózó Hajnikáról ugyanezt tudom leírni, mostanában egyre gyakrabban látom, mikor kora reggel a pasimmal megyünk a buszhoz. És mit mondjak-írjak-szívesen a fejébe rántanám a kis ezüst színű bögrécskéjét, amiből a reggeli kávéját szürcsölgeti.
És amikor ma hazajöttem, kaptam valami bankos levelet, majdnem dobtam egy hátast, mikor felbontottam, mert ügyintézőként Sz. neve volt feltüntetve!!!A legutóbbi infóm szerint azzal az idősebb (homeless kinézetű) palijával cuccolt össze egy másik városba, de azt nem tudtam, hogy ennek a banknak dolgozik. Elő is jöttek az emlékek, hogy mennyit, de mennyit röhögtünk, minden péntek-szombat rockkocsma, vodka-narancsok és boroskólák sokasága (akkor még bírtam), közben szólt a zene (azokat a rockkocsmás, Sz.-es, Narkomános, Mr. Népszerűs zenéket azóta sem bírom meghallgatni). És Sz. azt mondta, én vagyok az egyik legjobb barátnője a világon! Vajon neki eszébe jutottak ezek az idők, mikor ezt a levelet lepötyögte a klaviatúrán? Vagy csak ügyfélszám voltam? Remélem nem, bízom benne, hogy egy másodpercre legalább visszaidéződtek benne a régi dolgok és az egykoron volt barátságunk.
Kár, hogy soha többet nem leszünk már kb. semmilyen kontextusban :/
A keserédes nosztalgiázásom közben meg is ettem egy virslis párnát *-*
Ja, pénteken meg csak délig leszünk a hely-en, legalábbis úgy tűnik, ennek nagyon örülök, végre egy szabad délután! És mondhatnám, hogy majd nekiugrok az írásnak...de...majd meglátjuk...

The aeroplane flies high

Csak mert a grunge jegyében egész héten Smashing pumpkins szólt yeeeeeeeeeeeee...
A hajfestésen túl vagyok és még jó, hogy nem éltem bele magam nagyon a menő színbe, mert hogy nem is lett olyan :S sad...de legalább jó illatú, meg csillog attól a balzsamtól, amit a festékhez mellékeltek. A színe meg...anyám vígasztalgat, hogy szerinte klassz és hogy olyan padlizsánlila :O főleg, ha fény éri. Kösssssszi, akkor majd hordok magamnál egy lámpát, hogy mindenki csodálhassa. Jó, volt már sokkal bénább színű is, szóval ezt még el lehet viselni, ennyi legyen a legnagyobb gondom.
Múltkor írtam, hogy az új szomszéd normálisnak tűnne, ha nem traccsolna az utálatos Keleti boszorkánnyal *-*, nah, ezt ünnepélyes keretek között vissza is vonom, mert nála is van valami defekt a toronyban. Meg sem lepődök már...
Biztos nagyon unja magát, mert folyton kukkol, el is neveztük pasimmal Leselkének. Elég, ha kilépek az ajtón, hogy pl. kiviszem a szemetet, az asszony már ott dekkol az ajtónál, aztán ugyanígy kukkolva megvárja, hogy visszajöjjek. Kicsit frusztráló na.
Tegnap meg, jöttem haza, láttam, hogy van valami a postaládába, odaballagtam, hogy kivegyem. Akkor tűnt fel Leselke néni és mögém tornyosulva elemezte a kezemben lévő számlákat. Hátrapillantottam, de nem zavartatta magát. Eskü, már úgy voltam vele, hogy a kezébe nyomom a borítékokat, hogy igen, számlák és ha annyira érdekli, akár ki is fizetheti XD
Bár a  visszaköszönésre is ennyi energiát fektetne, mint a kíváncsiskodásba.
Miért nem tud ide egyszer egy nem mentálisan zakkant lakó költözni???! WHY??????
A citológiám is meglett!!!!!!!!Jó pár telefonálgatás után, de végre tudom az eredményt!
Hála égnek negatív :)
Most már csak a novemberi MR vizsgálatnak kell jónak lennie!
És most jöjjön egy kis nosztalgiázós kérdezz-felelek Rókától. Hogy ne csak mindig rinyáljak és írkáljak sületlenségeket.

1. Mi volt a jeled az oviban? Szeretted?
- Csiga volt és igen, szerettem.

2. Mi akartál lenni ovisként? / Elképzelted bárhogyan is a jövőd?
- Konkrétan nem emlékszem de szerintem hercegnő XD, vagy ami minden ovis kb., fodrász, boltos, színésznő ilyesmik.

3. Sorolj fel öt tulajdonságot, ami jellemző volt rád alsós korodban. 
- Félénk, álmodozó, játékos, sírós, bizonytalan.

4. Volt olyan beszólás, amit te kaptál, és megmaradt benned?
- Sajnos igen :( Az egyik fiú, aki éveken át szemétkedett velem, azt mondta hogy én vagyok az emberiség legalja, ezt sosem felejtem el. Az általános suliban a tanárok is rohadékok voltak, szerették alázni a tanulókat, emlékszem a fizika tanár előszeretettel mondta azt a diákokra, ha pl. nem tudta a választ, hogy hülye,  vagy barom, mondta nekem is. A technika tanárnő meg nagy rakás szerencsétlenségnek nevezett az egész osztály előtt. Ezek sem estek túl jól, de nem töltenek el haraggal, mivel azóta mindketten halottak, már megbocsátottam nekik.

5. Volt olyan beszólás, ami a te szádat hagyta el, és aztán megbántad?
- Én nem emlékszem, hogy bárkinek is mondtam volna durván sértő dolgot, ha igen, bocsánatot kérek.

6. Volt álomszakmád általános sulis korodban?
- Régész.

7. Volt nagy szerelmed? :)
- (Sóhaj...)Igen, egy Csabi nevű kissrác, aki szintén amolyan kiközösített volt, kb. mint én, és néha együtt lógtunk a suli udvaron. Azt hiszem, hatodikos voltam, mikor összeszedtem a bátorságomat és elmondtam neki, hogy tetszik nekem. Mai eszemmel nem tenném, béna szitu volt, már másnap megbántam, főleg úgy hogy a gyerek is kellemetlenül érezte magát és azonnal mondta, hogy neki az a csaj tetszik, aki a suliban mindenkinek :/ utána már nem is beszélgettünk nagyon.

8. Vártad a középsulit? Miért? / Miért nem?
- Vártam, mert végre megszabadulhattam azoktól az emberektől, akik éveken keresztül szemétkedtek velem.

9. Volt olyan korszakod, ami meghatározta az öltözködési stílusod?
- Grunge, rock és némi punk. Kockás ing, meg együtteses pólók, tornacipő, bakancs, kapucnis pulcsik, kordbársony dzseki. Olykor azért vettem fel kihívóbb szerkókat, pl. szoknyát is, meg harisnyát, attól függ, milyen passzban voltam. Azok a szoknyák....geesus...de rövidek voltak :D

10. Volt valamilyen mániád? Gyűjtöttél valamit? Volt olyan téma, amire rá voltál kattanva?
- Szalvéta, levélpapír és kedvenc együtteseimről cikkek, ja meg ásványok.

11. Középsuliban hogyan képzelted a jövőd?
- Nem voltak elképzeléseim, úgy hiszem, akkor perpillanat csak a jelennek éltem.

12. Csúfoltak valamivel az osztálytársaid?
- Általánosban folyton, hogy dagadt vagyok, ronda vagyok, béna vagyok stb., középsuliban a klikkesedés ment, ott is beszóltak bántó dolgokat, de inkább divatosabb volt a másikat a háta mögött kibeszélni, persze tudok róla, hogy rólam is ment ilyen diskurzus.

13. Volt, hogy te csúfoltál másokat?
- Inkább csak röhögtem, ha valakinek beszóltak, jó, az sem szép dolog :S De csúfolni nem csúfoltam senkit. Sőt, az egyik csajjal, akit középiskolában nagyon bántottak, tanév közben egész jó barátnők lettünk, megismertem és rájöttem, hogy mennyire aranyos. Igaz, ritkán beszélünk ma már, de fb-n ismerősöm.

14. Mit szerettél csinálni szabadidődben? Megmaradtak ezek az elfoglaltságok máig is vagy teljesen más hobbijaid vannak?
- Zenét hallgatni, írni, álmodozni, kirándulni, koncertekre járni, inni (tudom...gáz), nevetni minden hülyeségen. A zenehallgatás, írás, álmodozás megmaradt, kirándulni is szeretek, illetve szeretnék, ha lenne rá időm. Sajnos a koncerteket mára már nullára redukáltam, inkább pihenek otthon (öregszem) és már inni sem iszom szinte sosem, mivel nem bírom, de nem is hiányzik. A nevetés viszont igen, néha jó volt idétlenkedni, mostanában nincs min nevetni.

15. Mivel volt a legtöbb nehézséged?
- Tesire nem jártam be túlzottan, emiatt meg akartak egyik évben buktatni. Ami nem ment az a matek és minden reál tárgy, ennek ellenére kémiából érettségiztem XD (mivel bioszból akkor valamiért nem lehetett, pedig azt akartam).

16. Hogy álltál barátok terén? Változott azóta a helyzet?
- Voltak :) A., H., J., Á., ők most is a barátnőim. De sokan eltűntek az életemből, vagy ők akarták így, vagy volt akivel összevesztem és utána hanyagoltuk egymást.

17. Mesélj kicsit a 18 éves énedről.
- Idétlen voltam és sokszor bántóan bunkó. Féltékenykedős hülye picsa. Benne voltam sok mindenben, amibe mai fejemmel tuti nem mennék bele, legyen az egy toxikus kapcsolat, vagy veszélyesebb helyzet. Ja és belül menthetetlenül romantikus voltam, tudjátok, aki vágyott a nagybetűs szerelemre-amiben akkor feltétel nélkül hittem-de ezt igyekeztem titkolni, :D

18. Ha visszamehetnél a múltba, adnál tanácsot a tiniénednek? Ha igen, mi lenne az?
- Ne dobjam Sírós srácot Aputest miatt, mert nem éri meg, mivel Aputest egy manipulatív, notórius hazudozó, hűtlen balfék. Legyek empatikusabb és ne olyan énközpontú. Legyek jobb viszonyban a húgommal. Ne legyek annyira befolyásolható. Meg hagyjak ki néhány szeszesitalt, főleg azoknak az ipari mennyiségben való fogyasztását :P

19. Miben fejlődtél jellemileg, mióta kijöttél a suliból?
- Valamelyest komolyodtam és talán annyira bunkó sem vagyok már. Talán XD. A féltékenység sem jön annyira sokszor elő nálam.

20. Ha a 18 éves éned megjelenne a jelenedben, mit szólna ahhoz az emberhez, aki most vagy?
- Nem örülne szerintem. Nem akartam ilyen gyakran keserű, álmokat hiába kergető, depressziós, antiszoc. emberke lenni.

21. Ha a 18 éves éned adna neked egy tanácsot, szerinted mi lenne az? - Vedd könnyedén az életet!

Ez jó volt!!!!!!!!!
Köszi Róka :)

Lila, meg ami még eszembe jut

Végre sikerült megvennem a hajszínezőt, már egy ideje szemeztem vele a polcon, de mindig visszaraktam, hogy erre a béna hajamra minek ennyit költeni, jó lesz az olcsóbb is, stb., de most szülinapomra megleptem vele magam.
Hétvégén szeretném is a hajamra rakni. Olvasgattam róla véleményeket, valaki jókat ír, mások meg, hogy csak a szőkét fogja be. Nos, ha így lesz, tényleg bebuktam, az én hajam barna/narancssárga/fosszínű egyvelege, de biztos nem szőke.
Esetleg valakinek vélemény, tapasztalat a Schwarzkopf  Live purple punk árnyalatról?
Pasim utálni fogja, ha ez tényleg olyan lila, mint a dobozán, ki nem állhatja ezt a színt és ehhez köze van a focihoz is :D
És akkor a szülinapom, sokan köszöntöttek, olyanok is, akikről nem hittem volna, pl.narkomán exem, sírós srác exem, szexmániás exem, pár bully a középsuliból, meg a hely-ről is írtak néhányan, na meg persze A., K., Á., H., J., R., szóval örültem :D
Születésnapomra amúgy kaptam sok finom és hasznos dolgot. Egy csokitortát, illatszercsomagot, bon-bont, pasimtól is bon-bont és vett egy jó nagy hortenziát. Szeretném, ha megmaradna,  csodás módon a Calluna is él még, azt szintén tőle kaptam, szóval remélem, ez is velünk marad. Utána olvastam, a félárnyékot szereti, meg a gyakori locsolást, a hideget nem igazán csípi, megpróbálom eszerint gondozni.
Tegnap meg ellibbentem a nődokihoz, előtte hívtam ugye időpontért, de ki volt kapcsolva egész nap a mobilja, a rendelőjében meg nem vették fel, így bátorkodtam így oda menni és reméltem, hogy nem hajtanak el a büdös francba. Le akartam zárni már ezt az ügyet és ehhez kell egy negatív citológia (deeee nem esszük olyan forrón a kását, később részletezem).
Persze esett az eső, ernyőt meg reggel nem vittem magammal, így kölcsön ernyővel mentem, és bíztam benne, hogy nem lesznek kisezren, mert a hely-re még vissza kellett aznap mennem.
Mázlim volt-vagyis azt hittem-mert összesen egy darab néni volt előttem. De pechemre egy órát bent töltött és nem tudom, mit csináltak ott vele, de az egy órából 40 percet masszívan ordított :/ Felemelő volt. Közben egy mami is lezöttyent mellém, megkérdezte, ki rendel, majd előadta az életét, de végülis jobb volt őt hallgatni, mint a benti néni szívszaggató üvöltését ugye. Később kiderült, a haverkodós mami nem jó helyre jött, így a csevejünk is megszakadt,. Aztán én jöttem volna, de az utánam érkező csajt hívták be, aki 10 percig lamentált bent, hogy most akkor megtartsa, vagy ne a gyerekét, végül a válasz nem lett, mert hallottam, hogy jövő hétre előjegyezték műtétre (átkozott, vékony falak és ajtók ajh).
A doki ma überkedves volt, kérdezte, hogy vagyok, elmúltak e a panaszaim az utolsó találkozónk óta, aztán mondta, hogy megvizsgál, de előtte ír beutalót vérvételre meg MR vizsgálatra :O
Mert ez így szokás ilyenkor. Okkké, ha így szokás, akkor mehet a menet, igaz eszembe jutott, hogy nekem kissé klausztrofóbiám van és mivel már tizenévesként egyszer voltam MR-en, tudom, hogy egy szűk helyen kell majd feküdni és emlékeim szerint ez már akkor sem dobott fel. De ha ez kell még, hogy teljes legyen a kör, nem mondhatok nemet.
Kértem is időpontot még aznap  és novemberben már mehetek.
Szóval, hiba volt azt hinni nagy naivan, hogy vége, mert még nem, még nem dőlhetek hátra és ráadásul még a citológia eredmény is itt lebeg felettem, állítólag jövő hét vége felé már lesz eredmény.
Aztán nem túl lelkesen, de visszaballagtam a hely-re, persze  még esett elég rendesen :/ A hely előtt a mufurc arcú nő enyelgett a palijával, és olyan büdös cigit szívtak, hogy kiégett a retinám :S, gyorsan elsiettem, úgysem vagyunk köszönőviszonyban.
Közben még intézni kellene a személyimet is, mert le van járva és ez nyilván nem jó így, a kormányablakot nem értem még el, és ha ez hétfőn is így lesz, fogom magam és időpont nélkül bemegyek, meg lehet ezt is csinálni, az időpontfoglalás csak kényelmi dolog, de én akárhányszor kértem időpontot, mindig órákat vártam, tehát, valljuk be, ez nem nagyon működik.
Ahogy én sem vagyok a helyzet magaslatán, mindent halogatok, nem esik jól semmi sem, rovom a kötelező köröket, de amúgy semmi mást nem tudok/akarok csinálni. Helyesbítek, írni szeretnék, és meg is van egy novella végig a fejemben, de képtelen vagyok leülni és megírni normálisan.
Remélem, ha jól sikerül a hajszínezésem, ez kicsit kirángat ebből az őszi punnyadásból.
Jó hétvégét mindenkinek! Kivéve azoknak, akik rockbandás pulcsikat vesznek fel, úgy hogy gőzük sincs, milyen zenét játszik az együttes, de hát most ez a divat, a többiek is hordják, szóval beállnak a sorba :S