Miu-miujság? XD

Jelentem, a kórságomat nagyjából kikezeltem, egész hétvégén kamillateát ittam (nem volt jó), meg inhaláltam (az sem egy élmény), plusz mentek a Strepsils-ek orrba-szájba (na jó, csak szájba, mert oda való) és most ott tartok, hogy csak nagy ritkán jön rám a köhögő roham. Az is valami :P
Kedden voltam az altatóorvosnál. Jó sokan voltak, két öregasszony diskurált mellettem és persze nem tetszett nekik, hogy lassan halad a betegek behívása. Aztán kiderült, hogy az egyiknek 12-re volt időpontja (jelzem, fél 10 volt), a másiknak meg csütörtökre! De ha már erre jártak ugye, beültek, hátha behívják őket...pfff...persze ez nem így volt, az asszisztens mondta, hogy majd ha lesz esetleg egy olyan időpont, ahova nem jött el a beteg, akkor bemehetnek, de amúgy nem is értem, mi a francot kerestek ott? Arra jártak és beültek...Nem semmi.
Ja, egy nő odacsücsült mellém (babarózsaszín bőrönddel cseszki) és megpróbált beszélgetni, megkérdezte, hogy én is műtétre várok e? Nem, csak én is erre jártam és olyan szimpi volt ez a váró XD. Feleltem neki, hogy igen, mire rögvest megkérdezte, milyen műtét lesz, én meg rávágtam az igazat, mert hát mit titkoljak rajta. Az arca meg is nyúlt, zavarba jött és csak annyit dünnyögött, hogy :jujj...aztán arrébb is ült 2 székkel, pedig ez nem ragályos, na mindegy.
A várakozás többi részében hallgattam a mellettem non-stop karattyoló mamikat és az egyik srác tetoválásait olvasgattam a szemben lévő széken. A doki amúgy szerintem fiatalabb volt mint én és jófej, azt mondta ez nem a világ vége, ne parázzak. Amúgy nem paráztam, csak miután mondta, hogy ne parázzak, akkor kezdtem, mert én olyan vagyok. Fel is ment 140-re a vérnyomásom. Mindegy, most már minden papír megvan, csak a felvételre kell mennem, jövő hét közepén. És reménykedni, hogy nem lesz megint az a rémálom a koronavírus teszttel, mint múltkor, mert már fáraszt ez a várakozás és az emiatti idegeskedés.
Ja, mivel jövő hét közepétől kb. másfél-két hétig nem leszek, ezt be kellett jelentenem a hely-en. Csak épp nem tudtam, hogy mikor van a főnök, de mivel R. mindig, mindent tud, írtam neki messengeren, hogy nem e tudja, mikor és hogy lesz főnökség. Erre össze-vissza írkált :o először hogy ő ezt nem tudja, aztán meg hirtelen (pár perc múltán), hogy egész jövőhéten nem lesz. Én visszakérdeztem, hogy ez mennyire biztos, honnan tudja, de csak terelt, hogy tudja és kész, ezt leírta többször is. Aztán meg, hogy kérdezzek meg inkább mást, mire én minek kérdezzek meg mást ha te tudod? De ő csak mint egy papagáj ismételgette, hogy kérdezzek meg mást....Ah, gőzöm sincs mi baja volt, de inkább elköszöntem és írtam B.-nek, aki amolyan kis-kisfőnök és nagyon segítőkész (csak nem akartam terhelni) és felvilágosított, hogy szó sincs arról, hogy a jövőhéten nem lesz főnök. Akkor ennyit R.-ről :/ 
Azóta már a bejelentést is megtettem, szóval elvileg már tényleg csak az van hátra, hogy az adott nap megjelenjek a kórházban. 
Nyomaszt a várakozás.
És hogy mi lesz utána, milyen eredményt kapok?
Ja, tele vagyunk hangyával újfent. A cukortartót támadják most, hiába rakok rá dupla nejlonzacskót, ezek bejutnak és reggel több volt a hangya a tartóban, mint cukor :/ Örvendeztem neki nagyon. Oké, hogy szorgosak, meg minden, de ezt nem lehetne máshol csinálni??? Mindenhonnan csak hangyák másznak elő. Néha már azt vizuálom, hogy rajtam is ott járkálnak.
Lett új creepy srácom is fb-n, bejelölt, úgy tűnt, már láttam valahol, meg voltak közös ismerőseink is. Azóta is folyton hív éjjel is (de én már ezer éve kilőttem azt, hogy be vagyok jelentkezve a messengerbe, pont az ilyen incidensek miatt) és egyetlen egy mondatot ír kb.40-szer egy nap, még pedig hogy küldjek képet neki...ahha...persze...rám is matricaként ragadnak az ilyen emberkék, jellemző.
A hét a grunge jegyében ment most el, amúgy is imádom a 90-es évek zenéit.Valamivel le kell foglalnom magam, hogy ne pánikoljak, vagy nem is tudom, hogy nevezzem ezt az állapotot, amiben most vagyok. Jó lenne már túl lennék az operáción.