Kórházi krónikák

Yeahh újra itthon!!!!!!!!!!!!!
Előzmények, röviden:P
A hét első két napja nyomorék és lassú volt és a közelgő műtét miatt tiszta ideg voltam. Összepakoltam még ami kell kedd este, ja és Zselykére vigyáztam pár órát, így legalább elterelődött a figyelmem az előttem álló nehézségekről. Éjféltől már nem ehettem, nem ihattam. Reggel 5 után keltem, mert háromnegyed 7-re kellett a felvételi ambulancián lennem a kovid teszt miatt. Odafele a buszon, abba az ex munkatársamba botlottam, akinek májusban halt meg a fia (tudjátok, írtam róla) és hát mindig is attól rettegtem, hogy majd összefutok vele és nem tudok mit mondani az őt ért hatalmas veszteségre. Részvétet kívántam és próbáltam beszélgetni vele, mondtam hogy ne haragudjon, amiért nem mentem el a temetésre. Elég nyugodtnak tűnt, de gondolom be volt gyógyszerezve. Azt mondta, pár hete dolgozik egy irodában fél állásban, legalább addig sincs otthon és hogy a férjével lassan vissza térnek a régi kerékvágásba. Ez fura volt, de úgy látszik, ő így birkózik meg a gyásszal. Elég nyomasztó volt a beszélgetés, kérdezte hogy hova megyek ennyi cuccal, mire beavattam hogy műtenek, erre sajnálkozott egyet, de nem akartam az én nyomoromat ráönteni, eszemben sem volt, inkább hallgattam és vártam, hogy leszállhassak. Miután a busz letett elballagtam a kórházba, a szokásos lázmérés, fertőtlenítés körök után mehettem is az ambulanciára. Első voltam :o de utána kezdtek jönni a delikvensek és mire 7 elmúlt, már mindenhol felvételesek lógtak. Bent kiderült, hogy csak ér valamit ez az idétlen védettségi kártyám (legalábbis szeptemberig), mert így megúsztam, hogy azzal a baromi hosszú pálcával felnyúljanak az agyamig. Ennek fene mód örültem, mert a legnagyobb parám azt volt, hogy megint + lesz a teszt (álmodtam is ilyet). Hamarosan fel is kerültem az osztályra, egy ötágyas szobába és átöltöztem a menő kórházi szerkóba, aztán jöttek a szobatársak is. A mellém kerülő kb. 50-es nő sokat beszélt, de aranyos volt (műtét után sütivel is megkínált), a szemben lévő ágy egyikébe egy fiatal csaj került, aki senkihez sem szólt egy szót sem (magamban el is neveztem Csendes csajnak), pedig a beszélgetős nő próbált vele dumálgatni, de ő inkább zenét hallgatott. 
Sajnos a másik két ágyra beraktak két megszakításra váró ordenárét. Ordenáré 1. még meg is húzta magát addig, míg meg nem jelent Ordenáré 2., na utána ezek egymásra találtak és tök hangosan káromkodva pofáztak, WC ajtót ki-be csapkodtak, felemelő volt. Ja, a telefonjuk is folyton csengett, full hangerőn gagyi lagzis zenére, eléggé agyrém volt.
A műtét rendben zajlott, 11 után másodiknak toltak be (első Csendes csaj volt), mire felébredtem, már a saját ágyamban voltam, a beszélgetős nő meg már randit dumált meg a beteghordóval, őt rendesen kiütötte a cucc XD
Amint a két ordenáré csajt megműtötték és magukhoz tértek a kábulatukból, rögvest átmentek zárójelentés zombivá, ami abból állt, hogy fel-alá járkáltak a folyosón és mindenkit kérdezgettek, mikor lesz kész a zárójelentés és mikor mehetnek haza. Aztán mikor ez késett, egymás hergelve szentségeltek, meg ilyen mondatokat mondtak: "én mindjárt kisétálok innen papír nélkül", meg "nem hiszem el, hogy ez ennyi ideig tart, utálom az összes egészségügyist, ezek direkt csinálják", mintha ők tennének szívességet azzal, hogy ebbe a kórházba járnak abortálni :( Persze a mobiljuk is egyfolytában csengett, képtelenség volt tőlük pihenni. Azt meg inkább ne is részletezzük, hogy a WC-t hogy hagyták maguk után :S 
Szerencsére 5 után elmentek és a beszélgetős nőt is elengedték, így édes kettesben maradtunk Csendes csajjal, akivel azért dumáltunk kicsit, de abszolut ideális szobatárs volt, nem tolta túl a beszédet és nem adta elő az életét és én sem, igyekeztem pihenni, hiszen azért vagyunk ott ugye. Igaz, tök sokszor keltem fel éjszaka, kb. óránként és csak az időt lestem, de csak eljött a reggel. Igaz, a dokim másnap igyekezett rábeszélni, hogy maradjak még egy éjszakát, de mivel Csendes csajt is hazaengedték, féltem hogy az üres négy ágyra kapok olyanokat, mint az előző napi abortuszosok és abból kösz, de nem kértem, meg hát feküdni itthon is tudok.
Tehát hazajöttem és igyekszem tényleg feküdni, nézem a tv-t (ma már láttam a Nőstényördög és a Tengeren c. filmeket), mást most nem is kell tennem, mondjuk lenne takarítani való, de a doki egyértelműen ágynyugalomra ítélt pár napra. Szóval a Gyűjtögetők c. dokut nézem, hogy helyre rázódjak lelkileg és megnyugodjak, hogy nincs itt még akkora káosz.
Szerencsére, még jövő héten is itthon leszek.
Amúgy jól vagyok, kicsit megkönnyebbültem már, hogy a kórház csak múlt idő. Bő egy hét múlva lesz eredmény, ami sok mindent meghatároz majd. De bizakodom, hogy az a verzió lesz, ami a jobb irányba mutat.

Kaphatok majd drukkokat???